Vedd kezedbe a Bibliád!


Jelenések könyve - 12. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
2. Aki terhes vala, és akarván szülni, kiált vala, és kínlódik vala a szülésben.
3. Láttaték más jel is az égben, és íme [vala] egy nagy vörös sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye.
5. És szüle fiúmagzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez.
6. Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.
7. És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala, és az ő angyalai;
8. De nem vehetének diadalmat, és az ő helyük sem találtaték többé a mennyben.
9. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai [is] ővele levettetének.
10. És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.
12. Annak okáért örüljetek, egek, és akik lakoztok azokban! Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.
13. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szülte.
14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.
15. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyóvizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
16. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
18. És álla a tengernek fövenyére.

Jelenések könyve - 13. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve.
2. És e fenevad, amelyet láték, hasonló vala a párduchoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat.
3. És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett, de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld [követé] a fenevadat.
4. És imádák a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? Kicsoda viaskodhatik ővele?
5. És adaték neki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték neki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.
6. Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak.
7. Az is adaték neki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.
8. Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta.
9. Ha van füle valakinek, hallja!
10. Ha valaki fogságba visz [mást], [ő is] fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.
11. Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány,
12. És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelőtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala,
13. És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.
14. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának neki, hogy cselekedje a fenevad előtt, azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.
15. És adaték neki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.
16. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek,
17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson [semmit], hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

Jelenések könyve - 14. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És látám, és íme, egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
2. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, akik az ő hárfájukkal hárfáznak vala,
3. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyi szék előtt, és a négy lelkes állat előtt, és a vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.
4. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat, mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
5. És az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Istennek királyi széke előtt feddhetetlenek.
6. És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek, és ágazatnak, és nyelvnek, és népnek,
7. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
8. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.
9. És harmadik angyal [is] követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára, vagy kezére,
10. Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába, és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt;
11. És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi.
12. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
13. És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.
14. És látám, és íme vala egy fehér felhő; és a felhőn üle [valaki], hasonló az embernek Fiához, a fején aranykorona, és a kezében éles sarló.
15. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass, mert a földnek aratnivalója megszáradt.
16. Bocsátá azért, aki a felhőn ül vala, az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.
17. És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
18. Más angyal is jöve ki az oltártól, akinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, akinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit, mert megértek annak szőlei.
19. Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.
20. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamatnyira.

Jelenések könyve - 15. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És láték a mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás; mert azáltal teljesedett be az Istennek haragja.
2. És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon, és az ő képén, és bélyegén, és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái.
3. És énekelik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten! Igazságosak és igazak a te utaid, oh szentek Királya!
4. Ki ne félne téged, Uram, és [ki] ne dicsőítené a te nevedet, mert csak egyedül vagy szent! Mert eljőnek mind a pogányok, és lehajolnak előtted, mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
5. És ezeknek utána látám, és íme megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,
6. És kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellüknél aranyövekkel körülövezve.
7. És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, amely az örökkön-örökké élő Istennek haragjával teljes vala.
8. És megtelék a templom füsttel az Isten dicsőségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.

Jelenések könyve - 16. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És hallék nagy szózatot a templomból, amely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát!
2. Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre: és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét.
3. A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe: és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
4. A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba: és lőn vér.
5. És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy, Uram, aki vagy és aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted,
6. Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nekik inni; mert méltók arra.
7. És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
8. A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra: és adaték annak, hogy az embereket tikkassza tűzzel.
9. És tikkadának az emberek nagy hévséggel, és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
10. Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére: és lőn az ő országa sötét, és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt,
11. És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt, és meg nem térének az ő cselekedeteikből.
12. A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre, és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
13. És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
14. Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
15. (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
16. Egybegyűjték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
17. A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre: és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondja vala: Meglett!
18. És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
19. És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.
20. És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.
21. És nagy jégeső, mint egy-egy talentum, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért, mert annak csapása felette nagy.

Jelenések könyve - 17. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És jöve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nekem: Jövel, és megmutatom neked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vizen ül,
2. Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.
3. És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láték egy asszonyt ülni egy vörös fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala.
4. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett vala arannyal, és drágakővel, és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,
5. És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.
6. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.
7. És monda nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom neked ez asszonynak titkát, és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van.
8. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel, és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, amely vala és nincs, noha van.
9. Itt az elme, amelyben van bölcsesség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül;
10. Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés [ideig] kell annak megmaradni.
11. A fenevad pedig, amely vala és nincs, az maga a nyolcadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.
12. A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak, de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.
13. Ezeknek egy a szándékuk; erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják.
14. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ővele való hivatalosok és választottak és hívek [is].
15. És monda nekem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek azok, és sokaságok, és nemzetek, és nyelvek.
16. És a tíz szarv, amelyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.
17. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.
18. És az asszony, amelyet láttál, ama nagy város, amelynek királysága van a földnek királyain.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt