Vedd kezedbe a Bibliád!


Mózes IV. könyve - 24. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izraelt, nem indula, mint azelőtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orcáját a puszta felé.
2. És mikor felemelte Bálám az ő szemeit, látá Izraelt, amint letelepedett az ő nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala őrajta.
3. Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata.
4. Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
5. Mily szépek a te sátoraid, oh Jákób! A te hajlékaid, oh Izrael!
6. Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint cédrusfák a vizek mellett!
7. Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz [öntözi]; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa.
8. Isten hozta ki Egyiptomból, az ő ereje, mint a vadbivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit, csontjaikat megtöri, és nyilaival általveri.
9. Lehever, nyugszik, mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? Aki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
10. És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és íme, igen megáldottad immár három ízben.
11. Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged, de íme, megfosztott téged az Úr a tisztességtől.
12. És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, akiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-e, mondván:
13. Ha Bálák az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót vagy rosszat cselekedjem. Amit az Úr szól, azt szólom.
14. Most pedig én elmegyek íme, az én népemhez; jöjj, hadd jelentsem ki neked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a következő időben.
15. És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű ember szózata,
16. Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izraelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
18. És Edom [más] birtoka lesz, Szeir, az ő ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izrael.
19. És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
20. És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész.
21. És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
22. Mégis el fog pusztulni Kain, amíg Assúr téged fogva viszen.
23. Újrakezdé az ő példázó beszédét, és monda: Oh, ki fog élni még, amikor véghezviszi ezt az Isten?
24. És Kittim partjairól hajók [jőnek], és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestől elvész.
25. Felkele azért Bálám és elméne, hogy visszatérjen az ő helyére. És Bálák is elméne az ő útján.

Mózes IV. könyve - 25. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izrael, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2. Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3. És odaszegődék Izrael Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izrael ellen.
4. És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal, hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izraeltől.
5. Monda azért Mózes Izrael bíráinak: Ki-ki ölje meg az ő embereit, akik odaszegődtek Bál-Peórhoz!
6. És íme, eljöve valaki Izrael fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt Mózes szeme láttára és Izrael fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyílásánál.
7. És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe,
8. És beméne az izraelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjüket, mind az izraelita férfit, mind az asszonyt, hason. És megszűnék a csapás Izrael fiai között.
9. De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégyezren.
10. Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11. Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája elfordította az én haragomat Izrael fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta őközöttük; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izrael fiait.
12. Mondd azért: Íme, én az én szövetségemet, a békesség [szövetségét] adom őneki.
13. És lészen őnála és az ő magvánál őutána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és engesztelést végze Izrael fiaiért.
14. A megöletett izraelita férfinak neve pedig, aki a midiánbeli asszonnyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon nemzetség háznépének fejedelme.
15. A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Cúr leánya, aki a midianiták között az ő atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala.
16. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
17. Támadjátok meg a midianitákat, és verjétek meg őket,
18. Mert ők megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel, amelyeket Peórért és az ő húgukért, Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szőttek ellenetek, aki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.

Mózes IV. könyve - 26. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És lőn a csapás után, szóla az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván:
2. Vegyétek számba Izrael fiainak egész gyülekezetét, húszesztendőstől fogva és feljebb, az ő atyáiknak háznépe szerint; mindenkit, aki hadba mehet Izraelben.
3. Szóla azért velük Mózes és Eleázár, a pap, a Moáb mezőségében a Jordán mellett, Jerikó ellenében, mondván:
4. [Vegyétek számba a népet], húszesztendőstől fogva és feljebb, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek és Izrael fiainak, akik kijöttek volt Egyiptom földjéből.
5. Rúben elsőszülötte Izraelnek. Rúben fiai [ezek]: Hánoktól a hánokiták, Pallutól a palluiták nemzetsége,
6. Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Kármitól a kármiták nemzetsége.
7. Ezek a rúbeniták nemzetségei. És lőn az ő számuk negyvenháromezer-hétszáz és harminc.
8. És a Pallu fiai [valának]: Eliáb.
9. Eliáb fiai pedig Nemuél, Dátán és Abirám. Ez a Dátán és Abirám a gyülekezet elöljárói valának, akik feltámadtak vala Mózes ellen és Áron ellen.
10. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és Kórét, meghalván az a gyülekezet, mivelhogy megemészte a tűz kétszáz és ötven férfiút, akik intő például lőnek.
11. Kóré fiai pedig nem halának meg.
12. Simeon fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Nemuéltől a nemuéliták nemzetsége, Jámintól a jáminiták nemzetsége, Jákintól a jákiniták nemzetsége,
13. Zerákhtól a zerákhiták nemzetsége, Saultól a sauliták nemzetsége.
14. Ezek a simeoniták nemzetségei: huszonkétezer és kétszáz.
15. Gád fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Sefontól a sefoniták nemzetsége, Haggitól a haggiták nemzetsége, Súnitól a súniták nemzetsége,
16. Oznitól az ozniták nemzetsége, Éritől az ériták nemzetsége,
17. Arodtól az aroditák nemzetsége, Arélitől az aréliták nemzetsége.
18. Ezek Gád fiainak nemzetségei; az ő számuk szerint negyvenezer és ötszáz.
19. Júda fiai: Ér és Ónán. És meghala Ér és Ónán a Kánaán földjén.
20. Júda fiai pedig az ő nemzetségeik szerint [ezek] valának: Séláhtól a séláhiták nemzetsége, Pérectől a péreciták nemzetsége, Zerákhtól a zerákhiták nemzetsége.
21. Pérec fiai valának pedig: Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Hámultól a hámuliták nemzetsége.
22. Ezek Júda nemzetségei az ő számuk szerint: hetvenhatezer-ötszáz.
23. Izsakhár fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Thólától a thóláiták nemzetsége, Puvától a puviták nemzetsége,
24. Jásubtól a jásubiták nemzetsége, Simrontól a simroniták nemzetsége.
25. Ezek Izsakhár nemzetségei az ő számuk szerint: hatvannégyezer-háromszáz.
26. Zebulon fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Szeredtől a szerediták nemzetsége, Élontól az éloniták nemzetsége, Jahleéltől a jahleéliták nemzetsége.
27. Ezek a zebuloniták nemzetségei az ő számuk szerint: hatvanezer-ötszáz.
28. József fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Manasse és Efraim.
29. Manasse fiai: Mákirtól a mákiriták nemzetsége. Mákir nemzé Gileádot; Gileádtól a gileáditák nemzetsége.
30. Ezek Gileád fiai: Jezertől a jezeriták nemzetsége, Hélektől a hélekiták nemzetsége,
31. És Aszriéltől az aszriéliták nemzetsége, Sekemtől a sekemiták nemzetsége,
32. És Semidától a semidáták nemzetsége, és Héfertől a héferiták nemzetsége.
33. Célofhádnak pedig, a Héfer fiának nem voltak fiai, hanem leányai; és a Célofhád leányainak nevei ezek: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thirca.
34. Ezek Manasse nemzetségei, és az ő számuk ötvenkétezer és hétszáz.
35. Ezek Efraim fiai az ő nemzetségeik szerint: Suthelákhtól a suthelákhiták nemzetsége, Békertől a békeriták nemzetsége, Tahántól a tahániták nemzetsége.
36. Ezek pedig a Suthelákh fiai: Érántól az érániták nemzetsége.
37. Ezek Efraim fiainak nemzetségei az ő számuk szerint: harminckétezer és ötszáz. Ezek József fiai az ő nemzetségeik szerint.
38. Benjámin fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Belától a belaiták nemzetsége, Asbéltől az asbéliták nemzetsége, Ahirámtól az ahirámiták nemzetsége,
39. Sefufámtól a sefufámiták nemzetsége, Hufámtól a hufámiták nemzetsége.
40. Bela fiai pedig valának: Ard és Naamán: Ardtól az arditák nemzetsége, Naamántól a naamániták nemzetsége.
41. Ezek Benjámin fiai az ő nemzetségeik szerint, és számuk: negyvenötezer és hatszáz.
42. Ezek Dán fiai az ő nemzetségeik szerint: Suhámtól a suhámiták nemzetsége. Ezek Dán nemzetségei, az ő nemzetségeik szerint.
43. A suhámiták minden nemzetsége az ő számuk szerint: hatvannégyezer és négyszáz.
44. Áser fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Jimnától a jimnaiták nemzetsége, Jisvitől a jisviták nemzetsége, Bériától a bérihiták nemzetsége.
45. A Béria fiaitól: Khébertől a khéberiták nemzetsége, Malkiéltől a malkiéliták nemzetsége.
46. Áser leányának pedig neve vala Sérah.
47. Ezek Áser fiainak nemzetségei az ő számuk szerint: ötvenháromezer és négyszáz.
48. Naftali fiai az ő nemzetségeik szerint [ezek]: Jakhceéltől a jakhceéliták nemzetsége, Gúnitól a gúniták nemzetsége,
49. Jécertől a jéceriták nemzetsége, Sillémtől a sillémiták nemzetsége.
50. Ezek Naftali nemzetségei az ő nemzetségeik szerint: az ő számuk pedig negyvenötezer és négyszáz.
51. Ezek Izrael fiainak megszámláltjai: hatszázegyezer-hétszázharminc.
52. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
53. Ezeknek osztassék el az a föld örökségül, az ő neveiknek száma szerint.
54. A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak pedig tedd kisebbé az ő örökségét; mindeniknek az ő száma szerint adattassék az ő öröksége.
55. De sorssal osztassék el a föld; az ő atyjuk törzseinek nevei szerint örököljenek.
56. A sors szerint osztassék el az örökség, mind a sok, és mind a kevés között.
57. Ezek pedig Lévi megszámláltjai az ő nemzetségeik szerint: Gérsontól a gérsoniták nemzetsége, Kéháttól a kéhátiták nemzetsége, Méráritól a méráriták nemzetsége.
58. Ezek Lévi nemzetségei: a libniták nemzetsége, a hebroniták nemzetsége, a makhliták nemzetsége, a músiták nemzetsége, a kórahiták nemzetsége. Kéhát pedig nemzé Amrámot.
59. Amrám feleségének neve pedig Jókebed, a Lévi leánya, aki Egyiptomban született Lévinek; és ő szülte Amrámnak Áront, Mózest, és Miriámot, az ő leánytestvérüket.
60. És születének Áronnak: Nádáb és Abihu, Eleázár és Ithamár.
61. És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt.
62. És vala azoknak száma: huszonháromezer, mind férfiak, egy hónapostól fogva és feljebb; mert nem voltak beszámlálva az Izrael fiai közé, mivel nem adatott nekik örökség Izrael fiai között.
63. Ezek Mózesnek és Eleázárnak, a papnak megszámláltjai, akik megszámlálák Izrael fiait a Moáb mezőségében, Jerikó átellenében a Jordán mellett.
64. Ezek között pedig nem volt senki a Mózestől és Áron paptól megszámláltattak közül, mikor megszámlálták vala Izrael fiait a Sínai pusztájában.
65. Mert az Úr mondotta vala nekik: Bizonnyal meghalnak a pusztában, és senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué, a Nún fia.

Mózes IV. könyve - 27. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Előállának pedig a Célofhád leányai, aki Héfer fia vala, aki Gileád fia, aki Mákir fia, aki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az ő leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thirca.
2. És megállának Mózes előtt, és Eleázár pap előtt, és a fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt a gyülekezet sátorának nyílásánál, mondván:
3. A mi atyánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azoknak seregében, akik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az ő bűnéért halt meg, és fiai nem voltak neki.
4. Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül azért, hogy nincsen őneki fia? Adj örökséget nekünk a mi atyánknak atyjafiai között!
5. Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.
6. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
7. Igazat szólnak a Célofhád leányai: Adj nekik örökségi birtokot az ő atyjuknak atyjafiai között, és szállítsd rájuk az ő atyjuknak örökségét.
8. Izrael fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem lesz annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának.
9. Ha pedig nem lesz neki leánya, akkor adjátok az ő örökségét az ő testvéreinek.
10. Ha pedig nem lesznek neki testvérei, akkor adjátok az ő örökségét az ő atyja testvéreinek.
11. Ha pedig nem lesznek az ő atyjának testvérei, akkor adjátok az ő örökségét annak, aki legközelebbi atyjafia az ő nemzetségéből, és bírja azt. Legyen pedig az Izrael fiainak végezett törvényük, amiképpen megparancsolta az Úr Mózesnek.
12. Monda azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd meg a földet, amelyet Izrael fiainak adtam.
13. Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, amiképpen odatakaríttatott Áron, a te testvéred,
14. Mivelhogy nem engedétek az én beszédemnek a Cin pusztájában, a gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsőítettetek volna engemet ama vizeknél az ő szemeik előtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Cin pusztájában.
15. Szóla azért Mózes az Úrnak, mondván:
16. Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé,
17. Aki kimenjen őelőttük, és aki bemenjen őelőttük, aki kivigye őket, és aki bevigye őket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk.
18. Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét, a Nún fiát, a férfiút, akiben lélek van, és tedd őreá a te kezedet.
19. És állasd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj neki parancsolatokat az ő szemeik előtt.
20. És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izrael fiainak egész gyülekezete.
21. Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak ítélete felől az Úr előtt. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, ő és Izrael minden fia ővele, és az egész gyülekezet.
22. Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr neki, mert vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé.
23. És tevé az ő kezét őreá, és ada neki parancsolatokat, amiképpen szólott vala az Úr Mózes által.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt