Vedd kezedbe a Bibliád!


Bírák könyve - 1. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És lőn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izrael fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelőször közülünk a kananeusra, hogy hadakozzék őellene?
2. És monda az Úr: Júda menjen! Íme, az ő kezébe adtam [azt] a földet.
3. Ekkor monda Júda az ő atyjafiának, Simeonnak: Jer velem együtt a nekem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a kananeus ellen, és én is elmegyek veled a neked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.
4. És felméne Júda, és kezükbe adá az Úr a kananeust és a perizeust, és levágtak közülük Bézekben tízezer embert.
5. És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának őellene, és megverék a kananeust és a perizeust.
6. És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykujjait.
7. Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, akiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; amint én cselekedtem, úgy fizetett nekem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe, és ott meghala.
8. Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, [lakosait] levágták fegyvernek élével, a várost pedig lángba borították.
9. Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harcoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó kananeus ellen.
10. És elment Júda a Hebronban lakó kananeus ellen – Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt –, és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.
11. Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelőtt Kirját-Széfer volt.
12. És monda Káleb: Aki Kirját-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.
13. És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öccse, és neki adá Akszát, az ő leányát feleségül.
14. És lőn, hogy amikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen mezőt az ő atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda neki: Mi bajod van?
15. Ő pedig monda neki: Adj áldást nekem, mert déli vidékre helyeztettél engem, adj most vízforrásokat is! És neki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást.
16. És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.
17. És elment Júda az ő atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Céfátban lakó kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.
18. Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.
19. Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység [lakóit], de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.
20. És Kálebnek adták Hebront, amint meghagyta volt Mózes, és kiűzé onnan Anák három fiát.
21. De a jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.
22. És felméne a József háza is Bétel ellen, és az Úr volt ővele.
23. És kikémlelteté a József háza Bételt. A város neve pedig régen Lúz volt.
24. És látának a kémek egy férfiút, aki a városból jött vala, és mondának neki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled!
25. És mikor ez megmutatta nekik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták, de azt a férfiút és egész háza népét elbocsáták.
26. És elment az a férfiú a kitteusok földjére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.
27. És nem űzte el Manassé [a lakosokat] sem Bétseánból és annak mezővárosaiból, sem Taanakból és mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.
28. És mikor Izrael megerősödött, adófizetőjévé tette a kananeust, de elűzni nem űzte el.
29. És Efraim sem űzte ki a kananeust, aki Gézerben lakott, hanem a kananeus ott lakott közöttük Gézerben.
30. Zebulon sem űzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a kananeus, és adófizetőikké lettek.
31. Áser sem űzte el sem Akkó, sem Szidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.
32. És ott lakott Áser a kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket.
33. Naftali sem űzte el sem Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anath lakóit, hanem [ott] lakott a kananeusok, a föld lakói között, és Bét-Semes és Bét-Anath lakói adófizetőikké lettek.
34. Az emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejöjjenek a völgybe.
35. És az emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban, de mikor a József házának keze rájuk nehezedett, adófizetőkké lettek.
36. Az emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.

Bírák könyve - 2. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, amely felől megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet tiveletek soha örökké!
2. Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosaival, rontsátok le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?
3. Annak okáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek nektek [mint tövisek] a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek tinektek tőr gyanánt.
4. És lőn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondá az Izrael minden fiainak: felemelé a nép az ő szavát és síra.
5. És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az Úrnak.
6. És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izrael fiai, ki-ki az ő örökségébe, hogy bírják a földet.
7. És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, akik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izraellel.
8. És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendős korában.
9. És eltemeték őt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétől.
10. És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség őutánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izraellel.
11. És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak.
12. És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéből, és más istenek után jártak a pogány népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat.
13. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.
14. És felgerjedett az Úrnak haragja Izrael ellen, és adá őket a ragadozók kezébe, és elragadozák őket, és adá őket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik előtt.
15. Ahova csak kivonultak, mindenütt ellenük volt az Úr keze rontásukra, amint megmondotta volt az Úr, és amint megesküdt volt az Úr nekik. És igen megnyomorodának.
16. És támasztott az Úr bírákat, akik megszabadíták őket szorongatóiknak kezéből.
17. De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, [és] hamar letértek az útról, amelyen atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; ők nem cselekedtek így.
18. Mert mikor bírákat támasztott az Úr nekik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, [melyeket emeltek] elnyomóik és szorongatóik miatt.
19. De [mihelyt] a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletükkel.
20. Ezért felgerjedt az Úrnak haragja Izrael ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:
21. Én sem űzök ki többé senkit sem előlük azon pogányok közül, akiket meghagyott Józsué, amikor meghalt,
22. Hanem azok által kísértem Izraelt, ha [vajon] megtartják-e az Úrnak útját, járván azon, amiképpen megtartották az ő atyáik, avagy nem?
23. Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem [is] űzte ki hamar, és nem adta őket Józsué kezébe.

Bírák könyve - 3. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izraelt, azokat, akik nem ismerték a Kánaánért való harcokat,
2. Csak azért, hogy az Izrael fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, akik azelőtt ezt nem tudták:
3. A filiszteusok öt fejedelemsége, a kananeusok mindnyájan, és a szidoniusok, meg a kivveusok, akik a Libanon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig.
4. Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általuk az Úr Izraelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e az Úr parancsolatainak, melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által.
5. Így az Izrael fiai a kananeusok, khitteusok, emoreusok, perizeusok, kivveusok és jebuzeusok között laktak,
6. És azok leányait vették maguknak feleségül, a saját leányaikat pedig odaadták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
7. És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenükről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.
8. Ezért felgerjedt az Úrnak haragja az Izrael ellen, és adá őket Kusán-Risathaimnak, Mezopotámia királyának kezébe, és nyolc évig szolgáltak az Izrael fiai Kusán-Risathaimnak.
9. Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét.
10. És az Úrnak lelke vala őrajta, és bíráskodott Izraelben, és amint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mezopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.
11. És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.
12. De az Izrael fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izrael ellen azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt.
13. Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izraelt, és elfoglalták a pálmák városát.
14. És szolgálák az Izrael fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolc esztendeig.
15. Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, aki suta volt. És mikor az Izrael fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának,
16. Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egysingnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezé.
17. És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.
18. És lőn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, akik az ajándékot vitték vala.
19. Ő maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévő kőbányáktól, és monda: Titkos beszédem van veled, oh király! És ez monda: Hallgass! És kimenének előle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.
20. És Ehud akkor ment be hozzá, mikor éppen az ő hűsölő felházában ült magányosan, és monda Ehud neki: Istennek beszéde van nálam tehozzád. És fölkele [az] a királyi székből.
21. Akkor kinyújtá Ehud az ő bal kezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.
22. És beméne még a markolatja is a vasa után, és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán.
23. Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta.
24. Amint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy íme, a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hűsölő kamarájában.
25. De mikor váltig várakoztak, és íme, nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és íme, az ő uruk ott feküdt a földön halva.
26. Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kőbányák mellett, Szeiráhba futott.
27. És amikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének ővele az Izrael fiai a hegyről, és ő előttük.
28. És monda nekik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak őutána, és elfoglalák a Jordán réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek], és nem engedtek azokon senkit általkelni.
29. És leöltek a moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült el.
30. Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izrael keze alatt. És megnyugovék a föld nyolcvan esztendeig.
31. Őutána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], aki hatszáz filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ő is Izraelt.

Bírák könyve - 4. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. De az Izrael fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt, mikor Ehud meghalt.
2. Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kánaán királyának kezébe, aki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok [városában], Harósethben lakott.
3. És kiáltának az Izrael fiai az Úrhoz, mert kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izrael fiai felett erőszakkal.
4. Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt bíró Izraelben.
5. És ő a Debora pálmája alatt lakott Rá-ma és Bétel között az Efraim hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izrael fiai törvényre.
6. És elkülde és hívatá Bárákot, az Abinoám fiát Kedes-Naftaliból, és monda neki: Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Tábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Naftali és a Zebulon fiai közül?
7. És teellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.
8. És monda neki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz el velem, én sem megyek.
9. Ki felele: Elmenvén elmegyek teveled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, amelyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
10. Összegyűjté annak okáért Bárák Zebulont és Naftalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
11. A keneus Héber pedig elvált a keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.
12. Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Tábor hegyére.
13. Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilencszáz vasszekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából], Harósethből, a Kison patakjához.
14. És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, amelyen kezedbe adja az Úr Siserát! Hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Tábor hegyéről, és a tízezer ember őutána.
15. És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élével Bárák előtt annyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott.
16. Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok [városáig] űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlenegy sem maradt meg.
17. Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a keneus Héber háznépe között.
18. És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda neki: Jöjj be, uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betére őhozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal.
19. [Az] pedig monda neki: Adj, kérlek, innom egy kis vizet, mert szomjúhozom! És megnyita ez egy tejestömlőt, és ada neki inni, és betakará őt.
20. És [az annak felette] monda neki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-e itt valaki? – mondjad: Nincsen!
21. Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pörölyt vőn kezébe, és beméne őhozzá halkan, és beveré a szöget halántékába úgy, hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.
22. És íme, amint Bárák űzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda neki: Jöszte és megmutatom neked az embert, akit keresel. És beméne őhozzá, és íme, Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
23. Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kánaán királyát az Izrael fiai előtt.
24. Az Izrael fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kánaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kánaán királyát.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt