| 1. | Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratából, és Timóteus, az atyafi, az Isten gyülekezetének, amely Korintusban van, mindama szentekkel egybe, akik egész Akhájában vannak: |
| 2. | Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! |
| 3. | Áldott az Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene, |
| 4. | Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. |
| 5. | Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által. |
| 6. | De akár nyomorgattatunk, a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért [van az]. És a mi reménységünk erős felőletek, |
| 7. | Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben, azonképpen a vigasztalásban is. |
| 8. | Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, atyámfiai, a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgyhogy életünk felől is kétségben valánk; |
| 9. | Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat, |
| 10. | Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; |
| 11. | Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg miérettünk. |
| 12. | Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig tiköztetek. |
| 13. | Mert nem egyebet írunk nektek, hanem amit olvastok vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig, |
| 14. | Aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, amiképpen ti is nekünk az Úr Jézus napján. |
| 15. | És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; |
| 16. | És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába. |
| 17. | Hát ezt akarva vajon könnyelműen cselekedtem-e? Vagy amit akarok, test szerint akarom-e, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? |
| 18. | De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. |
| 19. | Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timóteus, nem volt igen és nem, hanem [az] igen lett őbenne. |
| 20. | Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne [lett] igenné [és] őbenne [lett] ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk. |
| 21. | Aki pedig minket tiveletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az, |
| 22. | Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. |
| 23. | Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korintusba. |
| 24. | Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek; mert hitben állotok. |
| 1. | Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal, |
| 2. | Mert ha én megszomorítalak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, hanemha akit én megszomorítok? |
| 3. | És azért írtam nektek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, akiknek örülnöm kellene, meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. |
| 4. | Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam nektek sok könnyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. |
| 5. | Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy [azt] ne terheljem, titeket mindnyájatokat. |
| 6. | Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése; |
| 7. | Annyira, hogy éppen ellenkezőleg: ti inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok, hogy valamiképpen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. |
| 8. | Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet. |
| 9. | Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-e? |
| 10. | Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek [cselekedtem] Krisztus színe előtt, hogy meg ne csaljon minket a Sátán: |
| 11. | Mert jól ismerjük az ő szándékait. |
| 12. | Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangéliuma ügyében, és kapu nyittatott nekem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; |
| 13. | Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába. |
| 14. | Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti miáltalunk. |
| 15. | Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; |
| 16. | Ezeknek halál illata halálra; amazoknak pedig élet illata életre. És ezekre kicsoda alkalmas? |
| 17. | Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban. |
| 1. | Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? |
| 2. | A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember; |
| 3. | Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. |
| 4. | Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. |
| 5. | Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy, mint magunkból; ellenkezőleg, a mi alkalmas voltunk az Istentől van: |
| 6. | Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. |
| 7. | Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt, |
| 8. | Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? |
| 9. | Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? |
| 10. | Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. |
| 11. | Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad. |
| 12. | Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal szólunk, |
| 13. | És nem miként Mózes, [aki] leplet borított az orcájára, hogy ne lássák Izrael fiai az elmulandónak végét. |
| 14. | De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az Ószövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; |
| 15. | Sőt, mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. |
| 16. | Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. |
| 17. | Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. |
| 18. | Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. |
| 1. | Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; |
| 2. | Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. |
| 3. | Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek, |
| 4. | Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. |
| 5. | Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. |
| 6. | Mert az Isten, aki szólt: Sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. |
| 7. | Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. |
| 8. | Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; |
| 9. | Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; |
| 10. | Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. |
| 11. | Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. |
| 12. | Azért a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek. |
| 13. | Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a lelke van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk, |
| 14. | Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít. |
| 15. | Mert minden tiérettetek [van], hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. |
| 16. | Azért nem csüggedünk; sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra újul. |
| 17. | Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; |
| 18. | Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. |
| 1. | Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. |
| 2. | Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat, |
| 3. | Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! |
| 4. | Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet. |
| 5. | Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az], aki a Lélek zálogát is adta minekünk. |
| 6. | Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván távol vagyunk az Úrtól |
| 7. | (Mert hitben járunk, nem látásban), |
| 8. | Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. |
| 9. | Azért igyekszünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, neki kedvesek legyünk. |
| 10. | Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. |
| 11. | Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk. |
| 12. | Mert nem ajánljuk ismét magunkat nektek, hanem alkalmat adunk tinektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek. |
| 13. | Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van [az]. |
| 14. | Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, |
| 15. | Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott. |
| 16. | Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. |
| 17. | Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. |
| 18. | Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát; |
| 19. | Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és ránk bízta a békéltetésnek igéjét. |
| 20. | Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! |
| 21. | Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. |
| 1. | Mint együttmunkálkodók, intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. |
| 2. | Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja. |
| 3. | Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék, |
| 4. | Hanem ajánljuk magunkat mindenben mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, |
| 5. | Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. |
| 6. | Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, |
| 7. | Igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; |
| 8. | Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; |
| 9. | Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím, élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; |
| 10. | Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. |
| 11. | A mi szánk megnyílt tinektek, korintusiak, a mi szívünk kitárult. |
| 12. | Nem mibennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. |
| 13. | Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket. |
| 14. | Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? |
| 15. | És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? |
| 16. | Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nekik Istenük, és ők én népem lesznek. |
| 17. | Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, |
| 18. | És leszek nektek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. |
| 1. | Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. |
| 2. | Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. |
| 3. | Nem vádképpen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. |
| 4. | Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. |
| 5. | Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképpen nyomorogtunk; kívül harc, belül félelem. |
| 6. | De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével. |
| 7. | Sőt, nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nekünk a ti kívánkozásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat; úgyhogy én még jobban örvendeztem. |
| 8. | Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. |
| 9. | Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. |
| 10. | Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. |
| 11. | Mert íme, ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban. |
| 12. | Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt. |
| 13. | Annak okáért megvigasztalódtunk a ti vigasztalásotokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok: |
| 14. | Mert ha dicsekedtem valamit neki felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint tinektek mindent igazán szólottam, azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett. |
| 15. | És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. |
| 16. | Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek. |