Online Biblia

Vedd kezedbe a Bibliád!

Olvasási terv: HIT Rádió: Olvassuk együtt egy év alatt a Bibliát!

Igeszakasz: 32. nap / 256. nap

Felolvasó: Hack Márta

Mózes IV. könyve - 8. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2.	Szólj Áronnak és mondd meg neki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.
3.	És úgy cselekedék Áron, és [úgy] raká fel mécseit, [hogy] a gyertyatartónak ellenébe [tegyenek világosságot], amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
4.	A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a szára, mind a virága; vert mű az ama forma szerint, amelyet mutatott volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.
5.	Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:
6.	Vedd a lévitákat Izrael fiai közül, és tisztítsd meg őket.
7.	Így cselekedjél pedig velük, hogy megtisztítsad őket: hintsd reájuk a tisztulás vizét, és az egész testüket beretválják meg, és mossák meg ruháikat, hogy tiszták legyenek.
8.	Azután vegyenek egy fiatal tulkot és hozzávaló ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig vegyenek bűnért való áldozatul.
9.	Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész gyülekezetét.
10.	Ezután vidd a lévitákat az Úr elé, és Izrael fiai tegyék kezeiket a lévitákra.
11.	Áron pedig lóbálja meg a lévitákat áldozatul az Úr előtt, Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában.
12.	A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére, azután készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égő áldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül.
13.	És állassad a lévitákat Áron elé és az ő fiai elé, és lóbáld meg őket áldozatul az Úrnak.
14.	És válaszd külön a lévitákat Izrael fiai közül, hogy a léviták legyenek az enyéim.
15.	És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. Így tisztítsd meg őket, és lóbáld meg őket áldozatul.
16.	Mert bizony nekem adattak ők Izrael fiai közül mindazok helyett, akik az ő anyjuk méhét megnyitják; Izraelnek elsőszülöttei [helyett] vettem őket magamnak.
17.	Mert enyém minden elsőszülött Izrael fiai között, emberből és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem azokat.
18.	A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izrael fiai között.
19.	És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az ő fiainak Izrael fiai közül, hogy Izrael fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izrael fiaiért, és ne legyen Izrael fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izrael fiai.
20.	Úgy cselekedék azért Mózes és Áron és Izrael fiainak egész gyülekezete a lévitákkal, amint parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, mindazt úgy cselekedék ővelük Izrael fiai.
21.	És megtisztíták magukat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá őket Áron áldozatul az Úr előtt, és engesztelést szerze nekik Áron, hogy tisztákká tegye őket.
22.	Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az ő szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron előtt és az ő fiai előtt, amiképpen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, akképpen cselekedének velük.
23.	Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
24.	Ez [is] a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős korától fogva és azon felül menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.
25.	Ötvenesztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé,
26.	Hanem segítse az ő atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az ő tisztükben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. Ekképpen cselekedjél a lévitákkal az ő szolgálatukban.

Mózes IV. könyve - 9. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Szóla pedig az Úr Mózesnek a Sínai pusztájában az Egyiptom földjéből való kijövetelüknek második esztendejében, az első hónapban, mondván:
2.	Izrael fiai pedig készítsék el a páskát a maga idejében.
3.	E hónapnak tizennegyedik napján, este készítsék el azt a maga idejében. Minden ő rendtartása szerint, és minden ő szertartása szerint készítsétek el azt.
4.	Szóla azért Mózes Izrael fiainak, hogy készítsék el a páskát.
5.	És elkészíték a páskát az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján este, a Sínai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izrael fiai, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
6.	Valának pedig némelyek, akik tisztátalanok valának holtember [illetése] miatt, és nem készítheték meg a páskát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.
7.	És mondának azok az emberek neki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember [illetése] miatt, miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izrael fiai között?
8.	És monda nekik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem, mit parancsol az Úr tifelőletek.
9.	Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
10.	Szólj Izrael fiainak, mondván: Ha valaki holt[ember] illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton lesz közületek vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskát az Úrnak.
11.	A második hónapnak tizennegyedik napján, este készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
12.	Ne hagyjanak meg abból [semmit] reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskának minden rendtartása szerint készítsék el azt.
13.	Amely ember pedig tiszta vagy nincs útban, és elmulasztja a páskát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az ő népe közül, mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében, viselje az ilyen ember az ő bűnének terhét.
14.	Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskát készít az Úrnak, a páskának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen nektek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.
15.	A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhő a hajlékot, a bizonyság sátorát, és este a hajlék felett vala tűznek ábrázatában reggelig.
16.	Úgy vala szüntelen: a felhő borítja vala azt, és tűznek ábrázata éjjel.
17.	Mihelyt pedig felszáll vala a felhő a sátorról, azonnal elindulnak vala Izrael fiai, és azon a helyen, ahol a felhő megáll vala, ott ütnek vala tábort Izrael fiai.
18.	Az Úr szava szerint mennek vala Izrael fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mindaddig, míg a felhő áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.
19.	Még ha a felhő sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izrael fiai az Úr rendelését, és nem indulának.
20.	Megesék, hogy a felhő kevés napon át lőn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.
21.	Megesék, hogy a felhő estétől fogva ott lőn reggelig, mikor azért reggel a felhő felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel [lőn ott], mikor azért a felhő felszáll vala, ők is indulának.
22.	Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig [lőn ott]; ameddig késik vala a felhő a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izrael fiai [is], és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, ők is indulnak vala.
23.	Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.

Mózes IV. könyve - 10. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2.	Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok neked a gyülekezet összegyűjtésére és a táborok megindítására.
3.	És mikor megfújják azokat, gyűljön tehozzád az egész gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílása elé.
4.	Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izrael ezreinek fejei,
5.	Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, akik napkelet felől táboroznak.
6.	Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
7.	Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, [egyszerűen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
8.	A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez nektek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
9.	És mikor viadalra mentek a ti földetekben a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
10.	A ti vigasságtoknak napján és a ti ünnepeiteken és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égő áldozataitokra, és a ti hálaáldozataitokra: és lesznek nektek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.	Vala pedig a második esztendőben, a második hónapban, a hónapnak huszadik napján felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
12.	És elindulának Izrael fiai az ő menésüknek rendje szerint a Sínai pusztájából, és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
13.	Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolata szerint.
14.	Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
15.	Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
16.	És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
17.	És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
18.	Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
19.	A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
20.	És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
21.	Elindulának a kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] odajutnak vala.
22.	Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
23.	A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
24.	A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
25.	[Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
26.	Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
27.	És a Naftali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
28.	Ilyen vala Izrael fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképpen mentek.
29.	Monda pedig Mózes Hóbábnak, aki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, amely felől azt mondta vala az Úr: nektek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izraelnek.
30.	Az pedig felele neki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
31.	És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket, mert te tudod, hol kell megszállnunk e pusztában, és légy nekünk szemünk gyanánt.
32.	És ha eljössz velünk, ami jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
33.	Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala őelőttük háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nekik, hol kelljen megszállniuk.
34.	És az Úr felhője vala őrajtuk nappal, mikor elindulának a táborból.
35.	Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel, Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid!
36.	Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez!

Mózes IV. könyve - 11. fejezet

Károli Gáspár fordítás

1.	És lőn, hogy panaszkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga]. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenük az Úrnak tüze, és megemészté a tábornak szélét.
2.	Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszűnék a tűz.
3.	És nevezé azt a helyet Thaberának, mert felgyulladt vala ellenük az Úrnak tüze.
4.	De a gyülevész nép, amely köztük vala, kívánságba esék, és Izrael fiai is újra siránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ad nekünk húst ennünk?
5.	Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az uborkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vöröshagymákra és a fokhagymákra.
6.	Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb, mint manna.
7.	(A manna pedig olyan vala, mint a koriandrom magva, a színe pedig, mint a bdelliomnak színe.
8.	Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala [a mannát], és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat; az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.
9.	Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)
10.	És meghallá Mózes, hogy sír a nép az ő nemzetsége szerint, ki-ki az ő sátorának nyílása előtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.
11.	És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat, és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét énreám vetéd?
12.	Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép, avagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a daj-ka a csecsemőt, arra a földre, amely fe-lől megesküdtél az ő atyáinak?
13.	Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? Mert reám sírnak, mondván: Adj nekünk húst, hadd együnk!
14.	Nem viselhetem én magam mind ez egész népet, mert erőm felett van.
15.	Ha így cselekszel velem, kérlek, ölj meg engemet, ölj meg, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.
16.	Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és annak elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.
17.	Akkor alászállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, amely tebenned van, és teszem őbeléjük, hogy viseljék teveled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.
18.	A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek, mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ad nekünk húst ennünk, mert jobban vala nekünk dolgunk Egyiptomban. Azért az Úr ad nektek húst, és enni fogtok.
19.	Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon,
20.	Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és utálatossá lesz előttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, aki közöttetek van, és sírtatok őelőtte, mondván: Miért jöttünk ide ki Egyiptomból?
21.	És monda Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, amely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig?!
22.	Nemde juhok és ökrök vágattatnak-e nekik, hogy elég legyen nekik? Vagy a tengernek minden hala összegyűjtetik-e nekik, hogy elég legyen nekik?
23.	Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-e az Úrnak keze? Majd meglátod, beteljesedik-e neked az én beszédem, vagy nem.
24.	Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül.
25.	Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla neki, és elszakaszta abból a lélekből, amely vala őbenne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék őrajtuk a lélek, menten prófétálának, de nem többé.
26.	Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban, egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.
27.	Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
28.	Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket!
29.	És felele neki Mózes: Avagy értem buzgólkodol-e? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét őbeléjük.
30.	Ezután visszatére Mózes a táborba, ő és az Izrael vénei.
31.	És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egyfelől, és egynapi járásnyira másfelől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.
32.	Akkor felkele a nép, [és] azon az egész napon és egész éjjel és az egész következő napon gyűjtének maguknak fürjeket, aki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat maguknak a tábor körül.
33.	A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre, és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.
34.	És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavá-nak, mert ott temeték el a mohó népet.
35.	Kibrot-thaavától elméne a nép Hase-róthba, és ott valának Haseróthban.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt

Előző nap

Következő nap