Vedd kezedbe a Bibliád!


Mózes IV. könyve - 35. fejezet

Károli Gáspár fordítás
9. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
10. Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kánaán földjére,
11. Válasszatok ki magatoknak városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki történetből öl meg valakit.
12. És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
13. Amely városokat pedig odaadtok, [azok közül] hat legyen nektek menedékvárosul.
14. Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kánaán földjén; menedékvárosok legyenek [azok].
15. Izrael fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttük lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy odaszaladjon az, aki történetből öl meg valakit.
16. De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
17. És ha kézben levő kővel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
18. Vagy ha kézben lévő faeszközzel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
19. A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
20. Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal;
21. Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, aki ütötte; gyilkos az, a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
22. Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt, vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt
23. Vagy akármiféle követ, amelytől meghalhat, úgy ejt valakire, akit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
24. Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
25. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal.
26. Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, amelybe szaladott vala,
27. És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kívül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére őrajta;
28. Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földjére.
29. És legyenek ezek nektek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.
30. Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
31. Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.
32. Attól se vegyetek váltságot, aki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig.
33. És meg ne fertőztessétek a földet, amelyben lesztek; mert a vér, az megfertőzteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, amely kiontatott azon, csak annak vére által, aki kiontotta azt.
34. Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, amelyben laktok, amelyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izrael fiai között lakozom.

Mózes IV. könyve - 36. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségéből, és szólának Mózes előtt és Izrael fiai atyáinak fejedelmei előtt,
2. És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által adja ezt a földet örökségül Izrael fiainak; de azt is megparancsolta az Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Célofhádnak örökségét adja oda az ő leányainak.
3. És ha Izrael fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül: elszakasztatik az ő örökségük a mi atyáink örökségétől, és odacsatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, amelynél [feleségül] lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik.
4. És mikor Izrael fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az ő örökségük akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, amelynél [feleségül] lesznek. Ekképpen a mi atyáink törzseinek örökségéből vétetik el azok öröksége.
5. Parancsot ada azért Mózes Izrael fiainak az Úr rendelése szerint, mondván: A József fiainak törzse igazat szól.
6. Ez az, amit parancsolt az Úr a Célofhád leányai felől, mondván: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az ő atyjuk törzsének háznépéből valóhoz menjenek feleségül,
7. Hogy át ne szálljon Izrael fiainak öröksége egyik törzsről a másik törzsre; hanem Izrael fiai közül ki-ki ragaszkodjék az ő atyái törzsének örökségéhez.
8. És minden leányzó, aki örökséget kap Izrael fiainak törzsei közül, az ő atyja törzsebeli háznépből valóhoz menjen feleségül, hogy Izrael fiai közül ki-ki megtartsa az ő atyáinak örökségét.
9. És ne szálljon az örökség egyik törzsről a másik törzsre, hanem Izrael fiainak törzsei közül ki-ki ragaszkodjék az ő örökségéhez.
10. Amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, akképpen cselekedtek vala a Célofhád leányai.
11. Mert Makhla, Thirca, Hogla, Milkha és Nóa, a Célofhád leányai, az ő nagybátyjuk fiaihoz mentek vala feleségül;
12. A József fiának, Manassé fiainak nemzetségéből valókhoz mentek vala feleségül; és lőn azoknak öröksége az ő atyjuk nemzetségének törzsénél.
13. Ezek a parancsolatok és végzések, amelyeket Mózes által parancsolt az Úr Izrael fiainak, Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jerikó ellenében.

Mózes V. könyve - 1. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Ezek az igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izraelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös- tenger ellenében, Párán és Tófel és Lábán és Hacéróth és Dizaháb között.
2. Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig.
3. Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján szóla Mózes az Izrael fiainak mind aszerint, amint parancsolt vala az Úr neki azok felől.
4. Minekutána megverte vala Szihont, az emoreusok királyát, aki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, aki lakik vala Astarótban,
5. A Jordánon túl, a Moáb földjén kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
6. Az Úr, a mi Istenünk szólott nekünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
7. Forduljatok meg, és induljatok és menjetek az emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján a kananeusok földjére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyóig.
8. Íme, előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja, és őutánuk az ő magvuknak.
9. És szólottam vala nektek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;
10. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.
11. Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább, mint most vagytok, és áldjon meg titeket, amiképpen ígérte nektek!
12. Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket, és a ti bajaitokat, és a ti pereiteket?
13. Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem.
14. És felelétek nekem, és mondátok: Jó dolog, amit mondál, hogy műveled azt.
15. Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká a ti törzseitek szerint.
16. És megparancsolám abban az időben a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
17. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik nektek, énelőmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
18. És megparancsoltam nektek abban az időben mindent, amit cselekedjetek.
19. Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, amelyet láttatok, az emoreusok hegyének menve, amiképpen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nekünk, és eljutánk Kádes-Barneához.
20. És mondám nektek: Eljutottatok az emoreusok hegyéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.
21. Íme, elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene neked; ne félj, és meg ne rettenj!
22. Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok, és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk.
23. És tetszék nekem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet.
24. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.
25. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és aláhozák hozzánk, és hírt hozának nekünk, és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.
26. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
27. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Egyiptom földjéből, hogy adjon minket az emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
28. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!
29. Akkor mondám nektek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól!
30. Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik tiértetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Egyiptomban a ti szemeitek előtt,
31. És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre.
32. Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
33. Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal.
34. Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván:
35. E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
36. Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát, ő meglátja azt, és őneki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.
37. Még énreám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!
38. Józsué, a Nún fia, aki áll teelőtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izraelnek.
39. És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok, hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nekik adom azt, és ők bírják azt.
40. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.
41. És azt felelétek, és azt mondátok nekem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, ki-ki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.
42. Monda pedig az Úr nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől!
43. És megmondám nektek, de nem hallgattatok [rám], hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.
44. De kijöve az emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, tiellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.
45. És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
46. És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok.

Mózes V. könyve - 2. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Annak utána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Vörös-tenger felé, amiképpen szólott vala nekem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.
2. De szóla az Úr nekem, mondván:
3. Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé!
4. Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!
5. Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.
6. Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,
7. Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.
8. És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écjon-Gebertől fogva. Azután meg-fordulánk, és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.
9. És monda az Úr nekem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.
10. (Az emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az anákok.
11. Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az anákok, és a moábiták emeknek hívták őket.
12. Szeirben pedig horeusok laktak azelőtt, akiket az Ézsaú fiai kiűztek és kiirtottak színük elől, és azoknak helyén laktak, amiképpen cselekedék Izrael is az ő örökségének földjén, amelyet adott neki az Úr.)
13. Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakján; és átkelénk a Záred patakján.
14. Az idő pedig, amelyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakján, harmincnyolc esztendő, amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, amint megesküdt vala az Úr nekik.
15. Efelett az Úrnak keze is vala őrajtuk, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.
16. És lőn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül,
17. [Így] szóla az Úr nekem, mondván:
18. Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,
19. És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
20. (Óriások földjének tartották azt is; óriások laktak azon régen, akiket az ammoniták zanzummoknak hívtak.
21. [Ez] a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
22. Amiképpen cselekedett az Ézsaú fiaival is, akik Szeir [hegyén] laknak, amikor kiveszté előlük a horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.
23. Az avveusokat is, akik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a káftoreusok, akik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
24. Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakján; lásd, kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát, az emoreust, és annak földjét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál őellene.
25. E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és akik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek teelőtted.
26. És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] üzenvén:
27. Hadd menjek át a te földeden! Útról útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra.
28. Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át,
29. Amiképpen cselekedtek énvelem az Ézsaú fiai, akik Szeirben laknak, és a moábiták, akik Arban laknak, míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk!
30. De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk őrajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, amint [nyilván van] e mai napon.
31. Monda pedig az Úr nekem: Lásd, elkezdem átadni neked Szihont és az ő földjét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földje örököd legyen!
32. És kijöve Szihon mielőnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácnál.
33. De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt, és az ő fiait, és minden ő népét.
34. És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
35. De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, amelyeket elfoglaltunk volt.
36. Aróertől fogva, amely van az Arnon patakjának partján, [és] a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Mindazokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
37. De az Ammon fiainak földjéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt