| 1. | Mikor kiirtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, akiknek földjét neked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod őket, és lakozol az ő városaikban és az ő házaikban: |
| 2. | Válassz ki magadnak három várost a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy örököljed azt. |
| 3. | Készítsd meg magadnak az utat [azokhoz], és osszad három részre a te országod határát, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön. |
| 4. | Ez pedig a gyilkos törvénye, aki odamenekül, hogy élve maradjon: Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt; |
| 5. | Aki [például] elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. |
| 6. | Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú lesz, és agyonüti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt. |
| 7. | Azért én parancsolom neked, mondván: Három várost válassz magadnak! |
| 8. | Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, amint megesküdt a te atyáidnak, és neked adja mind az egész földet, amelynek megadását megígérte volt a te atyáidnak |
| 9. | (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, amit én ma parancsolok neked, [tudniillik] hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az ő utain minden időben): akkor e háromhoz szerezz még három várost, |
| 10. | Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad. |
| 11. | De hogyha lesz valaki, aki gyűlöli az ő felebarátját, és meglesi azt, és reátámad, és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül: |
| 12. | Akkor az ő városának vénei küldjenek [embereket], és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon. |
| 13. | Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izraelből, hogy jól legyen dolgod! |
| 14. | A te felebarátodnak határát el ne told, amely határt az ősök vetettek a te örökségedben, amelyet örökölni fogsz azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy bírjad azt. |
| 15. | Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog. |
| 16. | Ha valaki ellen gonosz tanú áll elő, hogy pártütéssel vádolja őt: |
| 17. | Akkor álljon az a két ember, akiknek ilyen perük van, az Úr elé, a papok és a bírák elé, akik abban az időben lesznek; |
| 18. | És a bírák vizsgálják meg jól [a dolgot], és ha hazug tanú lesz a tanú, aki hazugságot szólott az ő atyjafia ellen: |
| 19. | Úgy cselekedjetek azzal, amint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával! Így tisztítsd ki közüled a gonoszt; |
| 20. | Hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek teközötted ilyen gonosz dolgot! |
| 21. | Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért! |
| 1. | Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlük, mert veled van az Úr, a te Istened, aki felhozott téged Egyiptom földjéről. |
| 2. | És mikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a népnek; |
| 3. | És ezt mondja nekik: Hallgasd meg, Izrael! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttük; |
| 4. | Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon értetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket. |
| 5. | Az elöljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan férfi, aki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki avassa fel azt. |
| 6. | És kicsoda olyan férfi, aki szőlőt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki vegye el annak hasznát. |
| 7. | És kicsoda olyan férfi, aki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki vegye azt el. |
| 8. | Még tovább is szóljanak az elöljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, aki félénk és lágy szívű? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy az ő atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ő szíve. |
| 9. | És mikor elvégzik az elöljárók beszédüket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére. |
| 10. | Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. |
| 11. | És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. |
| 12. | Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; |
| 13. | És [ha] az Úr, a te Istened kezedbe adja azt, vágj le abban minden fineműt fegyver élével; |
| 14. | De az asszonyokat, a kisgyermekeket, a barmokat és mindazt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolnivalót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked az Úr, a te Istened. |
| 15. | Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. |
| 16. | De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; |
| 17. | Hanem mindenestől veszítsd el őket: a kitteust, az emoreust, a kananeust, a perizeust, a kivveust és a jebuzeust, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened |
| 18. | Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen. |
| 19. | Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt; ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt, hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-e a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad? |
| 20. | Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely teellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az. |
| 1. | Hogyha agyonütöttet találnak azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked birtokul, és az a mezőn fekszik, és nem tudható, ki ölte meg azt, |
| 2. | Akkor a te véneid és a te bíráid menjenek ki, és mérjék meg [a földet] a városokig, amelyek az agyonütött körül vannak; |
| 3. | És amely város legközelebb esik az agyonütötthöz, annak a városnak vénei vegyenek egy üszőtinót, amellyel még nem dolgoztattak, és amely nem vont még jármot; |
| 4. | És annak a városnak vénei vigyék az üszőt valamely folyóvíz völgyébe, amelyet nem szántanak és nem vetnek, és szegjék nyakát az üszőnek ott a völgyben. |
| 5. | És járuljanak oda a papok, Lévi fiai (mert őket választotta az Úr, a te Istened, hogy szolgáljanak neki, és hogy áldjanak az Úr nevében, és az ő ítéletük szerint legyen minden per és minden sérelem). |
| 6. | És mindnyájan annak a városnak vénei, akik legközelebb esnek az agyonütötthöz, mossák meg kezeiket a nyakaszegett üsző felett a völgyben, |
| 7. | És szóljanak és mondják: A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért, sem a mi szemeink nem látták. |
| 8. | Bocsáss meg a te népednek, Izraelnek, amelyet megváltottál, Uram, és ne engedd, hogy ártatlan vér ontása legyen Izrael között, a te néped között! És bocsánatot nyernek a vérért. |
| 9. | Te azért tisztítsd ki közüled az ártatlan vérnek kiontását, mert így cselekszed azt, ami igaz az Úr előtt. |
| 10. | Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és kezedbe adja őket az Úr, a te Istened, és azok közül foglyokat ejtesz; |
| 11. | És meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt, és megszereted azt, úgy, hogy elvennéd feleségül: |
| 12. | Vidd be őt a te házadba, hogy nyírja meg a fejét, és messe le körmeit. |
| 13. | És az ő fogolyruháját vesse le magáról, és maradjon a te házadban, hogy sirassa az ő atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá, és légy az ő férje, és legyen ő a te feleséged. |
| 14. | Hogyha pedig nem tetszik neked, bocsásd el őt az ő kívánsága szerint; de pénzért semmiképpen el ne add őt; ne hatalmaskodjál rajta, miután megrontottad őt. |
| 15. | Ha valakinek két felesége van, az egyik szeretett, a másik gyűlölt, és szülnek neki fiakat, mind a szeretett, mind a gyűlölt, és a gyűlöltnek fia lesz az elsőszülött: |
| 16. | Azon a napon, amelyen az ő fiait örökösökké teszi a maga jószágában, nem teheti elsőszülötté a szeretettnek fiát a gyűlöltnek fia felett, aki elsőszülött; |
| 17. | Hanem az elsőszülöttet, a gyűlöltnek fiát ismerje el, két részt adván neki mindenből, amije van; mert az az ő erejének zsengéje, övé az elsőszülöttség joga. |
| 18. | Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik sem engedelmeskedik nekik: |
| 19. | Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, |
| 20. | És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: |
| 21. | Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izrael hallja meg, és féljen! |
| 22. | Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, és megölik, és felakasztatod azt fára: |
| 23. | Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt, aki fán függ; és meg ne fertőztessed azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül. |
| 1. | Ne nézd el, ha a te atyádfiának ökre vagy juha tévelyeg, és ne fordulj el azoktól, hanem bizony tereld vissza azokat a te atyádfiához. |
| 2. | Hogyha pedig nincs közel hozzád a te atyádfia, vagy nem is ismered őt: hajtsd a [barmot] a magad házához, és legyen nálad, míg keresi azt a te atyádfia, és akkor add vissza neki. |
| 3. | És ekképpen cselekedjél szamarával, ekképpen cselekedjél ruhájával és ekképpen cselekedjél a te atyádfiának minden elveszett holmijával, ami elveszett tőle és te megtaláltad; nem szabad félrevonulnod. |
| 4. | Ha látod, hogy a te atyádfiának szamara vagy ökre az úton eldőlve fekszik, ne fordulj el azoktól, hanem vele együtt emeld fel [azokat]. |
| 5. | Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind utálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, aki ezt műveli. |
| 6. | Ha madárfészek akad elédbe az úton valamely fán vagy a földön madárfiakkal vagy tojásokkal, és az anya rajta ül a fiakon vagy a tojásokon: meg ne fogd az anyát a fiakkal egyben, |
| 7. | Hanem bizony bocsásd el az anyát, és a fiakat fogd el magadnak, hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig élj. |
| 8. | Ha új házat építesz, házfedeledre korlátot csinálj, hogy vérrel ne terheld a te házadat, ha valaki leesik arról. |
| 9. | Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: a mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése. |
| 10. | Ne szánts ökrön és szamáron együtt. |
| 11. | Ne öltözzél vegyes szövésű, azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába. |
| 12. | A te felsőruhádnak négy szegletére, amelyet felülre öltesz, bojtokat csinálj magadnak. |
| 13. | Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, és meggyűlöli azt, |
| 14. | És szégyenletes dolgokkal vádolja, és rossz hírbe keveri azt, mert ezt mondja: E feleséget vettem magamnak, és hozzá mentem, de nem találtam őbenne szüzességet: |
| 15. | Akkor vegye azt a leánynak atyja és anyja, és vigyék a leány szüzességének [jeleit] a város vénei elé a kapuba; |
| 16. | És mondja a leánynak atyja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfiúnak, de gyűlöli őt; |
| 17. | És íme, szégyenletes dolgokkal vádol[ja], mondván: Nem találtam a te leányodban szüzességet; pedig ímhol vannak az én leányom szüzességének [jelei]! És terítsék ki a ruhát a város vénei elé. |
| 18. | Akkor a város vénei fogják meg azt a férfit, és ostorozzák meg őt; |
| 19. | És bírságolják meg száz ezüst[siklusra], és adják ezt a leány atyjának, mert rossz hírbe kevert egy izraelita szüzet; és legyen annak felesége, [és] el nem bocsáthatja azt teljes életében. |
| 20. | Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szüzesség a leányban: |
| 21. | Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel, hogy meghaljon; mert gyalázatosságot cselekedett Izraelben, paráználkodván az az ő atyjának házánál. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt. |
| 22. | Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből. |
| 23. | Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: |
| 24. | Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből. |
| 25. | De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált, |
| 26. | A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad és azt agyonüti. |
| 27. | Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt. |
| 28. | Ha valaki el nem jegyzett szűz leánnyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajtakapják őket: |
| 29. | Akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst[siklust], a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében. |
| 30. | Ne vegye el senki az ő atyjának feleségét, és az ő atyjának takaróját fel ne takarja! |
| 1. | Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az Úrnak községébe! |
| 2. | A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe! |
| 3. | Az ammoniták és moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké: |
| 4. | Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mezopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged. |
| 5. | De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot neked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened. |
| 6. | Ne keresd az ő békességüket és az ő javukat teljes életedben, soha. |
| 7. | Ne utáld az edomitát, mert atyádfia az; ne utáld az egyiptombelit, mert jövevény voltál az ő földjén. |
| 8. | Az olyan fiak, akik harmadízen születnek nekik, bemehetnek az Úrnak községébe. |
| 9. | Ha táborba szállsz a te ellenséged ellen: őrizkedjél minden gonosztól. |
| 10. | Ha volna valaki közötted, aki nem volna tiszta valami éjszakai véletlenség miatt: menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba; |
| 11. | És mikor eljő az este, mossa meg magát vízzel, és a nap lementével menjen be a táborba. |
| 12. | A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda. |
| 13. | És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kívül, [gödröt] áss azzal, és ha felkelsz, betakarhassad azt, ami elment tőled; |
| 14. | Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent, hogy ne lásson teközted valami rútságot, és el ne forduljon tőled. |
| 15. | Ne add ki a szolgát az ő urának, aki az ő urától hozzád menekült. |
| 16. | Veled lakjék, teközötted, azon a helyen, amelyet választ valamelyikben a te városaid közül, ahol neki tetszik; ne nyomorgasd őt. |
| 17. | Ne legyen [felavatott] parázna nő Izrael leányai közül; se [felavatott] parázna férfi ne legyen Izrael fiai közül! |
| 18. | Ne vidd be a parázna nő bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminemű fogadás fejében; mert mind a kettőt utálja az Úr, a te Istened. |
| 19. | A te atyádfiától ne végy kamatot: [se] pénznek kamatját, [se] eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni. |
| 20. | Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, amire kinyújtod kezedet, azon a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. |
| 21. | Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűnül tulajdoníttatik az neked. |
| 22. | Ha pedig nem teszel fogadást, bűn sem tulajdoníttatik neked. |
| 23. | Ügyelj arra, ami ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, amit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszel fogadást az Úrnak, a te Istenednek. |
| 24. | Ha bemégy a te felebarátodnak szőlőjébe, egyél szőlőt kívánságod szerint jóllakásodig, de edényedbe ne rakj. |
| 25. | Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe. |