1. | Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: |
2. | Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. |
3. | Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok! Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
4. | Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket! Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
5. | Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok. |
6. | A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg, ami pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben. |
7. | Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, utálatos az, nem lehet kedves. |
8. | És aki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét, mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül. |
9. | Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; |
10. | Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
11. | Ne orozzatok, se ne hazudjatok, és senki meg ne csalja az ő felebarátját. |
12. | És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. |
13. | A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. |
14. | Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess, hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. |
15. | Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. |
16. | Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. |
17. | Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben, fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. |
18. | Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr. |
19. | Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad. |
20. | És ha valaki asszonnyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévő rabnő, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony. |
21. | [A férfiú] pedig vigye el az ő vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul. |
22. | És a pap szerezzen neki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr előtt, az ő bűnéért, amelyet elkövetett, és megbocsáttatik neki az ő bűne, amelyet elkövetett. |
23. | Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermő fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az nektek körülmetéletlen: meg ne egyétek. |
24. | A negyedik esztendőben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak. |
25. | Csak az ötödik esztendőben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyűjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
26. | Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek. |
27. | A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el. |
28. | Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr. |
29. | A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt, hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal. |
30. | Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr. |
31. | Ne menjetek igézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
32. | Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. |
33. | Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. |
34. | Olyan legyen nektek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt, mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
35. | Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és űrmértékben. |
36. | Igaz mérték, igaz font, igaz efa és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéből. |
37. | Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr. |
1. | Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: |
2. | Izrael fiainak pedig mondd meg: Valaki Izrael fiai közül és az Izraelben tartózkodó jövevények közül odaadja az ő magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kővel. |
3. | Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az ő népe közül, mivelhogy adott az ő magzatából a Moloknak, hogy megfertőztesse az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet. |
4. | Ha pedig a föld népe behunyja szemeit az ilyen ember előtt, amikor az odaadja az ő magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli, |
5. | Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak háza népére, és kiirtom azt és mindazokat, akik őutána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak az ő népük közül. |
6. | Amely ember pedig az igézőkhöz és a jövendőmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az ő népe közül. |
7. | Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek. |
8. | És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök. |
9. | Mert valaki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta, vére rajta. |
10. | Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő. |
11. | Ha valaki az ő atyjának feleségével hál, az ő atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk. |
12. | Ha valaki az ő menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el, vérük rajtuk. |
13. | És ha valaki férfival hál úgy, amint asszonnyal hálnak, utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk. |
14. | És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez, tűzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás. |
15. | Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg. |
16. | Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja őt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak, vérük rajtuk. |
17. | És ha valaki feleségül veszi az ő leánytestvérét, atyjának leányát vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét: gyalázatosság ez, azért irtassanak ki népük fiainak láttára, az ő leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét. |
18. | És ha valaki havibajos asszonnyal hál, és felfedi annak szemérmét, [és] forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az ő vérének forrását: mindketten irtassanak ki az ő népükből. |
19. | A te anyád leánytestvérének vagy az atyád leánytestvérének szemérmét se fedd fel, mivelhogy az ő vérrokonát takarja ki: viseljék gonoszságuk terhét. |
20. | És ha valaki az ő nagynénjével hál, az ő nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg. |
21. | Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek. |
22. | Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, amelybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok. |
23. | És ne járjatok annak a népnek rendtartásai szerint, amelyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megutáltam őket. |
24. | Nektek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földjüket, mert én nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül. |
25. | Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, amelyeket megkülönböztettem előttetek mint tisztátalanokat. |
26. | És legyetek nekem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek. |
27. | És akár férfi, akár asszony, hogyha igéző vagy jövendőmondó lesz közöttük, halállal lakoljanak; kővel kövezzétek azokat agyon, vérük rajtuk. |
1. | Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nekik: [Senki közülük] meg ne fertőztesse magát halottal az ő népe között, |
2. | Hanem ha a hozzá legközelebb álló vérrokonával: anyjával, atyjával, fiával, leányával és fiútestvérével, |
3. | Vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvérével, aki még nem ment férjhez: ezt megérintheti. |
4. | Mint főember ne fertőztesse meg magát az ő népe között, hogy szentségtelenné ne legyen. |
5. | Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak, |
6. | Szentek legyenek Istenüknek, és az ő Istenüknek nevét meg ne szentségtelenítsék, mert az Úrnak tűzáldozatait, Istenüknek kenyerét ők áldozzák, azért szentek legyenek. |
7. | Parázna és megszeplősített asszonyt el ne vegyenek, se olyan asszonyt, aki elűzetett az ő férjétől, el ne vegyenek, mert a [pap] az ő Istenének van szentelve. |
8. | Te is szentnek tartsad őt, mert Istenednek kenyerét ő áldozza: szent legyen azért előtted, mert szent vagyok én, az Úr, a ti megszentelőtök. |
9. | Hogyha valamely papnak leánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti az ő atyját, azért tűzzel égettessék meg. |
10. | Aki pedig főpap az ő atyafiai között, akinek fejére töltötték a kenetnek olaját, és akit felavattak az ő szolgálatára, hogy a szent ruhákba felöltözzék: fejét meg ne meztelenítse, se ruháit meg ne szaggassa, |
11. | És semmiféle holttesthez be ne menjen: atyjával és anyjával se fertőztesse meg magát. |
12. | És a szenthelyből ki ne menjen, hogy az ő Istenének szenthelyét meg ne szentségtelenítse, mert korona, az ő Istenének kenetolaja van őrajta. Én vagyok az Úr. |
13. | Hajadont vegyen feleségül. |
14. | Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az ő népe közül, |
15. | Hogy meg ne fertőztesse az ő magzatát az ő népe között, mert én, az Úr vagyok az ő megszentelője. |
16. | Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: |
17. | Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az ő nemzetségükben, akiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul az ő Istenének kenyerét. |
18. | Mert senki sem áldozhat, akiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta, vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú, |
19. | Sem az, aki törött lábú vagy törött kezű, |
20. | Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörgös, vagy aki megszakadott. |
21. | Senki, akiben fogyatkozás van, elő ne álljon Áronnak, a papnak fiai közül, hogy tűzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van őbenne, ne álljon elő, hogy megáldozza az ő Istenének kenyerét. |
22. | Az ő Istenének kenyeréből, a legszentségesebbikből és a szentségesből ehetik. |
23. | Csak a függönyhöz be ne menjen, és az oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van őbenne, hogy meg ne fertőztesse az én szenthelyemet. Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük. |
24. | És elmondá Mózes Áronnak és az ő fiainak, és Izraelnek minden fiainak. |
1. | Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: |
2. | Szólj Áronnak és az ő fiainak, hogy tartóztassák meg magukat Izrael fiainak szent adományaitól, hogy meg ne fertőztessék az én szent nevemet azokkal, amiket nekem szentelnek. Én vagyok az Úr. |
3. | Mondd meg nekik: Ha valaki a ti nemzetségetekből, a ti összes magzataitok közül hozzájárul a szent dolgokhoz, amelyeket Izrael fiai szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az ő tisztátalansága: az ilyen ember irtassék ki énelőlem. Én vagyok az Úr. |
4. | Ha valaki az Áron fiai közül poklos vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig valamely halott által megfertőzöttet illet, vagy valakit, akinek magömlése van, |
5. | Vagy ha valaki valamely férget illet, amely által tisztátalanná lesz, vagy embert, akitől tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalanságához képest: |
6. | Az ilyen ember, aki effélét illet, tisztátalan legyen estig, és a szent dolgokból ne egyék, hanem ha megmosta a testét vízzel; |
7. | De mikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehetik a szent dolgokból, mert az ő eledele az. |
8. | Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az Úr. |
9. | Az én rendelésemet pedig megtartsák, hogy bűnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak amiatt, hogy megrontották azt. Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük. |
10. | Idegen ember ne egyék szenteltet, a papnak zsellére és bérese se egyék szenteltet. |
11. | De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehetik abból, és aki házánál született: ezek ehetnek az ő eledeléből. |
12. | De a pap leánya, ha idegennek lesz [a felesége], nem ehetik a szent áldozatból. |
13. | Ha azonban a pap leánya özveggyé lesz vagy elválik, de magzata nincsen, és visszatér az ő atyjának házához, mint leánykorában, akkor ehetik az ő atyjának eledeléből; de idegen nem ehetik abból. |
14. | Ha pedig tévedésből eszik valaki szenteltet, tegye ahhoz annak ötödrészét; így adja meg a papnak a szenteltet. |
15. | És meg ne fertőztessék Izrael fiainak szent dolgait, amelyeket áldoznak az Úrnak, |
16. | Hogy vétkes hamissággal ne terheljék magukat, ha esznek azoknak szent dolgaiból, mert én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük. |
17. | Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: |
18. | Szólj Áronnak és az ő fiainak, és Izrael minden fiának, és mondd meg nekik: ha valaki Izrael házából és az Izraelben levő jövevények közül felviszi a maga áldozatát, akár fogadásból, akár szabad akaratból, amiket felvisznek az Úrnak egészen égő áldozatul, |
19. | Hogy kedvesen fogadtassanak: épek és hímek legyenek, akár tulkok, akár bárányok, akár kecskék. |
20. | Amiben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert nem lesz kedvessé tiérettetek. |
21. | És ha valaki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, akár fogadásának teljesítésére, akár szabad akaratból, akár tulokféléből, akár juhféléből: ép legyen, hogy kedves legyen; semmi fogyatkozás ne legyen abban. |
22. | Vakot, vagy rokkantat, vagy csonkát, vagy fekélyest, vagy viszketegest, vagy varast, ilyeneket ne áldozzatok az Úrnak, és tűzáldozatul ne tegyetek ezekből az oltárra az Úrnak. |
23. | Hosszú vagy kurta tagú ökröt, vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadási áldozatul nem lesz kedves. |
24. | Szétnyomott, összezúzott, megszakadt, vagy kimetszett heréjűt se áldozzatok az Úrnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt, |
25. | Se idegen ember kezéből ne áldozzatok semmi ilyenből a ti Istenetek eledeléül, mert romlás van bennük, fogyatkozás van bennük: nem fogadtatnak kedvesen érettetek. |
26. | Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: |
27. | Borjú, bárány és kecske, ha megelletett, legyen az anyja alatt hét napig, a nyolcadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tűzáldozatul az Úrnak. |
28. | De tehenet és juhot, azt és annak fiát ne öljétek meg egy napon. |
29. | Hogyha dicsőítő áldozattal áldoztok az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok. |
30. | Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok abból reggelig. Én vagyok az Úr. |
31. | Tartsátok meg azért az én parancsolataimat, és azokat cselekedjétek. Én vagyok az Úr. |
32. | És meg ne fertőztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök, |
33. | Aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéből, hogy Istenetek legyek nektek. Én vagyok az Úr. |