| 1. | Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: |
| 2. | Hogy a vezérek vezettek Izraelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat! |
| 3. | Halljátok meg, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dicséretet zengek az Úrnak, az Izrael Istenének. |
| 4. | Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A fellegek is víztől áradának. |
| 5. | A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt, Még ez a Sínai is, az Úrnak, az Izrael Istenének színe előtt. |
| 6. | Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek. |
| 7. | Megszűntek a kerítetlen helyek Izraelben, megszűntek végképpen, Mígnem én, Debora, felkelék, Felkelék Izrael anyjaként. |
| 8. | Új isteneket ha választott [a nép], Mindjárt [kigyúlt] a harc a kapuk előtt; De pajzs és dárda avagy láttatott-e A negyvenezreknél az Izrael között? |
| 9. | Szívem azoké, kik parancsolnak Izraelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat! |
| 10. | Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És akik gyalog jártok: [mind] énekeljetek! |
| 11. | Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságait Izraelben, Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe! |
| 12. | Kelj fel, kelj fel, Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel, Bárák, és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia! |
| 13. | Akkor lejött a hősök maradéka, Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. |
| 14. | Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják. |
| 15. | És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. [Csak] a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások. |
| 16. | Miért [maradtál] ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások! |
| 17. | Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél. |
| 18. | [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Naftali, a mezőség magaslatain! |
| 19. | Királyok jöttek, harcoltak; Akkor harcoltak a Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, [De] egy darab ezüstöt sem vettek. |
| 20. | Az égből harcoltak, A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával! |
| 21. | A Kison patakja seprette el őket; Az őspatak, a Kison patakja! Végy erőt, én lelkem! |
| 22. | Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt. |
| 23. | Átkozzátok Mérozt, mond az Úr kö-vetje, Átkozva átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé. |
| 24. | De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A keneus Héber felesége, A sátorban [lakó] nők felett legyen áldott! |
| 25. | [Az] vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét. |
| 26. | Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát, |
| 27. | Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; Ahol leroskadt, ott esett el megsemmisülve. |
| 28. | Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: „Miért késik megjőni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?” |
| 29. | Fejedelemasszonyainak legokosabbjai válaszolnak neki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti: |
| 30. | „Vajon nem zsákmányra találtak-e, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.” |
| 31. | Így vesszenek el minden te ellenségeid, Uram! De akik téged szeretnek, [tündököljenek], mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig. |
| 1. | És gonoszul cselekedének az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a midiániták kezébe hét esztendeig. |
| 2. | És hatalmat vőn a midiániták keze az Izraelen, és a midiánitáktól [való féltükben] készítették maguknak az Izrael fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak. |
| 3. | Mert ha vetett Izrael, [mindjárt ott]termettek a midiániták, az amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek. |
| 4. | És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izraelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat. |
| 5. | Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák úgy, hogy sem nekik maguknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt. |
| 6. | Mikor azért igen megnyomorodott az Izrael a midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai. |
| 7. | Mikor pedig kiáltottak vala az Izrael fiai az Úrhoz Midián miatt, |
| 8. | Prófétát külde az Úr az Izrael fiaihoz, és monda nekik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából, |
| 9. | És én mentettelek meg benneteket az egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezükből, akiket kiűztem előletek, és nektek adtam az ő földjüket. |
| 10. | És mondék nektek: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az emoreusok isteneit, kiknek földjén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra. |
| 11. | És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midiániták orcája elől. |
| 12. | Ekkor megjelenék neki az Úrnak angyala, és monda neki: Az Úr veled, erős férfiú! |
| 13. | Gedeon pedig monda neki: Kérlek, uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? És hol vannak minden ő csodadolgai, amelyekről beszéltek nekünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-e fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a midiániták kezébe. |
| 14. | És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged? |
| 15. | És monda neki: Kérlek, uram, miképpen szabadítsam én meg Izraelt? Íme, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. |
| 16. | És monda neki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert. |
| 17. | Ő pedig monda neki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, kérlek, adj nekem valamely jelt, hogy te szólasz énvelem. |
| 18. | El ne menj, kérlek, innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe! Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz. |
| 19. | Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá neki. |
| 20. | És monda neki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá! És úgy cselekedék. |
| 21. | Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálcájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst és a kovásztalan kenyeret; és tűz jött ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltűnt az ő szemei elől. |
| 22. | Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nekem, Uram, Istenem, mert az Úrnak angyalát láttam színről színre. |
| 23. | És monda neki az Úr: Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg! |
| 24. | És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak [azaz: az Úr a béke], mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének [városában], Ofrában. |
| 25. | És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr neki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hétéves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé, és a berket, amely amellett van, vágd ki! |
| 26. | És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek a megerősített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égő áldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz! |
| 27. | Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn [maga mellé] az ő szolgái közül, és akképpen cselekedék, amint megmondotta vala neki az Úr. De [miután] félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg. |
| 28. | Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme, [már] össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték. |
| 29. | És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utánakérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot. |
| 30. | Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát, és mert kivágta a berket, amely mellette volt! |
| 31. | Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e őt? Valaki perel őérette, ölettessék meg reggelig! Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott! |
| 32. | És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ővele Baál, mert lerontotta az ő oltárát. |
| 33. | És mikor az egész Midián és Amálek és a napkeletiek egybegyűlének, és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében, |
| 34. | Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer [házát], hogy őt kövesse. |
| 35. | És követeket külde egész Manasséba, és egybegyűle az is őutána; és követeket külde Áserbe és Zebulonba és Naftaliba, és feljövének eleikbe. |
| 36. | És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amiképpen mondottad, |
| 37. | Íme, egy fürt gyapjat teszek a szérűre, [és] ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz lesz: erről megtudom, hogy [valóban] az én kezem által szabadítod meg Izraelt, amint mondottad. |
| 38. | És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet. |
| 39. | És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod énellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön. |
| 40. | És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn. |
| 1. | Felkele pedig jó reggel Jerubbaál – ez Gedeon – és az egész nép, mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Móré halomtól fogva, a völgyben. |
| 2. | És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izrael [még] dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nekem! |
| 3. | Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről! És visszatérének a nép közül huszonkétezren, és [csak] tízezren maradának [ott]. |
| 4. | És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket neked, és amelyikről azt mondom neked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne [is] menjen! |
| 5. | És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak. |
| 6. | És lőn azoknak száma, akik kezükkel szájukhoz [véve] nyaldosák a [vizet], háromszáz férfiú, a nép többi része pedig mind térdre esve ivott. |
| 7. | És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala [a vizet], és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, ki-ki a maga helyére. |
| 8. | És ők kezükbe vevék a népnek útravalóját és kürtjeit. Az Izrael [többi] férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és [csak] a háromszáz férfiút tartotta meg. A Midián tábora pedig alatta feküdt a völgyben. |
| 9. | És monda neki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket! |
| 10. | Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba! |
| 11. | És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annak utána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba! És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak. |
| 12. | És a midiániták és az amálekiták és a napkeletiek minden fiai [úgy] feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van. |
| 13. | Mikor pedig Gedeon [oda]ment, íme, az egyik férfiú [éppen] álmát beszélte el a másiknak, és monda: Íme, álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt úgy, hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt. |
| 14. | A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izraelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát. |
| 15. | És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtá magát, és visszatére az Izrael táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát! |
| 16. | És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat, és fáklyákat e korsókba. |
| 17. | És monda nekik: Énreám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek! És íme, én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor amint én cselekszem, [ti is] úgy cselekedjetek! |
| 18. | Ha én a kürtbe fúvok, és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért! |
| 19. | És leméne Gedeon és az a száz férfiú, aki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen az őrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel, és összetörék a korsókat, amelyek kezükben [valának]. |
| 20. | És kürtölt [mind] a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és bal kezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért! |
| 21. | És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült. |
| 22. | És mikor a háromszáz [ember] belefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Bét-Sittáig futott a tábor, Cererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl. |
| 23. | És egybegyűjtettek az Izrael férfiai Naftaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzék a midiánitákat. |
| 24. | És követeket külde Gedeon az egész Efraim hegységbe, [ezt] üzenvén: Jöjjetek alá a midiániták ellen, és foglaljátok el előttük a vizeket Bétbaráig, és a Jordánt! És egybegyűle Efraimnak minden férfia, és elzárák a vizeket Bétbaráig, és a Jordánt [is]. |
| 25. | És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb kőszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és űzték a midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl. |