| 1. | Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok; ne vagdaljátok meg magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért, |
| 2. | Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy neki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak. |
| 3. | Semmi utálatosságot meg ne egyél! |
| 4. | Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: az ökör, juh, kecske, |
| 5. | Szarvas, őz, bivaly, vadkecske, zerge, vadbika és jávor. |
| 6. | És mindazt az állatot, amelynek hasadt a körme és egészen kettéhasadt körme van, és kérődző az állatok között, megehetitek. |
| 7. | De a kérődzők és hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, a nyulat és hörcsögöt, mert kérődznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek nektek. |
| 8. | És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérődzik; tisztátalan legyen ez nektek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestüket se illessétek! |
| 9. | Ezeket ehetitek meg mindazokból, melyek vízben [élnek]: aminek úszószárnya és pikkelye van, mind megegyétek; |
| 10. | Valaminek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye, meg ne egyétek; tisztátalan az nektek. |
| 11. | Minden tiszta madarat megehettek. |
| 12. | Ezek pedig, amelyeket meg ne egyetek közülük: a sas, a saskeselyű és a halászó sas, |
| 13. | A keselyű, a héja és a sólyom az ő nemével, |
| 14. | Minden holló az ő nemével, |
| 15. | A strucc, a bagoly, a kakukk és a karvaly az ő nemével, |
| 16. | A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika, |
| 17. | A pelikán, a gém és a hattyú, |
| 18. | Az eszterág és a szarka az ő nemével, a büdösbanka és a denevér. |
| 19. | Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen nektek; meg ne egyétek! |
| 20. | Minden tiszta szárnyast megehettek. |
| 21. | Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, aki a te kapuidon belül [van], adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne főzd a gödölyét az ő anyja tejében! |
| 22. | Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, amely a te meződön terem. |
| 23. | És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben. |
| 24. | Ha pedig hosszabb neked az út, hogysem odavihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, amelyet az Úr, a te Istened választ, hogy odahelyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened: |
| 25. | Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened; |
| 26. | És adjad a pénzt mindazért, amit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért, és mindenért, amit megáhít neked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe. |
| 27. | A lévitát pedig, aki a te kapuidon belül van, ne hagyd el, mert nincsen neki része, sem öröksége veled. |
| 28. | A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. |
| 29. | És eljön a lévita (akinek nincsen része és öröksége teveled), és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belül [vannak], és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz. |
| 1. | A hetedik esztendő végén elengedést művelj! |
| 2. | Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. |
| 3. | Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el [neki] a te kezed. |
| 4. | De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, hogy bírjad azt. |
| 5. | De csak úgy [lesz ez], ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok neked. |
| 6. | Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta neked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és terajtad nem uralkodnak. |
| 7. | Ha [mégis] szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad neked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; |
| 8. | Hanem örömest nyisd meg a te kezedet neki, és örömest adj kölcsön neki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. |
| 9. | Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj neki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. |
| 10. | Bizonyára adj neki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz neki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. |
| 11. | Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden! |
| 12. | Hogyha eladja magát neked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled. |
| 13. | És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen; |
| 14. | [Hanem] terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj neki abból! |
| 15. | És emlékezzél meg róla, hogy [te is] szolga voltál Egyiptom földjén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt neked. |
| 16. | Ha pedig ezt mondja neked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van neki tenálad dolga: |
| 17. | Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba, és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is. |
| 18. | Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled, (hiszen kétannyi bérre valót szolgált neked hat éven át, mint a béresmunkás), és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel. |
| 19. | Barmaid és juhaid első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását. |
| 20. | Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. |
| 21. | Hogyha valami fogyatkozás lesz benne, sánta, vagy vak lesz, [vagy] akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek. |
| 22. | A te kapuidon belül edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas. |
| 23. | Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet! |
| 1. | Ügyelj az abib hónapra, és készíts az Úrnak, a te Istenednek páskát; mert az abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Egyiptomból éjjel. |
| 2. | Páska gyanánt pedig ölj az Úrnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy odahelyezze az ő nevét. |
| 3. | Ne egyél azzal semmi kovászost, [hanem] hét napon át egyél azzal kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét (mert sietséggel jöttél ki Egyiptom földjéről), hogy megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről. |
| 4. | És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban; és a húsból, amelyet az első napon este megáldozol, semmi ne maradjon reggelig. |
| 5. | Nem ölheted le a páskát akármelyikben a te városaid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked; |
| 6. | Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy az ő nevét odahelyezze: ott öld le a páskát este, napnyugtakor, abban az időben, amikor kijöttél Egyiptomból. |
| 7. | Azon a helyen süsd és edd is meg, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened; reggel pedig fordulj vissza, és menj haza a te hajlékodba. |
| 8. | Hat napon át egyél kovásztalant; hetednapon pedig az Úrnak, a te Istenednek berekesztő ünnepe lévén, ne munkálkodjál [azon]. |
| 9. | Számlálj [azután] magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod. |
| 10. | És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, amelyet ahhoz képest adj, amint megáldott téged az Úr, a te Istened. |
| 11. | És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te, és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva, és az özvegy, akik teközötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy odahelyezze az ő nevét. |
| 12. | És emlékezzél meg róla, hogy te [is] szolga voltál Egyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket! |
| 13. | A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd [a termést] a te szérűdről és sajtódról. |
| 14. | És örvendezz a te ünnepeden, te, és a te fiad, a te leányod, szolgád, és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva, és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon. |
| 15. | Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen! |
| 16. | Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt! |
| 17. | Ki-ki az ő képessége szerint [adjon], az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amelyet ad neked. |
| 18. | Bírákat és felügyelőket állíts minden kapudba, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. |
| 19. | El ne fordítsd az ítéletet, személyt se válogass, ajándékot se végy, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét! |
| 20. | Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. |
| 21. | Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, amelyet készítesz magadnak! |
| 22. | Oszlopot se emelj magadnak, amit gyűlöl az Úr, a te Istened! |
| 1. | Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, amelyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert utálatosság az az Úrnak, a te Istenednek. |
| 2. | Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, vagy férfiú, vagy asszony, aki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegvén az ő szövetségét; |
| 3. | És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; |
| 4. | És megjelentetik neked, és meghallod: jól megtudakozd, és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, [és] megtörtént ez az utálatosság Izraelben: |
| 5. | Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, a te kapuidba (a férfiút vagy az asszonyt), és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. |
| 6. | Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; [de] egy tanú szavára meg ne haljon! |
| 7. | A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt. |
| 8. | Ha megfoghatatlan valami előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened. |
| 9. | És menj be a lévitapapokhoz és a bíróhoz, aki lesz majd abban az időben; és kérdezd meg őket, és ők tudtul adják neked az ítéletmondást. |
| 10. | És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak neked azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr; és vigyázz, hogy mind aszerint cselekedjél, amint tanítanak téged. |
| 11. | A törvény szerint cselekedjél, amelyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, amelyet mondanak neked; el ne hajolj attól a mondástól, amelyet tudtul adnak neked, se jobbra, se balra. |
| 12. | Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, aki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember! Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből. |
| 13. | És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé! |
| 14. | Mikor bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképpen egyéb népek, amelyek körülöttem vannak: |
| 15. | Azt emeld magad fölé királyul, akit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia. |
| 16. | Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Egyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta nektek: Ne térjetek többé vissza azon az úton! |
| 17. | Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa. |
| 18. | És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a lévitapapokéból. |
| 19. | És legyen az őnála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden igéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje. |
| 20. | Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izraelben. |
| 1. | A lévita papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se ré-sze, se öröksége Izraellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozataiból és örökségéből. |
| 2. | Annak okáért ne legyen neki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, amint megmondotta neki. |
| 3. | És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, akik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot. |
| 4. | A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét neki adjad; |
| 5. | Mert őt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben. |
| 6. | Mikor pedig eljön a lévita valamelyikből a te egész Izraelben lévő kapuid közül, ahol ő lakik, és bemegy az ő lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr: |
| 7. | Szolgáljon az Úrnak, az ő Istenének nevében, mint az ő többi atyjafiai, a léviták, akik ott állanak az Úr előtt. |
| 8. | Az eledelekben egyenlőképpen részesedjenek, kivéve azt, amit eladott valaki az ő atyai örökségéből. |
| 9. | Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint! |
| 10. | Ne találtassék teközötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló, |
| 11. | Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző; |
| 12. | Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled. |
| 13. | Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. |
| 14. | Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak, de teneked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. |
| 15. | Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened teközüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok! |
| 16. | Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján, mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! |
| 17. | Az Úr pedig monda nekem: Jól mondták, amit mondtak. |
| 18. | Prófétát támasztok nekik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki. |
| 19. | És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon! |
| 20. | De az a próféta, aki olyat mer szólani az én nevemben, amit én nem parancsoltam neki szólani, és aki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta! |
| 21. | Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképpen ismerhetjük meg az igét, amelyet nem mondott az Úr? |
| 22. | Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól! |