Vedd kezedbe a Bibliád!


Józsué könyve - 14. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Ezek pedig azok, amiket örökségül vőnek el Izrael fiai a Kánaán földjén, amiket örökségül adtak nekik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, akik valának Izrael fiainak nemzetségei felett;
2. Sorsvetés által való örökségükül (amint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilenc nemzetségnek és a fél nemzetségnek:
3. Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a lévitáknak pedig nem adott vala örökséget őközöttük.
4. Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul, és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
5. Amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izrael fiai, és úgy oszták fel a földet.
6. Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba, és monda neki a kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, amelyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének énfelőlem és tefelőled Kádes-Barneában.
7. Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes, az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam neki hírt, amint az én szívemben vala.
8. Atyámfiai pedig, akik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
9. És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, amelyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mindörökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
10. Most pedig, íme, megtartott engem az Úr életben, amint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, amióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, amialatt Izrael a pusztában bolyongott vala; és most íme, nyolcvanöt esztendős vagyok!
11. Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre.
12. Most azért add nekem ezt a hegyet, amelyről szólt vala az Úr azon a napon, mert magad is hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, amint megmondotta az Úr!
13. És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
14. Azért lőn Hebron a kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé örökségül mind e mai napig, amiért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izraelnek Istenét.
15. A Hebron neve pedig annak előtte Kirját-Arba volt, aki a legnagyobb ember volt az anákok között. A föld pedig megnyugodott a harctól.

Józsué könyve - 15. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az ő családjaik szerint [ez] vala: Edomnak határa felé a Cin pusztája délre, a déli határnak végén.
2. Vala pedig az ő déli határuk a Sós-tengernek szélétől, a tengernyelvtől fogva, amely délfelé fordul.
3. És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Cin felé, és felmegy délről Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak, és kerül Karka felé,
4. Majd átmegy Asmonnak, és halad Egyiptom patakjának. A határ szélei pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.
5. Napkelet felé pedig a Sós-tenger a határ a Jordán végéig. Az északi rész határa pedig a tengernyelvtől, a Jordán végétől [kezdődik],
6. És felmegy ez a határ Bét-Hoglának, és átmegy északra Bét-Arabán, majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.
7. És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyéből, és északnak fordul Gilgál felé, amely átellenében van az Adummim hágójának, amely a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-Semes vizeire, és tovahalad a Rógel forrása felé.
8. Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, amely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, amely északra van a Refaim völgyének szélén.
9. És hajlik e határ a hegynek tetejétől a Neftoáh víznek kútfejéhez, és kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának, azaz Kirját-Jeárimnak.
10. Baalától pedig fordul e határ napnyugatnak a Szeir-hegy felé, és átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé, és alámegy Bét-Semesnek, és átmegy Timnának.
11. Majd tovamegy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tovamegy Jabnéel felé. A határ szélei pedig a tengernél vannak.
12. A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa körös-körül az ő házuk népe szerint.
13. Kálebnek, a Jefunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt az Úrnak Józsuéhoz való szavai szerint: Kirját-Arbának, Anák atyjának [városát], azaz Hebront.
14. És kiűzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.
15. És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelőtt Kirját-Széfer volt.
16. És monda Káleb: Aki megveri Kirját-Széfert, és elfoglalja azt, neki adom Akszát, az én leányomat feleségül.
17. Elfoglalá pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és neki adá Akszát, az ő leányát feleségül.
18. És lőn, hogy amikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen az ő atyjától mezőt. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda neki: Mi bajod?
19. Ő pedig monda: Adj áldást nekem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nekem vízforrásokat is. És neki adá a felső forrást és az alsó forrást.
20. Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint.
21. A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtől kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur,
22. Kina, Dimóna és Adada,
23. Kedes, Hásor és Ithnán,
24. Zif, Télem és Bealóth,
25. Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor,
26. Amam, Séma és Móláda,
27. Hasar-Gáddah, Hesmón és Bét-Pelet,
28. Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja,
29. Baála, Ijjim és Ecem,
30. Elthólad, Keszil és Hormah,
31. Siklág, Madmanna és Szanszanna,
32. Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilenc város, és ezek falui.
33. A síkságon: Esthaól, Córah és Asnáh,
34. Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám,
35. Jármut, Adullám, Szókó és Azéka,
36. Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város, és azok falui.
37. Senán, Hadása és Migdal-Gád,
38. Dilán, Micpe és Jokteél,
39. Lákis, Bockát és Eglon,
40. Kabbon, Lahmász és Kitlis,
41. Gedéróth, Bét-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város, és ezeknek falui.
42. Libna, Ether és Asán,
43. Jifta, Asná és Necib,
44. Keila, Akzib és Marésa. Kilenc város, és ezeknek falui.
45. Ekron, ennek mezővárosai és falui.
46. Ekrontól fogva egész a tengerig mindazok, amelyek Asdód mellett vannak, és azoknak falui.
47. Asdód, ennek mezővárosai és falui, Gáza, ennek mezővárosai és falui Egyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.
48. A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó,
49. Danna, Kirját-Szanna, azaz Debir,
50. Anáb, Estemót és Anim,
51. Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város, és ezeknek falui.
52. Aráb, Dúma és Esán,
53. Janum, Bét-Tappuah és Aféka,
54. Humta, Kirját-Arba, azaz Hebron és Cihor. Kilenc város, és ezeknek falui.
55. Maón, Karmel, Zif és Júta,
56. Jezréel, Jokdeám és Zánoah,
57. Kajin, Gibea és Timna. Tíz város, és ezeknek falui.
58. Halhul, Bét-Cúr és Gedor,
59. Maarát, Bét-Anóth és Elthekon. Hat város, és ezeknek falui.
60. Kirját-Baál, azaz Kirját-Jeárim, és Rabba. Két város, és ezeknek falui.
61. A pusztában: Bét-Arábá, Middin és Szekáka,
62. Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város, és ezeknek falui.
63. De a jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit Júda fiai nem bírták kiűzni, azért laknak ott a jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben mind e mai napig.

Józsué könyve - 16. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. A József fiainak sors által való része pedig juta a jerikói Jordántól fogva Jerikó vizei felé napkeletnek a pusztára, amely felmegy Jerikótól a Bétel hegyének,
2. És tovamegy Bételből Lúzba, és átmegy az Arkiták határára, Ataróthra,
3. Majd lemegy a tenger felé a jafleteus határának, az alsó Betoronnak határáig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.
4. Elvevék azért az ő örökségüket Józsefnek fiai, Manassé és Efraim.
5. Efraim fiainak határa is az ő családjaik szerint vala, éspedig az ő örökségüknek határa napkelet felé, Atróth-Adártól felső Betoronig vala.
6. És kimegy a határ a tengerre, Mikhmethattól észak felé, és fordul a határ kelet felé Thaanath-Silónak, és átmegy azon napkelet felé Janoáhnak.
7. Janoáhtól pedig lemegy Ataróthba és Naaróthba, és éri Jerikót, és kimegy a Jordánnak.
8. Tappuahtól tovamegy a határ a tenger felé a Kána patakjának, a szélei pedig a tengernél vannak. Ez az Efraim fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint.
9. És a városok, amelyek kiválasztattak Efraim fiai számára a Manassé fiai örökségének közepette, mind e városok, és ezeknek falui.
10. De ki nem űzék a kananeust, aki lakik vala Gézerben; azért ott lakik a kananeus az Efraim között mind e napig, és lőn robotos szolgává.

Józsué könyve - 17. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Lőn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert ő vala elsőszülöttje Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsőszülöttjének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta neki Gileád és Básán.
2. Manassé többi fiainak is juta az ő családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak, a József fiának fiúgyermekei az ő családjaik szerint.
3. De Célofhadnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, [ez] Mákir fia, [ez] Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thirca.
4. Ezek odajárulának Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nún fiának eleibe és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy örökséget adjon nekünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nekik örökséget az Úr beszéde szerint az ő atyjuknak bátyjai között.
5. Tíz rész esék azért Manassénak Gileád és Básán földjén kívül, amelyek túl vannak a Jordánon.
6. Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között, Gileád földje pedig a Manassé többi fiaié lőn.
7. A Manassé határa pedig Ásertől Mikmetháth felé vala, amely Sikem előtt van. És méne a határ jobbkéz felé, Én-Tappuahnak lakói felé.
8. Manasséé volt Tappuah földje, de Tappuah a Manassé határa felé az Efraim fiaié vala.
9. És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a pataktól észak felé, és a széle a tengernél vala.
10. Délről Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger vala. De észak felől Áserbe ütköznek, napkelet felől pedig Issakhárba.
11. És a Manasséé vala Issakhárban és Áserben Bét-Seán és mezővárosai, Jibleám és mezővárosai, Dórnak lakosai és mezővárosai, Én-Dórnak lakosai és mezővárosai, Thaanaknak lakosai és mezővárosai, és Megiddó lakosai és mezővárosai, három hegyi tartomány.
12. De nem bírták elfoglalni Manassénak fiai ezeket a városokat, és sikerült a kananeusnak ottmaradni azon a földön.
13. De mihelyt megerősödtek vala Izrael fiai, robot alá veték a kananeust, de teljességgel nem űzék ki őket.
14. József fiai pedig szóltak vala Józsuéval, mondván: Miért adtál nekem egy sors szerint való örökséget és egy osztályrészt, holott én sok nép vagyok, mivelhogy ez ideig megáldott engem az Úr?!
15. Józsué pedig monda nekik: Ha sok nép vagy te, menj fel az erdőre, és irts ott magadnak a perizeusoknak és Refaimnak földjén, ha szoros neked az Efraim hegye.
16. És mondának a József fiai: Nem elegendő nekünk ez a hegy, a kananeusoknak pedig, akik a völgyi síkon laknak, mindnek vasszekerük van; úgy azoknak, akik Bét-Seanban és mezővárosaiban, mint azoknak, akik a Jezréel völgyében vannak.
17. Szóla pedig Józsué a József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Sok nép vagy te, és nagy erőd van neked, nem lesz neked [csak] egy sors szerint való részed,
18. Mert hegyed lesz neked. Ha erdő az, úgy irtsd ki azt, és annak szélei is a tieid lesznek; mert kiűzöd a kananeust, noha vasszekere van neki, [s] noha erős az.

Józsué könyve - 18. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Izrael fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban, és oda helyezték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola előttük a föld.
2. De maradtak vala még Izrael fiai között, akiknek nem osztották vala ki az ő örökségüket: hét nemzetség.
3. Monda azért Józsué Izrael fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni, hogy elfoglaljátok a földet, amelyet nektek adott az Úr, a ti atyáitoknak Istene?
4. Hozzatok elő három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm őket, hogy keljenek fel, és járják el a földet, és írják fel azt az ő örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám,
5. Azután osszák fel azt maguk közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határaiban dél felől, József háza pedig maradjon meg a maga határaiban észak felől.
6. És ti írjátok le a földet hét részre, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek itt nektek az Úr előtt, a mi Istenünk előtt,
7. Mert a lévitáknak nincs részük tiközöttetek, mivelhogy az Úrnak papsága az ő örökségük; Gád pedig, és Rúben, és Manassé fél nemzetsége megkapták az ő örökségüket a Jordánon túl napkelet felé, amit Mózes, az Úrnak szolgája adott vala nekik.
8. És felkelének azok a férfiak, és elmenének. Parancsola pedig Józsué azoknak, akik elmenének, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el, és járjátok el a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza hozzám, és itt vetek nektek sorsot Silóban, az Úr előtt.
9. Elmenének azért a férfiak, és általmenének a földön, és leírák azt városonként hét részre könyvben, azután visszatérének Józsuéhoz a táborba, Silóba.
10. És sorsot vete nekik Józsué Silóban az Úr előtt, és elosztá ott Józsué a földet Izrael fiai között az ő osztályrészeik szerint.
11. És kijöve a Benjámin fiai nemzetségének sors szerint való része az ő családjaik szerint; éspedig esék az ő sors szerint való részüknek határa a Júda fiai és a József fiai közé.
12. Vala pedig az ő határuk az északi oldalon a Jordántól fogva, és felméne a határ Jerikó háta mögé észak felé, azután felméne a hegyre napnyugat felé, a szélei pedig Bét-Aven pusztájánál valának.
13. Onnan pedig átmegy a határ Lúz felé, Lúznak, azaz Bételnek háta mögé dél felől; azután alámegy a határ Ataroth-Adárnak a hegyen, amely dél felől van alsó Bét-Horontól.
14. Majd továbbmegy a határ, és kerül a nyugati oldalnak dél felé, attól a hegytől, amely átellenben van Bét-Horonnal délről; a szélei pedig Kirját-Baál, azaz Kirját-Jeárim felé, a Júda fiainak városa felé vannak. Ez a napnyugati határ.
15. A déli oldala pedig van Kirját-Jeárim szélétől kezdve, és megy a határ napnyugat felé, megy a Nefthoa vizének kútfejéhez.
16. Azután alámegy a határ a hegynek széléhez, amely átellenben van a Hinnom fiának völgyével, amely észak felé van a Refaim völgyében; alámegy a Hinnom völgyébe is a Jebuzeus mellett dél felé, és alámegy a Rógel forrásához.
17. És kerül észak felől, és megy Én-Semesnek, azután megy Gelilothnak, amely átellenben van az Adummimba felvivő úttal, majd alámegy Bohánnak, a Rúben fiának kövéhez.
18. És átmegy az Arabával átellenben levő oldalra észak felé, és alámegy Arabába is.
19. Átmegy a határ azután Bét-Hogla oldalára észak felé; a határ szélei pedig északnak a Sós-tenger csúcsánál, délnek a Jordán végénél vannak. Ez a dél felé való határ.
20. A Jordán pedig határolja azt a napkelet felől való oldalról. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ő határaik szerint körös-körül, az ő családjaik szerint.
21. A Benjámin fiai nemzetségének városai pedig az ő családjaik szerint [ezek]: Jerikó, Bét-Hogla és Emek-Kecic,
22. Bét-Arábá, Cemaraim és Bétel,
23. Avvim, Pára és Ofra,
24. Kefár-Amóni, Ofni és Gába. Tizenkét város, és azoknak falui.
25. Gibeon, Ráma és Beéroth,
26. Micpe, Kefira és Móca,
27. Rekem, Jirpeél és Thareala,
28. Céla, Elef és Jebuzeus, azaz Jeruzsálem, Gibeath, Kirját. Tizennégy város, és ezeknek falui. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ő családjaik szerint.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt