| 1. | Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, akit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül. |
| 2. | És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-e az Úr? Avagy nem szólott-e miáltalunk is? És meghallá az Úr. |
| 3. | (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.) |
| 4. | Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman. |
| 5. | Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál, és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten. |
| 6. | És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. |
| 7. | Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hű. |
| 8. | Szemtől szembe szólok ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen? |
| 9. | És felgyullada az Úr haragja őreájuk, és elméne. |
| 10. | És a felhő is eltávozék a sátor fölül, és íme, Miriám poklos vala, [fehér], mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és íme, poklos vala. |
| 11. | Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsad nekünk e bűnt, mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk! |
| 12. | Kérlek, ne legyen olyan [Miriám], mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből. |
| 13. | Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt! |
| 14. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orcájára, avagy nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza. |
| 15. | Kirekeszteték azért Miriám a táboron kívül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza [nem] hívaték Miriám. |
| 1. | Azután pedig elindula a nép Haseróthból, és tábort ütének Párán pusztájában. |
| 2. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 3. | Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kánaán földjét, amelyet én adok Izrael fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttük. |
| 4. | Elküldé azért őket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint, és azok a férfiak mindnyájan főemberek valának Izrael fiai között. |
| 5. | Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségéből Sámmua, a Zakhúr fia. |
| 6. | A Simeon nemzetségéből Safát, a Hóri fia. |
| 7. | A Júda nemzetségéből Káleb, a Jefunné fia. |
| 8. | Az Izsakhár nemzetségéből Igál, a József fia. |
| 9. | Az Efraim nemzetségéből Hósea, a Nún fia. |
| 10. | A Benjámin nemzetségéből Pálthi, a Rafú fia. |
| 11. | A Zebulon nemzetségéből Gaddiel, a Szódi fia. |
| 12. | A József nemzetségéből, a Manasse nemzetségéből Gaddi, a Szúszi fia. |
| 13. | A Dán nemzetségéből Ammiél, a Gemálli fia. |
| 14. | Az Áser nemzetségéből Szenthúr, a Mikaél fia. |
| 15. | A Naftali nemzetségéből Nahbi, a Vofszi fia. |
| 16. | A Gád nemzetségéből Géuel, a Mákhi fia. |
| 17. | Ezek ama férfiaknak nevei, akiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak. |
| 18. | És mikor elküldé őket Mózes a Kánaán földjének megkémlelésére, monda nekik: Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre, |
| 19. | És nézzétek meg a földet, hogy milyen az, és a népet, amely lakozik azon: erős-e az, vagy erőtlen, kevés-e az, vagy sok? |
| 20. | És milyen a föld, amelyben lakozik az: jó-e az, vagy hitvány; és milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben [lakozik-e]? |
| 21. | És milyen a föld: kövér-e az, vagy sovány; van-e abban élő fa, vagy nincs? És legyetek bátorságosak, és szakasszatok a földnek gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai valának. |
| 22. | Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Cin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, ahol Hamáthba mennek. |
| 23. | És felmenének dél felől, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai. (Hebron pedig hét esztendővel építtetett előbb, mint az egyiptomi Coán.) |
| 24. | Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a fügékből is [szakasztának]. |
| 25. | Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének a szőlőfürtért, amelyet lemetszettek vala onnét Izrael fiai. |
| 26. | És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap múlva. |
| 27. | És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izrael fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nekik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nekik a földnek gyümölcsét. |
| 28. | Így beszélének neki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! |
| 29. | Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt, még Anák fiait is láttuk ott. |
| 30. | Amálek lakik a dél felől való földön, és kitteus, jebuzeus és emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett és a Jordán partján pedig kananeus lakik. |
| 31. | És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen [háborgó] népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a [földet], mert kétség nélkül megbírunk azzal; |
| 32. | Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. |
| 33. | És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek volt, Izrael fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberek[ből áll]. |
| 34. | És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk. |
| 1. | És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán. |
| 2. | És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izrael fiai, és monda nekik az egész gyülekezet: Vajha meghaltunk volna Egyiptom földjén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! |
| 3. | Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba? |
| 4. | És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba. |
| 5. | Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izrael fiai gyülekezetének egész községe előtt. |
| 6. | Józsué pedig, a Nún fia és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat, |
| 7. | És szólának Izrael fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. |
| 8. | Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. |
| 9. | Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük! |
| 10. | Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket, megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izrael minden fiának. |
| 11. | És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nekem, mindama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük? |
| 12. | Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek és őnálánál erősebbé. |
| 13. | És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (mert közülük hoztad fel e népet a te hatalmad által), |
| 14. | Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te, Uram, és hogy a te felhőd megállott őrajtuk, és felhőoszlopban jársz te őelőttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. |
| 15. | Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, amelyek hallották a te híredet, mondván: |
| 16. | Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért öldöste le őket a pusztában. |
| 17. | Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván: |
| 18. | Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bűnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedíziglen. |
| 19. | Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig. |
| 20. | És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. |
| 21. | De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet, |
| 22. | Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak, |
| 23. | Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. |
| 24. | De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva. |
| 25. | De amálek és kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger útján. |
| 26. | Szóla annak felette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: |
| 27. | Meddig [tűrjek] e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! |
| 28. | Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! |
| 29. | E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, éspedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. |
| 30. | És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket, Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. |
| 31. | De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek, őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megutáltatok. |
| 32. | A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el. |
| 33. | A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásaitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában. |
| 34. | A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet ([tudniillik] negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat. |
| 35. | Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt művelem az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg. |
| 36. | A férfiak azért, akiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről; |
| 37. | Azok a férfiak azért, akik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által. |
| 38. | [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, akik mentek vala a földet megkémlelni. |
| 39. | Amint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izrael fiainak, a nép felette igen keserge. |
| 40. | És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Íme, készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk. |
| 41. | És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [nektek]? |
| 42. | Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt. |
| 43. | Mert az amálek és a kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek. |
| 44. | Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére, de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból. |
| 45. | Alászálla azért az amálek és a kananeus, aki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig. |
| 1. | Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: |
| 2. | Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a ti lakóföldetekre, amelyet én adok nektek, |
| 3. | És tűzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égő vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabad akarat szerint, vagy a ti ünnepeiteken, hogy tulok- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az Úrnak: |
| 4. | Akkor aki áldozza az ő áldozatát, vigyen az Úrnak ételáldozatul egytizedrész [efa] lisztlángot, egynegyedrész hin olajjal elegyítve. |
| 5. | Italáldozatul pedig egynegyedrész hin bort adj az egészen égő vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé. |
| 6. | Vagy ha kossal [áldozol], készíts ételáldozatul kéttizedrész [efa] lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével; |
| 7. | Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. [Így] viszel az Úrnak jó illatú áldozatot. |
| 8. | Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égő vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak: |
| 9. | Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul háromtizedrész [efa] lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével. |
| 10. | Italáldozatul pedig vígy fel fél hin bort; kedves illatú tűzáldozat [ez] az Úrnak. |
| 11. | Ekképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál. |
| 12. | A [barmok] száma szerint, amelyeket [áldozatra] készítetek, így cselekedjetek mindenikkel, az ő számuk szerint. |
| 13. | Minden bennszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tűzáldozatot vigyen az Úrnak. |
| 14. | Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak: amiképpen [ti] cselekesztek, akképpen cselekedjék [az is]. |
| 15. | Oh, község! Nektek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. |
| 16. | Egy törvényetek legyen és egy szabályotok nektek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik. |
| 17. | Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: |
| 18. | Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor bementek a földre, amelyre én viszlek be titeket, |
| 19. | Akkor ha majd esztek a földnek kenyeréből, adjatok felemelt áldozatot az Úrnak. |
| 20. | A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint a szérűről felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt. |
| 21. | A ti tésztátok zsengéjéből adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint. |
| 22. | És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, amelyeket szólott vala az Úr Mózesnek, |
| 23. | Mindazokat, amelyeket parancsolt az Úr nektek Mózes által, a naptól fogva, amelyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek [is]: |
| 24. | Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kívül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égő áldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul. |
| 25. | És végezzen engesztelést a pap Izrael fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nekik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatukat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatukat az Úr elé az ő tévedésükért. |
| 26. | És megbocsáttatik Izrael fiai egész gyülekezetének és a közöttük tartózkodó jövevénynek, mert az egész nép tévedésben volt. |
| 27. | Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésből, áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való áldozatul. |
| 28. | A pap végezzen engesztelést azért a tévedő emberért, aki tévedésből vétkezett az Úr előtt, és ha engesztelést szerez neki, megbocsáttatik neki. |
| 29. | A bennszülöttnek Izrael fiai között és a jövevénynek, aki közöttük tartózkodik, egy törvényetek legyen nektek afelől, aki tévedésből cselekszik. |
| 30. | De amely ember felemelt kézzel cselekszik, akár bennszülött, akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül, |
| 31. | Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatát megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember; az ő hamissága legyen őrajta. |
| 32. | Mikor pedig Izrael fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. |
| 33. | És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez. |
| 34. | És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni. |
| 35. | És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kívül. |
| 36. | Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyonkövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek. |
| 37. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 38. | Szólj Izrael fiainak, és mondjad nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. |
| 39. | És arra való legyen nektek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után és a ti szemeitek után, amelyek után ti paráználkodtok. |
| 40. | Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt. |
| 41. | Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéből, hogy legyek nektek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |