9. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
10. | Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kánaán földjére, |
11. | Válasszatok ki magatoknak városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki történetből öl meg valakit. |
12. | És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé. |
13. | Amely városokat pedig odaadtok, [azok közül] hat legyen nektek menedékvárosul. |
14. | Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kánaán földjén; menedékvárosok legyenek [azok]. |
15. | Izrael fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttük lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy odaszaladjon az, aki történetből öl meg valakit. |
16. | De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. |
17. | És ha kézben levő kővel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. |
18. | Vagy ha kézben lévő faeszközzel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. |
19. | A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt. |
20. | Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal; |
21. | Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, aki ütötte; gyilkos az, a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele. |
22. | Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt, vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt |
23. | Vagy akármiféle követ, amelytől meghalhat, úgy ejt valakire, akit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét: |
24. | Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint. |
25. | És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal. |
26. | Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, amelybe szaladott vala, |
27. | És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kívül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére őrajta; |
28. | Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földjére. |
29. | És legyenek ezek nektek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken. |
30. | Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon. |
31. | Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon. |
32. | Attól se vegyetek váltságot, aki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig. |
33. | És meg ne fertőztessétek a földet, amelyben lesztek; mert a vér, az megfertőzteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, amely kiontatott azon, csak annak vére által, aki kiontotta azt. |
34. | Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, amelyben laktok, amelyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izrael fiai között lakozom. |
1. | Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségéből, és szólának Mózes előtt és Izrael fiai atyáinak fejedelmei előtt, |
2. | És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által adja ezt a földet örökségül Izrael fiainak; de azt is megparancsolta az Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Célofhádnak örökségét adja oda az ő leányainak. |
3. | És ha Izrael fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül: elszakasztatik az ő örökségük a mi atyáink örökségétől, és odacsatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, amelynél [feleségül] lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik. |
4. | És mikor Izrael fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az ő örökségük akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, amelynél [feleségül] lesznek. Ekképpen a mi atyáink törzseinek örökségéből vétetik el azok öröksége. |
5. | Parancsot ada azért Mózes Izrael fiainak az Úr rendelése szerint, mondván: A József fiainak törzse igazat szól. |
6. | Ez az, amit parancsolt az Úr a Célofhád leányai felől, mondván: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az ő atyjuk törzsének háznépéből valóhoz menjenek feleségül, |
7. | Hogy át ne szálljon Izrael fiainak öröksége egyik törzsről a másik törzsre; hanem Izrael fiai közül ki-ki ragaszkodjék az ő atyái törzsének örökségéhez. |
8. | És minden leányzó, aki örökséget kap Izrael fiainak törzsei közül, az ő atyja törzsebeli háznépből valóhoz menjen feleségül, hogy Izrael fiai közül ki-ki megtartsa az ő atyáinak örökségét. |
9. | És ne szálljon az örökség egyik törzsről a másik törzsre, hanem Izrael fiainak törzsei közül ki-ki ragaszkodjék az ő örökségéhez. |
10. | Amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, akképpen cselekedtek vala a Célofhád leányai. |
11. | Mert Makhla, Thirca, Hogla, Milkha és Nóa, a Célofhád leányai, az ő nagybátyjuk fiaihoz mentek vala feleségül; |
12. | A József fiának, Manassé fiainak nemzetségéből valókhoz mentek vala feleségül; és lőn azoknak öröksége az ő atyjuk nemzetségének törzsénél. |
13. | Ezek a parancsolatok és végzések, amelyeket Mózes által parancsolt az Úr Izrael fiainak, Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jerikó ellenében. |
1. | Ezek az igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izraelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös- tenger ellenében, Párán és Tófel és Lábán és Hacéróth és Dizaháb között. |
2. | Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig. |
3. | Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján szóla Mózes az Izrael fiainak mind aszerint, amint parancsolt vala az Úr neki azok felől. |
4. | Minekutána megverte vala Szihont, az emoreusok királyát, aki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, aki lakik vala Astarótban, |
5. | A Jordánon túl, a Moáb földjén kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: |
6. | Az Úr, a mi Istenünk szólott nekünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt; |
7. | Forduljatok meg, és induljatok és menjetek az emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján a kananeusok földjére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyóig. |
8. | Íme, előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja, és őutánuk az ő magvuknak. |
9. | És szólottam vala nektek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket; |
10. | Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. |
11. | Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább, mint most vagytok, és áldjon meg titeket, amiképpen ígérte nektek! |
12. | Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket, és a ti bajaitokat, és a ti pereiteket? |
13. | Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem. |
14. | És felelétek nekem, és mondátok: Jó dolog, amit mondál, hogy műveled azt. |
15. | Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká a ti törzseitek szerint. |
16. | És megparancsolám abban az időben a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. |
17. | Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik nektek, énelőmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. |
18. | És megparancsoltam nektek abban az időben mindent, amit cselekedjetek. |
19. | Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, amelyet láttatok, az emoreusok hegyének menve, amiképpen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nekünk, és eljutánk Kádes-Barneához. |
20. | És mondám nektek: Eljutottatok az emoreusok hegyéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk. |
21. | Íme, elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene neked; ne félj, és meg ne rettenj! |
22. | Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok, és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk. |
23. | És tetszék nekem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. |
24. | És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. |
25. | És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és aláhozák hozzánk, és hírt hozának nekünk, és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk. |
26. | De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. |
27. | És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Egyiptom földjéből, hogy adjon minket az emoreus kezébe, és elpusztítson minket. |
28. | Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! |
29. | Akkor mondám nektek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól! |
30. | Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik tiértetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Egyiptomban a ti szemeitek előtt, |
31. | És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre. |
32. | Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek, |
33. | Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal. |
34. | Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: |
35. | E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; |
36. | Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát, ő meglátja azt, és őneki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. |
37. | Még énreám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! |
38. | Józsué, a Nún fia, aki áll teelőtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izraelnek. |
39. | És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok, hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nekik adom azt, és ők bírják azt. |
40. | Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé. |
41. | És azt felelétek, és azt mondátok nekem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, ki-ki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. |
42. | Monda pedig az Úr nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől! |
43. | És megmondám nektek, de nem hallgattatok [rám], hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. |
44. | De kijöve az emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, tiellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. |
45. | És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. |
46. | És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok. |
1. | Annak utána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Vörös-tenger felé, amiképpen szólott vala nekem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. |
2. | De szóla az Úr nekem, mondván: |
3. | Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé! |
4. | Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! |
5. | Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. |
6. | Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok, |
7. | Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben. |
8. | És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écjon-Gebertől fogva. Azután meg-fordulánk, és általmenénk a Moáb pusztájának útjára. |
9. | És monda az Úr nekem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül. |
10. | (Az emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az anákok. |
11. | Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az anákok, és a moábiták emeknek hívták őket. |
12. | Szeirben pedig horeusok laktak azelőtt, akiket az Ézsaú fiai kiűztek és kiirtottak színük elől, és azoknak helyén laktak, amiképpen cselekedék Izrael is az ő örökségének földjén, amelyet adott neki az Úr.) |
13. | Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakján; és átkelénk a Záred patakján. |
14. | Az idő pedig, amelyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakján, harmincnyolc esztendő, amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, amint megesküdt vala az Úr nekik. |
15. | Efelett az Úrnak keze is vala őrajtuk, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig. |
16. | És lőn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül, |
17. | [Így] szóla az Úr nekem, mondván: |
18. | Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé, |
19. | És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. |
20. | (Óriások földjének tartották azt is; óriások laktak azon régen, akiket az ammoniták zanzummoknak hívtak. |
21. | [Ez] a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén; |
22. | Amiképpen cselekedett az Ézsaú fiaival is, akik Szeir [hegyén] laknak, amikor kiveszté előlük a horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. |
23. | Az avveusokat is, akik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a káftoreusok, akik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.) |
24. | Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakján; lásd, kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát, az emoreust, és annak földjét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál őellene. |
25. | E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és akik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek teelőtted. |
26. | És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] üzenvén: |
27. | Hadd menjek át a te földeden! Útról útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra. |
28. | Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át, |
29. | Amiképpen cselekedtek énvelem az Ézsaú fiai, akik Szeirben laknak, és a moábiták, akik Arban laknak, míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk! |
30. | De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk őrajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, amint [nyilván van] e mai napon. |
31. | Monda pedig az Úr nekem: Lásd, elkezdem átadni neked Szihont és az ő földjét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földje örököd legyen! |
32. | És kijöve Szihon mielőnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácnál. |
33. | De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt, és az ő fiait, és minden ő népét. |
34. | És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit. |
35. | De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, amelyeket elfoglaltunk volt. |
36. | Aróertől fogva, amely van az Arnon patakjának partján, [és] a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Mindazokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe. |
37. | De az Ammon fiainak földjéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk. |