| 1. | Lőn pedig, hogy amikor meghallá Adonisédek, Jeruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, [és] hogy amint cselekedett vala Jerikóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izraellel, és közöttük vannak: |
| 2. | Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan, mint egy a királyi városok közül, sőt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának. |
| 3. | Külde azért Adonisédek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához, és Pireámhoz, Jármutnak királyához, és Jáfiához, Lákisnak királyához, és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván: |
| 4. | Jöjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izrael fiaival! |
| 5. | Összegyűlének azért, és felméne az emoreusoknak öt királya: Jeruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, ők maguk és minden seregük, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene. |
| 6. | Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jöjj fel hozzánk hamar, és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyűltek ellenünk az emoreusok királyai, akik a hegyen lakoznak. |
| 7. | Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele, és a seregnek minden vitéze. |
| 8. | Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülük előtted. |
| 9. | És rájuk töre Józsué nagy hirtelen, [miután] egész éjszaka ment vala Gilgálból. |
| 10. | És megrettenté őket az Úr Izrael előtt, és megveré őket Gibeonnál nagy vereséggel, és űzé őket a Betoronba vivő úton, és vágá őket egészen Azekáig és Makkedáig. |
| 11. | Mikor pedig futnak vala ők Izrael előtt a betoroni lejtőn, az Úr nagy köveket hullata rájuk az égből egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, akik a jégeső kövei miatt haltak vala meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izrael fiai. |
| 12. | Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az emoreust Izrael fiai elé. Ezt mondotta vala pedig Izrael szemei előtt: Állj meg, nap, Gibeonban, és hold, az Ajalon völgyében! |
| 13. | És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-e ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén, és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig. |
| 14. | És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izraelért. |
| 15. | Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izrael a táborba, Gilgálba. |
| 16. | Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtőzék Makkedában a barlangban. |
| 17. | És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtőzve a makkedai barlangban. |
| 18. | És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához, és rendeljetek mellé férfiakat, hogy őrizzék őket. |
| 19. | Ti pedig meg ne álljatok, nyomuljatok ellenségeitek után, és vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni az ő városaikba, mert kezetekbe adta őket az Úr, a ti Istenetek. |
| 20. | Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izraelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését egészen azok megsemmisítéséig, és az élve maradtak a megerősített városokba vonultak, |
| 21. | Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel; nyelvét se mozdította senki Izrael fiai ellen. |
| 22. | És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból! |
| 23. | És akképpen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát. |
| 24. | Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatá Józsué Izraelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, akik vele mentek vala: Jöjjetek elő, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára! Eljövének azért, és tevék lábaikat azoknak nyakára. |
| 25. | És monda nekik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek! Legyetek bátrak és erősek, mert ekképpen cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen ti hadakoztok! |
| 26. | Azután pedig megveré őket Józsué, és megölé őket, és felakasztatá őket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig. |
| 27. | Lőn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék őket a fákról, és behányák őket a barlangba, amelyben elbújtak vala, és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig. |
| 28. | Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányá azt és annak királyát, és megölé őket, és egy lelket sem engedett menekülni azokból, amelyek benne valának. Úgy cselekedék Makkedának királyával, amint cselekedett vala Jerikónak királyával. |
| 29. | Általméne annakutána Józsué és vele az egész Izrael Makkedából Libnába, és hadakozék Libnával. |
| 30. | És kezébe adá az Úr azt is Izraelnek, és annak királyát; és fegyver élére hányá azt, és egy lelket sem engede menekülni azokból, amelyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, amint cselekedett vala Jerikónak királyával. |
| 31. | Libnából pedig általméne Józsué és vele az egész Izrael Lákisba, és táborba szálla mellette, és hadakozék ellene. |
| 32. | És kezébe adá az Úr Izraelnek Lákist, és bevevé azt másodnapon, és fegyver élére hányá azt, és minden lelket, amely benne vala, egészen úgy, amint cselekedett vala Libnával. |
| 33. | Akkor feljöve Hórám, Gézernek királya, hogy megsegélje Lákist, de megveré Józsué őt és az ő népét annyira, hogy egy menekülőt sem hagya meg neki. |
| 34. | Lákisból pedig általméne Józsué és vele az egész Izrael Eglonba, és táborba szállának ellene, és hadakozának ellene. |
| 35. | És bevevék azt ugyanazon a napon, és fegyver élére hányák azt; és megöle minden lelket, amely benne vala, ugyanazon a napon, egészen úgy, amint cselekedett vala Lákissal. |
| 36. | Felméne azután Józsué Eglonból és ővele az egész Izrael Hebronba, és hadakozának az ellen. |
| 37. | És bevevék azt, és fegyver élére hányák azt és annak királyát és minden városát, és egy lelket sem engede menekülni azokból, amelyek benne valának, egészen úgy, amint cselekedett vala Eglonnal, elvesztvén azt és minden lelket, amely benne vala. |
| 38. | Fordula azután Józsué és vele az egész Izrael Debirnek, és hadakozék az ellen. |
| 39. | És bevevé azt és annak királyát és minden városát, és fegyver élére hányá őket, és megölének minden lelket, amely benne vala, nem hagyott menekülni valót. Amiképpen cselekedett vala Hebronnal, úgy cselekedék Debirrel és annak királyával, avagy amiképpen Libnával és annak királyával cselekedett vala. |
| 40. | Megveré azért Józsué az egész földet: a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket, és mindazoknak királyait, menekülnivalót sem hagyott; és megöle minden élőt, amint megparancsolta vala az Úr, az Izraelnek Istene. |
| 41. | Megveré pedig őket Józsué Kádes-Barneától fogva egész Gázáig, a Gósennek is minden földjét egész Gibeonig. |
| 42. | És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izraelnek Istene hadakozott vala Izraelért. |
| 43. | Azután visszatére Józsué és vele az egész Izrael a táborba, Gilgálba. |
| 1. | Mikor pedig meghallotta [ezt] Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Madonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához, |
| 2. | És azokhoz a királyokhoz, akik [laknak vala] észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé; |
| 3. | A kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az emoreushoz, a kitteushoz, a perizeushoz, a jebuzeushoz a hegyek közé és a kivveushoz a Hermon alá, Mispának földjére. |
| 4. | És kijövének ők és velük az ő egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a föveny, amely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér. |
| 5. | És összegyűlének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izrael ellen. |
| 6. | Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem az Izrael elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tűzzel! |
| 7. | Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájuk rohanának. |
| 8. | És adá őket az Úr Izraelnek kezébe, és verék őket és űzék őket egészen a nagy Szidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék őket annyira, hogy senki sem maradt közülük életben. |
| 9. | És úgy cselekedék velük Józsué, amint megmondotta vala neki az Úr: az ő lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tűzzel égeté el. |
| 10. | Majd visszafordula Józsué ugyanazon időben, és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt azelőtt); |
| 11. | És levágának minden lelket, amely benne vala, megölvén őket fegyver élével; nem maradt meg egy élő sem.Hásort pedig tűzzel égeté meg. |
| 12. | És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé őket fegyver élével, kipusztítván őket, amint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája. |
| 13. | Csak éppen azokat a városokat nem égeté meg Izrael, amelyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué. |
| 14. | És e városoknak minden zsákmányolnivalóját, és a barmokat is maguknak zsákmányolák el Izrael fiai. Csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták őket. Nem hagytak meg egy élőt sem. |
| 15. | Amint parancsolt az Úr Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, amit az Úr parancsolt vala Mózesnek. |
| 16. | És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földjét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izrael hegyét és annak síkságát |
| 17. | A kopasz hegytől fogva, amely Szeir felé emelkedik egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá, és megveré, és megölé őket. |
| 18. | Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal. |
| 19. | Nem volt város, amely békességre lépett volna Izrael fiaival, kivéve a Gibeonban lakó kivveusokat; haddal vették azt meg mind. |
| 20. | Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izrael ellen, hogy eltörölje őket, hogy ne legyen nekik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. |
| 21. | Majd elméne Józsué ez időben, és kiirtá az anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirből, Anábból, és Júdának minden hegyéből, és Izraelnek minden hegyéből; városaikkal együtt törlé el őket Józsué. |
| 22. | Nem maradtak anákok Izrael fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban hagyattak meg. |
| 23. | Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, amint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izraelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harctól. |
| 1. | Ezek pedig ama földnek királyai, akiket levertek Izraelnek fiai, és akiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl napkelet felé, az Arnon-pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezőséget kelet felől: |
| 2. | Szíhon, az emoreusok királya, aki lakik vala Hesbonban, aki uralkodik vala Aróertől fogva, amely van az Arnon- patak partján, és a patak közepétől, és a Gileád felétől a Jabbok-patakig, az Ammon fiainak határáig. |
| 3. | És a mezőségtől a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta tengeréig, a Sós-tengerig napkelet felé, a Bét-Jesimothi útig, és délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig. |
| 4. | És Ógnak, a Básán királyának tartománya, aki Refaim maradékai közül való, aki Astarotban és Edreiben lakozik vala. |
| 5. | És uralkodik vala Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon királyának határáig. |
| 6. | Mózes, az Úrnak szolgája, és Izraelnek fiai verték le őket, és odaadta azt [a földet] Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád [nemzetségeknek] és a Manassé nemzetség felének. |
| 7. | Ezek pedig ama földnek királyai, akiket levertek vala Józsué és az Izraelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól fogva, amely van a Libanon völgyében, egészen a kopasz hegyig, amely Szeir felé emelkedik. És odaadá azt Józsué örökségül az Izrael nemzetségeinek, az ő osztályrészeik szerint: |
| 8. | A hegységben és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken a kitteus, emoreus, kananeus, perizeus, kivveus és jebuzeusok [földjét]. |
| 9. | Jerikónak királya egy; Ainak, amely oldalra vala Bétel felé, királya egy; |
| 10. | Jeruzsálemnek királya egy; Hebronnak királya egy; |
| 11. | Jármutnak királya egy; Lákisnak királya egy; |
| 12. | Eglonnak királya egy; Gézernek királya egy; |
| 13. | Debirnek királya egy; Gédernek királya egy; |
| 14. | Hormáhnak királya egy; Aradnak királya egy; |
| 15. | Libnának királya egy; Adullámnak királya egy; |
| 16. | Makkedának királya egy; Bételnek királya egy; |
| 17. | Tappuáhnak királya egy; Héfernek királya egy; |
| 18. | Afeknek királya egy; Lassáronnak királya egy; |
| 19. | Madonnak királya egy; Hásornak királya egy; |
| 20. | Simron Meronnak királya egy; Aksáfnak királya egy; |
| 21. | Taanáknak királya egy; Megiddónak királya egy; |
| 22. | Kedesnek királya egy; a Kármelen levő Jokneámnak királya egy; |
| 23. | A Dór magaslatán levő Dórnak királya egy; a Gilgál népeinek királya egy; |
| 24. | Tircának királya egy; összesen harmincegy király. |
| 1. | Mikor Józsué megvénhedett és igen megidősödött vala, monda az Úr neki: Te megvénhedtél, igen megidősödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalnivaló. |
| 2. | Ez az a föld, ami fennmaradt: a filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur |
| 3. | A Sikhórtól fogva, amely Egyiptom felett [foly], egészen Ekronnak határáig északra, [mely] a kananeushoz számíttatik; a filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáté, Ekroné és az Avveusoké, |
| 4. | Délről a kananeusnak egész földje és Meára, amely a szidonbelieké Afékáig, az emoreusok határáig, |
| 5. | Továbbá a Gibli földje és az egész Libanon napkelet felé Baál-Gádtól fogva, amely a Hermon hegy alatt van, egészen addig, ahol Hamáthba mennek. |
| 6. | A hegységnek minden lakosát a Libanontól Miszrefóth-Majimig, a szidoniakat mind, magam űzöm ki őket Izrael fiai elől, csak sorsold ki Izraelnek örökségül, amint megparancsoltam neked. |
| 7. | Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilenc nemzetségnek és a Manassé nemzetség felének. |
| 8. | Ővele együtt a Rúben és Gád [nemzetségek] elvették örökségüket, amelyet adott vala nekik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, amiképpen adta vala nekik Mózes, az Úrnak szolgája. |
| 9. | Aróertől fogva, amely az Arnon-patak partján van, úgy a várost, amely a völgynek közepette van, mint Medebának minden sík földjét Dibonig. |
| 10. | És minden városát Szíhonnak, az emoreusok királyának, aki uralkodik vala Hesbonban, az Ammon fiainak határáig. |
| 11. | És Gileádot, és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon hegyet, és az egész Básánt Szalkáig. |
| 12. | Básánban Ógnak egész országát, aki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és kiűzé őket Mózes. |
| 13. | De Izrael fiai nem űzék ki a gesurit és a maakhátit, és ott is lakik a gesuri és maakháti az Izrael között mind e mai napig. |
| 14. | Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az Úrnak, Izrael Istenének tüzes áldozatai az ő öröksége, amint szólott vala neki. |
| 15. | Adott vala pedig Mózes [örökséget] a Rúben fiai nemzetségének az ő családjaik szerint. |
| 16. | És lőn az ő határuk Aróertől fogva, amely az Arnon-folyó partján van, úgy a város, amely a völgy közepette van, mint az egész sík föld Medeba mellett; |
| 17. | Hesbon és annak minden városa, amelyek a sík földön vannak; Dibon, Bámoth-Baál és Bét-Baál-Meon; |
| 18. | És Jahca, Kedemót és Méfaát; |
| 19. | És Kirjátaim, Szibma és Ceret-Sáhár, a völgy mellett való hegyen; |
| 20. | És Bét-Peór, a Piszga hegyoldalai, és Bét-Jesimóth; |
| 21. | És a sík föld minden városa, és Szíhonnak, az emoreusok királyának egész országa, aki uralkodik vala Hesbonban, akit megvert vala Mózes, őt és a Midiánnak fejedelmeit: Evit és Rékemet, Cúrt és Húrt és Rébát, Szíhonnak fejedelmeit, akik e földön laktak vala. |
| 22. | A jövendőmondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izrael fiai fegyverrel, azokkal együtt, akiket levágtak vala. |
| 23. | Vala tehát a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez a Rúben fiainak öröksége az ő családjaik szerint, a városok, és azoknak falui. |
| 24. | A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala [örökséget] Mózes az ő családjaik szerint. |
| 25. | És lőn az ő határuk Jaázer, és Gileádnak minden városa, és az Ammon fiai földjének fele Aróerig, amely Rabba felett van. |
| 26. | És Hesbontól fogva Ramath-Micpéig és Betónimig, meg Mahanáimtól Debir határáig. |
| 27. | A völgyben pedig Bét-Harám, Bét-Nimra, Szukkót és Cáfon, Szíhon- nak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé. |
| 28. | Ez a Gád fiainak örökségük az ő családjaik szerint, a városok, és azoknak falui. |
| 29. | A Manassé nemzetség felének is adott vala Mózes [örökséget]. És lőn a Manassé fiainak fél ágáé az ő családjaik szerint, |
| 30. | És lőn az ő határuk Mahanáimtól fogva az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jairnak minden faluja, amelyek Básánban vannak, hatvan város. |
| 31. | És pedig Gileádnak fele, és Astarót, és Edrei, Óg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az ő családjaik szerint. |
| 32. | Ezek azok, amiket örökségül adott vala Mózes a Moáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikótól napkelet felé. |
| 33. | A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izraelnek Istene az ő örökségük, amint szólott vala nekik. |