1. | És lőn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izrael fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelőször közülünk a kananeusra, hogy hadakozzék őellene? |
2. | És monda az Úr: Júda menjen! Íme, az ő kezébe adtam [azt] a földet. |
3. | Ekkor monda Júda az ő atyjafiának, Simeonnak: Jer velem együtt a nekem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a kananeus ellen, és én is elmegyek veled a neked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele. |
4. | És felméne Júda, és kezükbe adá az Úr a kananeust és a perizeust, és levágtak közülük Bézekben tízezer embert. |
5. | És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának őellene, és megverék a kananeust és a perizeust. |
6. | És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykujjait. |
7. | Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, akiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; amint én cselekedtem, úgy fizetett nekem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe, és ott meghala. |
8. | Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, [lakosait] levágták fegyvernek élével, a várost pedig lángba borították. |
9. | Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harcoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó kananeus ellen. |
10. | És elment Júda a Hebronban lakó kananeus ellen – Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt –, és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit. |
11. | Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelőtt Kirját-Széfer volt. |
12. | És monda Káleb: Aki Kirját-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát. |
13. | És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öccse, és neki adá Akszát, az ő leányát feleségül. |
14. | És lőn, hogy amikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen mezőt az ő atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda neki: Mi bajod van? |
15. | Ő pedig monda neki: Adj áldást nekem, mert déli vidékre helyeztettél engem, adj most vízforrásokat is! És neki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást. |
16. | És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között. |
17. | És elment Júda az ő atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Céfátban lakó kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának. |
18. | Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát. |
19. | Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység [lakóit], de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak. |
20. | És Kálebnek adták Hebront, amint meghagyta volt Mózes, és kiűzé onnan Anák három fiát. |
21. | De a jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is. |
22. | És felméne a József háza is Bétel ellen, és az Úr volt ővele. |
23. | És kikémlelteté a József háza Bételt. A város neve pedig régen Lúz volt. |
24. | És látának a kémek egy férfiút, aki a városból jött vala, és mondának neki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled! |
25. | És mikor ez megmutatta nekik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták, de azt a férfiút és egész háza népét elbocsáták. |
26. | És elment az a férfiú a kitteusok földjére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig. |
27. | És nem űzte el Manassé [a lakosokat] sem Bétseánból és annak mezővárosaiból, sem Taanakból és mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön. |
28. | És mikor Izrael megerősödött, adófizetőjévé tette a kananeust, de elűzni nem űzte el. |
29. | És Efraim sem űzte ki a kananeust, aki Gézerben lakott, hanem a kananeus ott lakott közöttük Gézerben. |
30. | Zebulon sem űzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a kananeus, és adófizetőikké lettek. |
31. | Áser sem űzte el sem Akkó, sem Szidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit. |
32. | És ott lakott Áser a kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket. |
33. | Naftali sem űzte el sem Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anath lakóit, hanem [ott] lakott a kananeusok, a föld lakói között, és Bét-Semes és Bét-Anath lakói adófizetőikké lettek. |
34. | Az emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejöjjenek a völgybe. |
35. | És az emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban, de mikor a József házának keze rájuk nehezedett, adófizetőkké lettek. |
36. | Az emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt. |
1. | Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, amely felől megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet tiveletek soha örökké! |
2. | Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosaival, rontsátok le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? |
3. | Annak okáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek nektek [mint tövisek] a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek tinektek tőr gyanánt. |
4. | És lőn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondá az Izrael minden fiainak: felemelé a nép az ő szavát és síra. |
5. | És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az Úrnak. |
6. | És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izrael fiai, ki-ki az ő örökségébe, hogy bírják a földet. |
7. | És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, akik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izraellel. |
8. | És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendős korában. |
9. | És eltemeték őt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétől. |
10. | És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség őutánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izraellel. |
11. | És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak. |
12. | És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéből, és más istenek után jártak a pogány népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat. |
13. | És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak. |
14. | És felgerjedett az Úrnak haragja Izrael ellen, és adá őket a ragadozók kezébe, és elragadozák őket, és adá őket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik előtt. |
15. | Ahova csak kivonultak, mindenütt ellenük volt az Úr keze rontásukra, amint megmondotta volt az Úr, és amint megesküdt volt az Úr nekik. És igen megnyomorodának. |
16. | És támasztott az Úr bírákat, akik megszabadíták őket szorongatóiknak kezéből. |
17. | De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, [és] hamar letértek az útról, amelyen atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; ők nem cselekedtek így. |
18. | Mert mikor bírákat támasztott az Úr nekik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, [melyeket emeltek] elnyomóik és szorongatóik miatt. |
19. | De [mihelyt] a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletükkel. |
20. | Ezért felgerjedt az Úrnak haragja Izrael ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra: |
21. | Én sem űzök ki többé senkit sem előlük azon pogányok közül, akiket meghagyott Józsué, amikor meghalt, |
22. | Hanem azok által kísértem Izraelt, ha [vajon] megtartják-e az Úrnak útját, járván azon, amiképpen megtartották az ő atyáik, avagy nem? |
23. | Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem [is] űzte ki hamar, és nem adta őket Józsué kezébe. |
1. | Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izraelt, azokat, akik nem ismerték a Kánaánért való harcokat, |
2. | Csak azért, hogy az Izrael fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, akik azelőtt ezt nem tudták: |
3. | A filiszteusok öt fejedelemsége, a kananeusok mindnyájan, és a szidoniusok, meg a kivveusok, akik a Libanon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig. |
4. | Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általuk az Úr Izraelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e az Úr parancsolatainak, melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által. |
5. | Így az Izrael fiai a kananeusok, khitteusok, emoreusok, perizeusok, kivveusok és jebuzeusok között laktak, |
6. | És azok leányait vették maguknak feleségül, a saját leányaikat pedig odaadták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit. |
7. | És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenükről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak. |
8. | Ezért felgerjedt az Úrnak haragja az Izrael ellen, és adá őket Kusán-Risathaimnak, Mezopotámia királyának kezébe, és nyolc évig szolgáltak az Izrael fiai Kusán-Risathaimnak. |
9. | Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét. |
10. | És az Úrnak lelke vala őrajta, és bíráskodott Izraelben, és amint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mezopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra. |
11. | És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia. |
12. | De az Izrael fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izrael ellen azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt. |
13. | Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izraelt, és elfoglalták a pálmák városát. |
14. | És szolgálák az Izrael fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolc esztendeig. |
15. | Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, aki suta volt. És mikor az Izrael fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának, |
16. | Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egysingnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezé. |
17. | És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala. |
18. | És lőn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, akik az ajándékot vitték vala. |
19. | Ő maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévő kőbányáktól, és monda: Titkos beszédem van veled, oh király! És ez monda: Hallgass! És kimenének előle mindnyájan, kik állanak vala körülötte. |
20. | És Ehud akkor ment be hozzá, mikor éppen az ő hűsölő felházában ült magányosan, és monda Ehud neki: Istennek beszéde van nálam tehozzád. És fölkele [az] a királyi székből. |
21. | Akkor kinyújtá Ehud az ő bal kezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába. |
22. | És beméne még a markolatja is a vasa után, és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán. |
23. | Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta. |
24. | Amint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy íme, a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hűsölő kamarájában. |
25. | De mikor váltig várakoztak, és íme, nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és íme, az ő uruk ott feküdt a földön halva. |
26. | Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kőbányák mellett, Szeiráhba futott. |
27. | És amikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének ővele az Izrael fiai a hegyről, és ő előttük. |
28. | És monda nekik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak őutána, és elfoglalák a Jordán réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek], és nem engedtek azokon senkit általkelni. |
29. | És leöltek a moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült el. |
30. | Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izrael keze alatt. És megnyugovék a föld nyolcvan esztendeig. |
31. | Őutána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], aki hatszáz filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ő is Izraelt. |
1. | De az Izrael fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt, mikor Ehud meghalt. |
2. | Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kánaán királyának kezébe, aki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok [városában], Harósethben lakott. |
3. | És kiáltának az Izrael fiai az Úrhoz, mert kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izrael fiai felett erőszakkal. |
4. | Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt bíró Izraelben. |
5. | És ő a Debora pálmája alatt lakott Rá-ma és Bétel között az Efraim hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izrael fiai törvényre. |
6. | És elkülde és hívatá Bárákot, az Abinoám fiát Kedes-Naftaliból, és monda neki: Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Tábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Naftali és a Zebulon fiai közül? |
7. | És teellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt. |
8. | És monda neki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz el velem, én sem megyek. |
9. | Ki felele: Elmenvén elmegyek teveled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, amelyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé. |
10. | Összegyűjté annak okáért Bárák Zebulont és Naftalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is. |
11. | A keneus Héber pedig elvált a keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van. |
12. | Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Tábor hegyére. |
13. | Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilencszáz vasszekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából], Harósethből, a Kison patakjához. |
14. | És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, amelyen kezedbe adja az Úr Siserát! Hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Tábor hegyéről, és a tízezer ember őutána. |
15. | És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élével Bárák előtt annyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott. |
16. | Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok [városáig] űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlenegy sem maradt meg. |
17. | Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a keneus Héber háznépe között. |
18. | És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda neki: Jöjj be, uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betére őhozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal. |
19. | [Az] pedig monda neki: Adj, kérlek, innom egy kis vizet, mert szomjúhozom! És megnyita ez egy tejestömlőt, és ada neki inni, és betakará őt. |
20. | És [az annak felette] monda neki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-e itt valaki? – mondjad: Nincsen! |
21. | Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pörölyt vőn kezébe, és beméne őhozzá halkan, és beveré a szöget halántékába úgy, hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala. |
22. | És íme, amint Bárák űzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda neki: Jöszte és megmutatom neked az embert, akit keresel. És beméne őhozzá, és íme, Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában. |
23. | Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kánaán királyát az Izrael fiai előtt. |
24. | Az Izrael fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kánaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kánaán királyát. |