| 1. | És eljutának Izrael fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban, és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott. |
| 2. | De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen. |
| 3. | És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha haltunk volna meg, mikor meghaltak a mi atyánkfiai az Úr előtt! |
| 4. | És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink? |
| 5. | És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen? |
| 6. | Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arcukra borulának; és megjelenék nekik az Úrnak dicsősége. |
| 7. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 8. | Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím, e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nekik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak. |
| 9. | Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől, amint parancsolta vala neki. |
| 10. | És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nekik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e nektek vizet? |
| 11. | És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai. |
| 12. | És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nekem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izrael fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, amelyet adtam nekik. |
| 13. | Ezek a versengésnek vizei, amelyekért feddőztek Izrael fiai az Úrral; és megdicsőítette magát őbennük. |
| 14. | És külde Mózes követeket Kádesből Edom királyához, [kik így szólának]: Ezt mondja a te atyádfia, az Izrael: Te tudod mindazt a nyomorúságot, amely mirajtunk esett: |
| 15. | Hogy a mi atyáink alámentek Egyiptomba, és sok ideig laktunk Egyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az egyiptombeliek, és a mi atyáinkat. |
| 16. | És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde, és kihozott minket Egyiptomból; és íme, Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában. |
| 17. | Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon. |
| 18. | Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened! |
| 19. | És mondának neki Izrael fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet isszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándék[om], csak hogy gyalog mehessek át. |
| 20. | Az pedig monda: Nem mégy át! És kiméne őellene Edom sok néppel és nagy erővel. |
| 21. | Mivel nem akará Edom megengedni Izraelnek, hogy általmenjen az ő országán, azért eltére Izrael őtőle. |
| 22. | Majd elindulának Kádesből, és jutának Izrael fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére. |
| 23. | És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór hegyénél, Edom földjének határán, mondván: |
| 24. | Áron az ő népeihez takaríttatik, mert nem megy be a földre, amelyet Izrael fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél. |
| 25. | Vedd Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére. |
| 26. | És vetkőztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát:mert Áron [az ő népéhez] takaríttatik, és meghal ott. |
| 27. | És úgy cselekedék Mózes, amint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára. |
| 28. | És Mózes levetkőzteté Áront az ő ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ő fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyről. |
| 29. | És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harminc napig Izraelnek egész háza. |
| 1. | Mikor pedig meghallotta a kananeus Arad királya, aki lakozik vala dél felől, hogy jön Izrael a kémeknek útján: megütközék Izraellel, és foglyokat ejte közülük. |
| 2. | Fogadást tőn azért Izrael az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait! |
| 3. | És meghallgatá az Úr Izraelnek szavát, és kézbe adá a kananeust, és eltörlé őket és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának. |
| 4. | És elindulának a Hór hegyétől a Vörös-tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. |
| 5. | És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk. |
| 6. | Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izrael népéből. |
| 7. | Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és teellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. |
| 8. | És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. |
| 9. | Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada. |
| 10. | Azután elindulának Izrael fiai, és tábort ütének Obóthban. |
| 11. | Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, amely Moáb előtt vala napkelet felől. |
| 12. | Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében. |
| 13. | Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, amely van a pusztában, és kijő az emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és emoreus között. |
| 14. | Azért van szó az Úr hadainak könyvében Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál, |
| 15. | És a patakok folyásáról, amely Ar város felé hajol, és Moáb határára dűl. |
| 16. | És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, amelynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet. |
| 17. | Akkor éneklé az Izrael ez éneket: Jöjj fel, oh kút! Énekeljetek neki! |
| 18. | Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép előkelői vájtak, kormánypálcával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének]. |
| 19. | És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba. |
| 20. | Bámóthból pedig abba a völgybe, amely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, amely a sivatagra néz. |
| 21. | És külde Izrael követeket Szíhonhoz, az emoreusok királyához, mondván: |
| 22. | Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon. |
| 23. | De nem engedé Szíhon Izraelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izrael ellen a pusztába, és jöve Jahácba, és megütközék Izraellel. |
| 24. | És megveré őt Izrael fegyvernek élével, és elfoglalá annak földjét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa. |
| 25. | És elfoglalá Izrael mind e városokat, és megtelepedék Izrael az emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában; |
| 26. | Mert Hesbon Szíhonnak, az emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig. |
| 27. | Azért mondják a példabeszédmondók: Jöjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa! |
| 28. | Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait. |
| 29. | Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak. |
| 30. | De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, amely Medebáig ér. |
| 31. | Megtelepedék azért Izrael az emoreusok földjén. |
| 32. | És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az emoreust, aki ott vala. |
| 33. | Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve Óg, Básán királya őellenük, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben. |
| 34. | Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt, és egész népét, és az ő földjét. És úgy cselekedjél vele, amiképpen cselekedtél Szíhonnal, az emoreusok királyával, aki lakik vala Hesbonban. |
| 35. | Megverék azért őt, és az ő fiait, és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földjét. |
| 1. | És továbbmenének Izrael fiai, és tábort ütének Moáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikó ellenében. |
| 2. | És mikor látta Bálák, a Cippór fia mindazokat, amelyeket cselekedett vala Izrael az emoreussal: |
| 3. | Igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izrael fiai miatt. |
| 4. | Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Cippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.) |
| 5. | Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, amely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt, mondván: Íme, nép jött ki Egyiptomból, és íme, ellepte e földnek színét, és megtelepszik énellenemben. |
| 6. | Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg értem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz. |
| 7. | Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák neki Bálák üzenetét. |
| 8. | Ő pedig monda nekik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok nektek, amiképpen szól nekem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál. |
| 9. | Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak tenálad? |
| 10. | És monda Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Moáb királya küldött énhozzám, [ezt mondván]: |
| 11. | Íme, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt értem, talán megharcolhatok vele, és kiűzhetem őt. |
| 12. | És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ővelük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. |
| 13. | Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre, mert nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek. |
| 14. | És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk. |
| 15. | Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket. |
| 16. | És eljutának Bálámhoz, és mondának neki: Ezt mondja Bálák, Cippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám! |
| 17. | Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nekem, megcselekszem. Jöjj el azért, kérlek, és átkozd meg értem e népet! |
| 18. | Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit műveljek, kicsinyt vagy nagyot. |
| 19. | Most mindazonáltal maradjatok itt, kérlek, ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nekem? |
| 20. | És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velük, de mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd neked! |
| 21. | Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel. |
| 22. | De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele. |
| 23. | És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra. |
| 24. | Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala. |
| 25. | Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is odaszorítá a falhoz, ezért ismét megveré azt. |
| 26. | Az Úr angyala pedig ismét továbbméne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra. |
| 27. | Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal. |
| 28. | És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem neked, hogy immár háromszor vertél meg engem? |
| 29. | Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged. |
| 30. | És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-e veled ekképpen cselekedni? Az pedig felele: Nem. |
| 31. | És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, amint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében; akkor meghajtá magát és arcra borula. |
| 32. | Az Úrnak angyala pedig monda neki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Íme, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem. |
| 33. | És meglátott engem a szamár, és kitért énelőttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna. |
| 34. | Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] neked, visszatérek. |
| 35. | Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal amit én mondok majd neked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel. |
| 36. | Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, amely az Arnon vidékén, a határ szélén vala. |
| 37. | És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-e hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jössz vala énhozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged? |
| 38. | Bálám pedig monda Báláknak: Íme, el-jöttem hozzád. Most pedig szólhatok-e [magamtól] valamit? Ami mondaniva-lót Isten ad az én számba, azt mondom. |
| 39. | És elméne Bálám Bálákkal, és eljutá-nak Kirjat-Husótba. |
| 40. | És vágata Bálák ökröket és juhokat, és külde Bálámnak és a fejedelmeknek, akik vele valának. |
| 41. | Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot, és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét. |
| 1. | És monda Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost. |
| 2. | És úgy cselekedék Bálák, amiképpen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost. |
| 3. | És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égő áldozatod mellett, én pedig elmegyek, talán előmbe jő az Úr nekem, és amit mutat majd nekem, megjelentem neked. Elméne azért egy kopasz oromra. |
| 4. | És elébe méne Isten Bálámnak, és monda neki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost. |
| 5. | Az Úr pedig igét ada Bálámnak szájába, és monda neki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj. |
| 6. | És visszatére őhozzá, és íme, áll vala az ő égő áldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme. |
| 7. | És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Szíriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya, kelet hegyeiről, [mondván]: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izraelt! |
| 8. | Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz? |
| 9. | Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; íme, oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé. |
| 10. | Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izrael negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé! |
| 11. | És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekszel énvelem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és íme, igen megáldád őket. |
| 12. | Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-e vigyáznom, hogy azt szóljam, amit az Úr adott az én számba? |
| 13. | Monda azután neki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nekem. |
| 14. | És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron. |
| 15. | És monda Báláknak: Állj meg itt a te égő áldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda. |
| 16. | Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és igét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj. |
| 17. | Méne azért őhozzá, és íme, ő áll vala az ő égő áldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ővele. És monda neki Bálák: Mit szóla az Úr? |
| 18. | Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám, Cippórnak fia! |
| 19. | Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené? |
| 20. | Íme, [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom. |
| 21. | Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ővele, és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne. |
| 22. | Isten hozta ki őket Egyiptomból, az ő ereje, mint a vadbivalyé. |
| 23. | Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izraelnek, mit művelt Isten! |
| 24. | Íme, e nép felkél, mint nőstény oroszlán, és feltámad, mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza. |
| 25. | Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt. |
| 26. | Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-e neked, mondván: Valamit mond nekem az Úr, azt művelem? |
| 27. | És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet] énértem. |
| 28. | Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, amely a puszta felé néz. |
| 29. | És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost. |
| 30. | Úgy cselekedék azért Bálák, amint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost. |