| 1. | Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. |
| 2. | És az szülé neki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. |
| 3. | Joksán pedig nemzé Sébát és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. |
| 4. | S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah. Mindezek Ketúráhnak fiai. |
| 5. | Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala. |
| 6. | Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba. |
| 7. | S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: százhetvenöt esztendő. |
| 8. | És kimúlék és meghala Ábrahám jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az ő népéhez. |
| 9. | És eltemeték őt Izsák és Ismáel, az ő fiai, a Makpelá barlangjában, Efronnak, a kitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. |
| 10. | Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége, Sára. |
| 11. | Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát, Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál. |
| 12. | Ezek pedig Ábrahám fiának, Ismáelnek nemzetségei, akit az egyiptombeli Hágár, a Sára szolgálója szült vala Ábrahámnak. |
| 13. | Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevük s nemzetségük szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám, |
| 14. | És Misma, Dúmah és Massza, |
| 15. | Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah. |
| 16. | Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségük szerint. |
| 17. | Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: százharminckét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez. |
| 18. | Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, amely Egyiptom átellenében van, amerre Asszíriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő [lakása]. |
| 19. | Ezek pedig Izsáknak, az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. |
| 20. | Izsák pedig negyvenesztendős vala, amikor feleségül vette Rebekát, a Szíriából való Betuélnek leányát, Mezopotámiából, a Szíriából való Lábánnak húgát. |
| 21. | És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége. |
| 22. | Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. |
| 23. | És monda az Úr őneki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. |
| 24. | És betelének az ő szülésének napjai, és íme, kettősök valának az ő méhében. |
| 25. | És kijöve az első; vöröses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. |
| 26. | Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős vala, amikor ezek születének. |
| 27. | És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala, Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. |
| 28. | Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szája íze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. |
| 29. | Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, |
| 30. | Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezék nevét Edomnak. |
| 31. | Jákób pedig monda: Add el hát nekem azonnal a te elsőszülöttségedet! |
| 32. | És monda Ézsaú: Íme, én halni járok, mire való hát nekem az én elsőszülöttségem? |
| 33. | És monda Jákób: Esküdjél meg hát nekem azonnal! És megesküvék neki, és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. |
| 34. | S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget. |
| 1. | Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához Gérárba. |
| 2. | Mert megjelent vala neki az Úr, és ezt mondotta vala: Ne menj alá Egyiptomba! Lakjál azon a földön, melyet mondándok teneked! |
| 3. | Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert teneked és a te magodnak adom mindezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, mellyel megesküdtem Ábrahámnak, a te atyádnak. |
| 4. | És megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mindezeket a földeket, és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei; |
| 5. | Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra, és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. |
| 6. | Lakozék azért Izsák Gérárban. |
| 7. | És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének, azt mondja vala: én húgom ő. Mert fél vala azt mondani: én feleségem, [gondolván]: nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú ő. |
| 8. | És lőn idő múltával, hogy Abimélek, a filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával, az ő feleségével. |
| 9. | Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Íme, bizony feleséged ő! Hogyan mondhattad [tehát] húgom ő?! És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta. |
| 10. | És monda Abimélek: Miért művelted ezt mivelünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közül, és bűnt hoztál volna mireánk. |
| 11. | Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: Aki ezt az embert vagy ennek feleségét illeti, bizonnyal meg kell halnia. |
| 12. | És vete Izsák azon a földön, és lett neki abban az esztendőben százannyija, mert megáldá őt az Úr. |
| 13. | És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lőn. |
| 14. | És vala neki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a filiszteusok. |
| 15. | És mindazokat a kutakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak, az ő atyjának idejében ástak vala, behányák a filiszteusok, és betölték azokat földdel. |
| 16. | És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál! |
| 17. | Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék. |
| 18. | És ismét megásá Izsák a kutakat, amelyeket ástak vala az ő atyjának, Ábrahámnak idejében, de amelyeket Ábrahám holta után behánytak vala a filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, amely neveket adott vala azoknak az ő atyja. |
| 19. | Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott. |
| 20. | Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy civakodtak vala ővele. |
| 21. | Más kutat is ásának, s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé. |
| 22. | És továbbvonula onnan, és ása más kutat, amely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minekünk, és szaporodhatunk a földön. |
| 23. | Felméne pedig onnan Beérsebába. |
| 24. | És megjelenék neki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene. Ne félj, mert teveled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért! |
| 25. | Oltárt építe azért ott, és segítségül hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kutat ásának ottan. |
| 26. | Abimélek pedig elméne őhozzá Gérárból és Akhuzzáth, az ő barátja, meg Pikhól, az ő hadvezére. |
| 27. | És monda nekik Izsák: Miért jöttetek énhozzám, holott gyűlöltök engem, s elűztetek magatok közül? |
| 28. | Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van teveled, és mondánk: legyen esküvés miközöttünk, köztünk és teközötted; és kössünk frigyet teveled, |
| 29. | Hogy minket gonosszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. |
| 30. | Akkor vendégséget szerze nekik, és evének és ivának. |
| 31. | Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének őtőle békességgel. |
| 32. | Ugyanaznap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának neki a kút felől, melyet ástak vala; és mondának neki: Találtunk vizet. |
| 33. | S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig. |
| 34. | És mikor Ézsaú negyvenesztendős vala, feleségül vevé Jehudithot, a kitteus Beéri leányát, és Boszmátot a kitteus Elon leányát. |
| 35. | És ők valának Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége. |
| 1. | És lőn, amikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát, Ézsaút, és monda neki: Fiam! És ez monda neki: Ímhol vagyok. |
| 2. | És monda: Íme, megvénhedtem, nem tudom halálom napját. |
| 3. | Most tehát vedd fel, kérlek, a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadássz énnekem vadat, |
| 4. | És csinálj nekem kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok! |
| 5. | Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az ő fiának, Ézsaúnak monda; s amint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadásszon és hozzon, |
| 6. | Szóla Rebeka Jákóbnak, az ő fiának, mondván: Íme hallám, hogy atyád szóla bátyádnak, Ézsaúnak, mondván: |
| 7. | Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok. |
| 8. | Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok neked! |
| 9. | Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, amint ő szereti. |
| 10. | Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal. |
| 11. | Jákób pedig monda Rebekának, az ő anyjának: Íme, az én bátyám, Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok. |
| 12. | Netalán megtapogat engem az én atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. |
| 13. | És monda neki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod, fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nekem! |
| 14. | Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, amint szereti vala az ő atyja. |
| 15. | És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának, Ézsaúnak drága ruháit, melyek őnála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot, az ő kisebbik fiát. |
| 16. | A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát. |
| 17. | És az ételt, amelyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak, az ő fiának kezébe. |
| 18. | És beméne az ő atyjához, és monda: Atyám! És az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam? |
| 19. | Monda Jákób az ő atyjának: Én [vagyok] Ézsaú, a te elsőszülötted, akképpen cselekedtem, amint parancsolád. Kelj fel, kérlek, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked! |
| 20. | És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe. |
| 21. | És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én fiam, Ézsaú, vagy nem? |
| 22. | Odaméne tehát Jákób Izsákhoz, az ő atyjához, aki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei. |
| 23. | És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának, mint Ézsaúnak, az ő bátyjának kezei; annak okáért megáldá őt. |
| 24. | És monda: Te vagy, fiam, Ézsaú? Felele: Én vagyok. |
| 25. | Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem. És odavivé, és evék; bort is vive neki, és ivék. |
| 26. | Akkor monda neki Izsák, az ő atyja: Jer közelebb, fiam, és csókolj meg engem. |
| 27. | Odaméne azért, és megcsókolá őt; s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám, az én fiamnak illata olyan, mint a mezőnek illatja, amelyet megáldott az Úr. |
| 28. | Adjon az Isten teneked az ég harmatából és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. |
| 29. | Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott. |
| 30. | És lőn, amint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását, és éppen csak hogy kiment vala Jákób az ő atyjának, Izsáknak színe elől, az ő bátyja, Ézsaú is megjöve vadászásából. |
| 31. | És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked. |
| 32. | És monda neki az ő atyja, Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsaú. |
| 33. | Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, aki vadat fogott és behozá nekem, és én mindenből ettem, minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen. |
| 34. | Amint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is, atyám! |
| 35. | Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat. |
| 36. | Az pedig monda: Nem méltán hívják-e őt Jákóbnak, mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-e nekem is valami áldást? |
| 37. | Felele Izsák, és monda Ézsaúnak: Íme, uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam neki, gabonával is, borral is őt láttam el; mit műveljek azért immár veled, fiam? |
| 38. | Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-e neked, atyám? Áldj meg engem, engem is, atyám! És felemelé szavát Ézsaú, és sír vala. |
| 39. | Felele azért Izsák, az ő atyja, és monda neki: Íme, kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felül; |
| 40. | És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról. |
| 41. | Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, amellyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet, Jákóbot. |
| 42. | Mikor pedig hírül vivék Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaúnak beszédeit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát, Jákóbot, és monda neki: Íme, Ézsaú, a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged. |
| 43. | Most azért, fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz, az én bátyámhoz Háránba, |
| 44. | És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik; |
| 45. | Míg elfordul a te bátyád haragja terólad, és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél; akkor elküldök és hazahozatlak téged. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon? |
| 46. | Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a kitteusok leányai miatt. Ha Jákób a kitteusok leányai közül vesz feleséget, amilyenek ezek is, ez ország leányai közül valók, minek nekem az élet? |