| 1. | Abban az időben monda az Úr nekem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát. |
| 2. | És felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon valának, amelyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába. |
| 3. | Csinálék azért ládát sittimfából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala. |
| 4. | És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét, amelyeket szólott vala az Úr tihozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nekem. |
| 5. | Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, amelyet csináltam vala, hogy ott legyenek, amiképpen az Úr parancsolta vala nekem. |
| 6. | Izrael fiai pedig elindulának Beeróthból, amely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette. |
| 7. | Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bő]vizű patakok földjére. |
| 8. | Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr előtt álljon, és neki szolgáljon, és hogy áldjon az ő nevében mind e napig. |
| 9. | Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, amiképpen megmondotta vala neki az Úr, a te Istened. |
| 10. | Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr. |
| 11. | És monda az Úr nekem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nekik adom. |
| 12. | Most pedig, oh, Izrael! Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, |
| 13. | Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod! |
| 14. | Íme, az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, ami rajta van! |
| 15. | De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki őutánuk minden nép közül, amint e mai napon [is látszik]. |
| 16. | Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak; |
| 17. | Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. |
| 18. | Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván neki kenyeret és ruházatot. |
| 19. | Szeressétek azért a jövevényt, mert [ti is] jövevények voltatok Egyiptom földjén. |
| 20. | Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél! |
| 21. | Ő a te dicséreted és a te Istened, aki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, amelyeket láttak a te szemeid. |
| 22. | A te atyáid hetvenen mentek vala alá Egyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait! |
| 1. | Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani- valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben! |
| 2. | És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal [szólok], akik nem tudják és nem látták) az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, |
| 3. | Jeleit és cselekedeteit, amelyeket Egyiptomban cselekedett a fáraóval, az egyiptombeliek királyával, és az ő egész földjével; |
| 4. | És amelyeket cselekedett az egyiptom-beliek seregével, lovaival és szekereivel, mivelhogy reájuk árasztá a Vörös-tenger vizeit, mikor üldözének titeket, és elveszté őket az Úr mind e mai napig; |
| 5. | És amelyeket cselekedett veletek a pusztában, amíg e helyre jutátok; |
| 6. | És amelyeket cselekedett Dátánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben fiának fiaival, mikor a föld megnyitá az ő száját, és elnyelé őket háznépeikkel, sátoraikkal, és minden marhájukkal egyetemben, amely az övék vala, az egész Izrael között. |
| 7. | Mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, amelyeket cselekedett. |
| 8. | Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy megerősödjetek, bemenjetek és bírjátok a földet, amelyre átmentek, hogy bírjátok azt, |
| 9. | És hogy sok ideig élhessetek a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nekik és az ő magvuknak adja [azt a] tejjel és mézzel folyó földet. |
| 10. | Mert a föld, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Egyiptomnak földje, ahonnan kijöttetek; amelyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményeskertet; |
| 11. | Hanem az a föld, amelyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esőjéből iszik vizet. |
| 12. | [Oly] föld [az], amelyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta [függenek] az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig. |
| 13. | Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, amelyeket én ma parancsolok nektek, úgyhogy az Urat, a ti Isteneteket szeretitek, és neki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből: |
| 14. | Esőt adok a ti földetekre alkalmas időben: korai és kései [esőt], hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat; |
| 15. | Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel. |
| 16. | Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttük! |
| 17. | Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földről, amelyet az Úr ad nektek. |
| 18. | Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; |
| 19. | És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz! |
| 20. | És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, |
| 21. | Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nekik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen! |
| 22. | Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, amelyet én parancsolok nektek, hogy aszerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, ha minden ő utain jártok, és őhozzá ragaszkodtok: |
| 23. | Akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket tielőletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken. |
| 24. | Minden hely, amelyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátesz folyóvizétől a nyugati tengerig lesz a ti határotok. |
| 25. | Nem állhat meg senki előttetek; azt műveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, amelyre rátapostok, amint megmondotta nektek. |
| 26. | Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! |
| 27. | Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok nektek; |
| 28. | Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok nektek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek. |
| 29. | És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén. |
| 30. | Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugati út mögött, a kananeusok földjén, akik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?! |
| 31. | Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban: |
| 32. | Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, amelyeket én ma adok tielőtökbe! |
| 1. | Ezek a rendelések és a végzések, amelyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén azon a földön, amelyet az Úr, a te atyáidnak Istene ad neked, hogy bírjad azt minden időben, amíg éltek a földön: |
| 2. | Pusztára pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol azok a nemzetek, akiknek ti urai lesztek, szolgáltak az ő isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldellő fa alatt! |
| 3. | És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tűzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az ő isteneiknek faragott képeit, a nevüket is pusztítsátok ki arról a helyről! |
| 4. | Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel, |
| 5. | Hanem azt a helyet, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az ő nevét odahelyezze [és] ott lakozzék, [azt] gyakoroljátok és oda menjetek. |
| 6. | És odavigyétek egészen égő áldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak első fajzását. |
| 7. | És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened. |
| 8. | Ne cselekedjetek ott mind aszerint, amint mi cselekszünk itt most, mindenik [azt], ami jónak látszik neki. |
| 9. | Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az örökségbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. |
| 10. | Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, akik körülöttetek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni: |
| 11. | Akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, odavigyetek mindent, amit én parancsolok nektek: egészen égő áldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, amelyeket fogadtok az Úrnak. |
| 12. | És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki a ti kapuitokon belül lészen; mert nincs neki része vagy öröksége tiveletek. |
| 13. | Vigyázz, hogy a te egészen égő áldozataidat ne áldozzad minden helyen, amelyet meglátsz; |
| 14. | Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égő áldozataidat, és ott cselekedjél mindent, amit én parancsolok neked! |
| 15. | Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belül, az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest, amelyet ad neked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, éppúgy mint az őzet és a szarvast. |
| 16. | Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet! |
| 17. | Nem eheted meg a te kapuidon belül sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak első fajzását; sem semmi fogadási [áldozatodat], amelyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát; |
| 18. | Hanem az Úrnak, a te Istenednek színe előtt egyed azokat azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van; és örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt mindenben, amire kezedet veted. |
| 19. | Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden! |
| 20. | Mikor az Úr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, amiképpen ígérte vala neked, és ezt mondod: Húst ehetném; mivelhogy a te lelked húst kíván enni: egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint. |
| 21. | Ha messze van tőled a hely, amelyet az Úr, a te Istened választ, hogy odahelyezze az ő nevét, és leölsz, amint parancsoltam neked, a te barmaidból és juhaidból, amelyeket az Úr ad majd neked: akkor egyél [azokból] a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint. |
| 22. | De amint az őzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból. |
| 23. | Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! |
| 24. | Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet! |
| 25. | Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod neked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt. |
| 26. | De ha valamit megszentelsz a tiéidből, vagy fogadást teszel: vedd fel, és vidd [azt] arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, |
| 27. | És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égő áldozataidat, azoknak húsát és vérét; [egyéb] áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted. |
| 28. | Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod neked és a te gyermekeidnek utánad mindörökké; mivelhogy azt cselekszed, ami jó és igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt. |
| 29. | Mikor kiirtja előled az Úr, a te Istened a nemzeteket, akikhez bemégy, hogy bírjad őket, és bírni fogod őket, és lakozol majd az ő földjükön: |
| 30. | Vigyázz magadra, hogy őket követvén tőrbe ne essél, miután már kivesztek előled; és ne tudakozzál az ő isteneik felől, mondván: Miképpen tisztelik e nemzetek az ő isteneiket? Én is akképpen cselekszem! |
| 31. | Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mindazt az utálatosságot, amit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek. |
| 32. | Mindazt, amit én parancsolok nektek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból! |
| 1. | Mikor teközötted jövendőmondó vagy álomlátó támad, és jelt vagy csodát ad neked; |
| 2. | Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala neked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: |
| 3. | Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire vagy az efféle álomlátóra, mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? |
| 4. | Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és őhozzá ragaszkodjatok! |
| 5. | Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Egyiptom földjéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából, hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt neked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül! |
| 6. | Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad, vagy leányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza, menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid |
| 7. | Ama népek istenei közül, akik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek [egyik] végétől a [másik] végéig: |
| 8. | Ne engedj neki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd őt, |
| 9. | Hanem megölvén megöljed őt; a te kezed legyen először rajta az ő megölésére, azután pedig az egész népnek keze. |
| 10. | Kövekkel kövezd meg őt, hogy meghaljon, mert azon igyekezett, hogy elfordítson téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptomnak földjéből, a szolgaságnak házából; |
| 11. | És hallja meg az egész Izrael, és féljenek, és ne cselekedjenek többé ahhoz hasonló gonoszt teközötted. |
| 12. | Ha valamelyikben a te városaid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, hogy ott lakjál, ezt hallod mondani: |
| 13. | Emberek jöttek ki közüled, istentelenségnek fiai, és elfordítják városuk lakosait, mondván: Nosza, menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, akiket nem ismertetek: |
| 14. | Akkor keress, kutass és szorgalmatosan tudakozódjál, és ha igaz és bizonyos a dolog, és megtörtént az efféle utálatosság közötted: |
| 15. | Hányd kard élére annak a városnak lakosait; áldozd fel azt mindenestől, ami benne van, a barmát is kard élére [hányd]! |
| 16. | És ami préda van benne, hordd mind együvé az ő piacának közepére, és égesd meg a várost tűzzel és annak minden prédáját is teljes áldozatul az Úrnak, a te Istenednek, és legyen rom mindörökké, [és] soha többé fel ne építtessék! |
| 17. | Ne ragadjon semmi a te kezedhez abból az átokra valóból, hogy szűnjék meg az Úr haragjának búsulása, és könyörületes legyen hozzád, és könyörüljön rajtad, és megszaporítson téged, amiképpen megesküdt a te atyáidnak, |
| 18. | Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván minden ő parancsolatát, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy azt cselekedjed, ami igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt. |