| 1. | Akkor hívatá Józsué a rúbenitákat, a gáditákat és a Manassé fél nemzetségét, |
| 2. | És monda nekik: Ti megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok az én szómra mindenben, amit parancsoltam nektek; |
| 3. | Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatát. |
| 4. | Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, amint megmondta vala nekik. Most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földjére, amelyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala nektek túl a Jordánon. |
| 5. | Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, amelyet parancsolt nektek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből. |
| 6. | És megáldá őket Józsué, azután elbocsátá őket, és elmenének az ő sátraikba. |
| 7. | Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala [örökséget] Básánban, a másik felének pedig Józsué adott az ő atyjafiaival a Jordánon innen napnyugat felől. És amikor elbocsátá is őket Józsué az ő sátraikba, akkor is megáldá őket, |
| 8. | És szóla nekik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával! Az ellenségeitektől vett zsákmányt oszszátok meg a ti atyátokfiaival. |
| 9. | Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaán földjén van, hogy menjenek Gileád földjére, az ő örökségüknek földjébe, amelyben örökséget vőnek az Úr rendelése szerint Mózes által. |
| 10. | Mikor a Jordán mellékére értek, amely még Kánaán földjén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt. |
| 11. | Meghallák pedig Izrael fiai, hogy ezt mondják vala: Íme, a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kánaán földjével, a Jordán mellékén, Izrael fiainak oldala felől. |
| 12. | Amint meghallák Izrael fiai, egybegyűle Izrael fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenük. |
| 13. | Küldék pedig Izrael fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földjére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát, |
| 14. | Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az ősök háza szerint Izraelnek minden nemzetségéből. Ezek mind fejedelmei valának az ő őseik házának, Izraelnek ezrei között. |
| 15. | És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földjére, és szólának ővelük, mondván: |
| 16. | Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, amellyel vétkeztetek Izraelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?! |
| 17. | Avagy kevés-e nekünk a Peór miatt való hamisságunk, amiből ki sem tisztultunk még mind e napig, és amiért csapás lőn az Úrnak gyülekezetén? |
| 18. | És ti elfordultatok immár az Úrtól, pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen, holnap majd Izraelnek egész gyülekezetére haragszik meg. |
| 19. | Ha pedig tisztátalan[nak tetszik előttetek] a ti örökségeteknek földje, úgy jöjjetek át az Úr örökségének földjére, ahol ott áll az Úrnak sátora, és legyetek örökösökké miközöttünk, de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül. |
| 20. | Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezék-e nagy vétekkel az [Istennek] szentelt dolog ellen; mégis az Izraelnek egész gyülekezete ellen lőn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az ő bűnéért! |
| 21. | Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izrael ezreinek fejeihez: |
| 22. | Az istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izrael is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez, ne tartson meg minket e napon! |
| 23. | Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égő áldozatot és ételáldozatot, vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatát, lássa meg [ezt] ő maga, az Úr! |
| 24. | Hát nem inkább amiatt való féltünkben cselekedtük-e ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez? |
| 25. | Hiszen határt vetett az Úr miközöttünk és tiközöttetek, Rúben fiai és Gád fiai, a Jordánt; nincsen nektek részetek az Úrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat! |
| 26. | Mondottuk azért: Nosza, fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égő áldozatra, se nem véres áldozatra, |
| 27. | Hanem hogy bizonyság legyen az miközöttünk és tiközöttetek és a miutánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat őelőtte a mi egészen égő áldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs nektek részetek az Úrban. |
| 28. | Mondottuk azért: Ha így szólnának maholnap nekünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mását, amelyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égő áldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen miközöttünk és tiközöttetek! |
| 29. | Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és elforduljunk immár az Úrtól, építvén oltárt égő áldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, amely az ő sátora előtt van! |
| 30. | Hallván pedig Fineás, a pap, és a gyülekezetnek fejedelmei és Izrael ezreinek fejei, akik vele valának, a beszédeket, amelyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai, tetszésre találtak vala előttük. |
| 31. | És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az Úr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izrael fiait az Úr kezéből. |
| 32. | Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fia és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földjéről a Kánaán földjére Izraelnek fiaihoz, és elbeszélék nekik e dolgot. |
| 33. | És tetszésre talált e dolog Izrael fiai előtt [is], és áldák az Istent Izrael fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenük, hogy elveszessék a földet, amelyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai. |
| 34. | Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: „Bizonyság ez közöttünk, hogy az Úr az Isten.” |
| 1. | Lőn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az Úr Izraelnek minden őkörülötte lévő ellenségeitől, megvénhedék Józsué és megidősödék. |
| 2. | Előhívá ekkor Józsué az egész Izraelt, annak véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és monda nekik: Én megvénhedtem és megidősödtem. |
| 3. | Magatok is láttatok mindent, amit az Úr, a ti Istenetek mindeme népekkel cselekedett tielőttetek, mivelhogy maga az Úr, a ti Istenetek harcolt értetek. |
| 4. | Íme, elosztám nektek sors által a fennmaradt népeket örökségül a ti nemzetségeitek szerint a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, amelyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felől. |
| 5. | Az Úr pedig, a ti Istenetek kiűzi őket a ti orcátok elől, és kiűzi őket tielőletek, hogy örököseivé legyetek az ő földjüknek, amint megmondotta vala nektek az Úr, a ti Istenetek. |
| 6. | Legyetek azért igen erősek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mindazt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében, hogy el ne távozzatok attól se jobb kézre, se bal kézre, |
| 7. | Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, amelyek fennmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nekik, se előttük meg ne hajoljatok, |
| 8. | Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, amiképpen e mai napig cselekedtetek! |
| 9. | Ezért űzött ki az Úr előletek nagy és erős népeket; ami pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig. |
| 10. | Egy férfiú közületek elűz ezret, mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, amiképpen megmondta vala nektek. |
| 11. | Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! |
| 12. | Mert ha elfordulván elfordultok [tőle], és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt maradtak tiközöttetek, és sógorságot köttök ővelük, és összeelegyedtek velük és ők veletek, |
| 13. | Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket tielőletek, sőt, inkább lesznek tinektek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott tinektek! |
| 14. | Én pedig íme, megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból! |
| 15. | De amiképpen betelt rajtatok mindaz a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek, akképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót [is] az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott tinektek, |
| 16. | Ha általhágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet parancsolt nektek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok előtt, akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földről, amelyet ő adott nektek. |
| 1. | Józsué pedig összegyűjté Izraelnek minden nemzetségét Sikembe, és előhívá Izraelnek véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és odaállának az Úr elébe, |
| 2. | És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: A folyóvízen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala. |
| 3. | De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát, és adám neki Izsákot. |
| 4. | Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaút. És Ézsaúnak a Szeir hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ő fiai alámenének Egyiptomba. |
| 5. | Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Egyiptomot úgy, ahogy cselekedtem vala közöttük, azután pedig kihoztalak vala titeket. |
| 6. | És kihoztam a ti atyáitokat Egyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az egyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Vörös-tengerig. |
| 7. | Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete tiközétek és az egyiptomiak közé, és rájuk vivé a tengert, és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, amit cselekedtem vala az egyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában. |
| 8. | Majd elhozálak titeket az emoreusok földjére, akik túl laktak a Jordánon, és hadakozának ellenetek, de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földjüket, őket pedig eltörlém a ti orcátok elől. |
| 9. | Majd felkele Bálák, a Cippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izraellel, és elkülde és hívatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket. |
| 10. | De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből. |
| 11. | Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jerikóba, és hadakozának veletek Jerikónak urai: az emoreus, perizeus, kananeus, kitteus, girgazeus, kivveus és jebuzeus, de kezetekbe adám őket, |
| 12. | Mert elbocsátám előttetek a darazsakat, és űzék azokat előletek: az emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által! |
| 13. | És adék nektek földet, amelyben nem munkálkodtál, és városokat, amelyeket nem építettetek vala, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról]. |
| 14. | Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Egyiptomban; szolgáljatok az Úrnak! |
| 15. | Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok: akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok; én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk! |
| 16. | A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! |
| 17. | Sőt, inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéből, a szolgák házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden utunkban, amelyen jártunk, és mindama népek között, amelyek között általjöttünk. |
| 18. | És kiűzött az Úr minden népet, az emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk! |
| 19. | Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket. |
| 20. | Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek, akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek. |
| 21. | Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk! |
| 22. | Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok! |
| 23. | Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izraelnek Istenéhez! |
| 24. | És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk! |
| 25. | Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Sikemben. |
| 26. | És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és odahelyezteté azt a cserfa alá, amely vala az Úrnak szent házában. |
| 27. | És monda Józsué az egész népnek: Íme, ez a kő lesz ellenünk bizonyságul, mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nekünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen. |
| 28. | És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe. |
| 29. | És lőn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendős korában, |
| 30. | És eltemeték őt az ő örökségének határában Timnat-Szeráhban, amely az Efraim hegyén van, a Gaas-hegytől észak felé. |
| 31. | Izrael pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejükben, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és akik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, amelyet cselekedett vala Izraellel. |
| 32. | A József csontjait pedig, amelyeket felhoztak vala Izrael fiai Egyiptomból, eltemették Sikemben, a mezőnek abban a részében, amelyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Sikem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé. |
| 33. | Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték őt Gibeathban, az ő fiának, Fineásnak [városában], amely neki adatott az Efraim hegyén. |