| 1. | Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmuk vala. Mikor látták a Jázér földjét és a Gileád földjét, hogy íme, az a hely marhatartani való hely: |
| 2. | Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: |
| 3. | Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: |
| 4. | A föld, amelyet megvert az Úr az Izrael fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájuk van. |
| 5. | És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. |
| 6. | Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? |
| 7. | És miért idegenítitek el Izrael fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nekik az Úr? |
| 8. | A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet; |
| 9. | Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izrael fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott vala nekik az Úr. |
| 10. | Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván: |
| 11. | Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Egyiptomból, húszesztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak énutánam; |
| 12. | Kivéve a kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után. |
| 13. | És megharaguvék az Úr Izraelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt. |
| 14. | És íme, feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izrael ellen. |
| 15. | Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet. |
| 16. | És járulának közelebb őhozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat; |
| 17. | Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izrael fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyükre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. |
| 18. | Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izrael fiai közül meg nem kapja ki-ki az ő örökségét. |
| 19. | Mert nem veszünk mi részt az örökségben ővelük a Jordánon túl és tovább, mivelhogy megvan nekünk a mi örökségünk a Jordánon innen, napkelet felől. |
| 20. | És monda nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok, ha az Úr előtt készültök fel a hadra, |
| 21. | És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt; |
| 22. | És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt és Izrael előtt, és az a föld birtokotokká lesz nektek az Úr előtt. |
| 23. | Hogyha nem így cselekesztek, íme vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötök[nek büntetése] utolér benneteket! |
| 24. | Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára és a ti juhaitoknak aklokat, de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek. |
| 25. | És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, amint az én Uram parancsolja. |
| 26. | A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban; |
| 27. | A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve harcolni az Úr előtt, amiképpen az én Uram szól. |
| 28. | Parancsot ada azért őfelőlük Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak, a Nún fiának, és az Izrael fiai törzseiből való atyák fejeinek, |
| 29. | És monda nekik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld tielőttetek: akkor adjátok nekik a Gileád földjét birtokul. |
| 30. | Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kánaán földjén. |
| 31. | És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: Amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekszünk. |
| 32. | Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kánaán földjére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen. |
| 33. | Nekik adá azért Mózes, [tudniillik] a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a Jó-zsef fiának, Manasse féltörzsének, Szíhonnak, az emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait körös-körül. |
| 34. | És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért, |
| 35. | Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát, |
| 36. | Bet-Nimrát és Bet-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben. |
| 37. | A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot, |
| 38. | Nébót, Baál-Meont (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És [új] neveket adtak a városoknak, amelyeket építének. |
| 39. | Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az emoreust, aki ott vala. |
| 40. | Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban. |
| 41. | Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak. |
| 42. | Nóbah is elméne és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről. |
| 1. | Ezek Izrael fiainak szállásai, akik kijövének Egyiptom földjéből az ő seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt. |
| 2. | (Megírá pedig Mózes az ő kijövetelüket az ő szállásaik szerint, az Úrnak rendeletére.) Ezek az ő szállásaik, az ő kijövetelük szerint: |
| 3. | Elindulának Rameszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páska után való napon jövének ki Izrael fiai felemelt kézzel, az egész Egyiptom láttára. |
| 4. | (Az egyiptombeliek pedig temetik vala [azokat], akiket megölt vala az Úr őközöttük, minden elsőszülött[jü]ket; az isteneiken is ítéletet tartott vala az Úr.) |
| 5. | És elindulának Izrael fiai Rameszeszből, és tábort ütének Szukkótban. |
| 6. | És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, amely van a pusztának szélén. |
| 7. | És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, amely van Baál-Cefon előtt, és tábort ütének Migdol előtt. |
| 8. | És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a pusztába, és menének három napi járásnyira az Ethám pusztáján, és tábort ütének Márában. |
| 9. | És elindulának Márá ból, és jutának Élimbe; Élimben pedig vala tizenkét kútfő és hetven pálmafa; és tábort ütének ott. |
| 10. | És elindulának Élimből, és tábort ütének a Vörös-tenger mellett. |
| 11. | És elindulának a Vörös-tengertől, és tábort ütének a Szin pusztájában. |
| 12. | És elindulának a Szin pusztájából, és tábort ütének Dofkában. |
| 13. | És elindulának Dofkából, és tábort ütének Álúsban. |
| 14. | És elindulának Álúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala ott a népnek inni való vize. |
| 15. | És elindulának Refidimből, és tábort ütének a Sínai pusztájában. |
| 16. | És elindulának a Sínai pusztájából, és tábort ütének Kibrót-Thaavában. |
| 17. | És elindulának Kibrót-Thaavából, és tábort ütének Haserótban. |
| 18. | És elindulának Haserótból, és tábort ütének Rithmában. |
| 19. | És elindulának Rithmából, és tábort ütének Rimmon-Pérecben. |
| 20. | És elindulának Rimmon-Pérecből, és tábort ütének Libnában. |
| 21. | És elindulának Libnából, és tábort ütének Risszában. |
| 22. | És elindulának Risszából, és tábort ütének Kehélátban. |
| 23. | És elindulának Kehélátból, és tábort ütének a Séfer hegyénél. |
| 24. | És elindulának a Séfer hegyétől, és tábort ütének Haradában. |
| 25. | És elindulának Haradából, és tábort ütének Makhélótban. |
| 26. | És elindulának Makhélótból, és tábort ütének Tháhátban. |
| 27. | És elindulának Tháhátból, és tábort ütének Thárakhban. |
| 28. | És elindulának Thárakhból, és tábort ütének Mitkában. |
| 29. | És elindulának Mitkából, és tábort ütének Hasmonában. |
| 30. | És elindulának Hasmonából, és tábort ütének Moszérótban. |
| 31. | És elindulának Moszérótból, és tábort ütének Bené-Jaakánban. |
| 32. | És elindulának Bené-Jaakánból, és tábort ütének Hór-Hagidgádban. |
| 33. | És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában. |
| 34. | És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában. |
| 35. | És elindulának Abronából, és tábort ütének Ecjon-Geberben. |
| 36. | És elindulának Ecjon-Geberből, és tábort ütének Cin pusztájában; ez Kádes. |
| 37. | És elindulának Kádesből, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom földjének szélén. |
| 38. | Felméne pedig Áron, a pap, a Hór hegyére az Úr rendelése szerint, és meghala ott a negyvenedik esztendőben, Izrael fiainak Egyiptom földjéből való kijövetelük után, az ötödik hónapban, a hónap elsején. |
| 39. | Áron pedig száz és huszonhárom esztendős vala, mikor meghala a Hór hegyén. |
| 40. | Hallott pedig a kananeus Arad királya (ez pedig dél felől lakozik vala a Kánaán földjén) Izrael fiainak jövetele felől. |
| 41. | És elindulának a Hór hegyétől, és tábort ütének Calmonában. |
| 42. | És elindulának Calmonából, és tábort ütének Púnonban. |
| 43. | És elindulának Púnonból, és tábort ütének Obothban. |
| 44. | És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé-Abárimban, a Moáb határán. |
| 45. | És elindulának Ijé-[Abárim]ból, és tábort ütének Dibon-Gádban. |
| 46. | És elindulának Dibon-Gádból, és tábort ütének Almon-Diblathaimban. |
| 47. | És elindulának Almon-Diblathaimból, és tábort ütének az Abarim hegységnél, Nébó ellenében. |
| 48. | És elindulának az Abarim hegységétől, és tábort ütének a Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikó ellenében. |
| 49. | Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Bet-Hajjesimóthtól Abel-Hassittimig, a Moáb mezőségén. |
| 50. | És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikó ellenében, mondván: |
| 51. | Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kánaán földjére: |
| 52. | Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el! |
| 53. | Űzzétek ki a földnek [lakóit], és lakozzatok abban; mert nektek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt. |
| 54. | Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az ő örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az ő örökségét. Ahová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat. |
| 55. | Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor akiket meghagytok közülük, szálkákká lesznek a ti szemeitekben és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek nektek a földön, amelyen lakoztok. |
| 56. | És akkor amiképpen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek. |
| 1. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 2. | Parancsold meg Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Hogyha bementek ti a Kánaán földjére (ez a föld, amely örökségül esik nektek, [tudniillik] a Kánaán földje az ő határai szerint), |
| 3. | Akkor legyen a ti déli oldalatok a Cin pusztájától fogva Edom határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós-tenger végétől napkelet felé. |
| 4. | És kerüljön a határ dél felől az Akrabbim hágójáig, és menjen át Cinig, és a vége legyen Kádes-Barneától délre, és menjen tova Hacár-Adárig, és menjen át Acmonig. |
| 5. | Azután kerüljön a határ Acmontól Egyiptom patakjáig, a vége pedig a tengernél legyen. |
| 6. | A napnyugati határotok pedig legyen nektek a nagy tenger; ez legyen nektek a napnyugati határotok. |
| 7. | Ez legyen pedig a ti északi határotok: a nagy tengertől fogva vonjatok határt a Hór hegyének. |
| 8. | A Hór hegyétől vonjatok határt a Hamáthba való bejárásig; a határnak vége pedig Cedádnál legyen. |
| 9. | És tovamenjen a határ Zifronig, a vége pedig Hacar-Enán legyen. Ez legyen nektek az északi határotok. |
| 10. | A napkeleti határt pedig vonjátok Hacar-Enántól Sefámig. |
| 11. | És hajoljon le a határ Sefámtól Ribláig, Aintól napkeletre; és [újra] hajoljon le a határ, és érje a Kinnereth-tenger partját napkelet felé. |
| 12. | Azután hajoljon le a határ a Jordán felé, a vége pedig a Sós-tenger legyen. Ez legyen a ti földetek az ő határai szerint körös-körül. |
| 13. | És parancsot ada Mózes Izrael fiainak, mondván: Ez az a föld, amelyet sors által vesztek birtokotokba, amely felől parancsot ada az Úr, hogy adjam azt kilenc törzsnek, és fél törzsnek; |
| 14. | Mert megkapták a rúbeniták fiainak törzse az ő atyáiknak háza szerint, a gáditák fiainak törzse, az ő atyáiknak háza szerint, és a Manasse fél törzse is megkapták az ő örökségüket. |
| 15. | Két törzs és egy fél törzs megkapta az ő örökségét a Jordánon túl, Jerikó ellenében napkelet felől. |
| 16. | Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: |
| 17. | Ezek azoknak a férfiaknak nevei, akik örökségül fogják nektek elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia. |
| 18. | És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek mellétek a földnek örökségül való elosztására. |
| 19. | Ezek a férfiaknak nevei: a Júda törzséből Káleb, a Jefunné fia. |
| 20. | A Simeon fiainak törzséből Sámuel, az Ammihúd fia. |
| 21. | A Benjámin törzséből Elidád, a Kiszlon fia. |
| 22. | A Dán fiainak törzséből Bukki fejedelem, a Jógli fia. |
| 23. | A József fia közül, a Manasse fiainak törzséből Hanniél fejedelem, az Efód fia. |
| 24. | Az Efraim fiainak törzséből Kemuél fejedelem, a Siftán fia. |
| 25. | És a Zebulon fiainak törzséből Elicáfán fejedelem, a Parnák fia. |
| 26. | És az Izsakhár fiainak törzséből Paltiél fejedelem, az Azzán fia. |
| 27. | És az Áser fiainak törzséből Akhihúd fejedelem, a Selómi fia. |
| 28. | És a Naftali fiainak törzséből Pédahél fejedelem, az Ammihúd fia. |
| 29. | Ezek azok, akiknek megparancsolá az Úr, hogy örökséget osszanak Izrael fiainak a Kánaán földjén. |
| 1. | És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jerikó ellenében, mondván: |
| 2. | Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat, a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak; |
| 3. | Hogy legyenek nekik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állataiknak. |
| 4. | És azoknak a városoknak legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kívül, ezersingnyire legyenek körös-körül. |
| 5. | Mérjetek azért a városon kívül napkelet felől kétezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugat felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője. |
| 6. | A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, amelyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kívül adjatok negyvenkét várost. |
| 7. | Mind a városok, amelyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben. |
| 8. | Amely városokat pedig Izrael fiainak örökségéből adtok, [azokhoz] attól, akinek több van, többet vegyetek, és attól, akinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, amelyet örökül kapott, adjon az ő városaiból a lévitáknak. |