| 1. | A filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját, és elvitték Ében-Ézerből Asdódba. |
| 2. | És megfogták a filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el. |
| 3. | És mikor az asdódbeliek másnap korán felkelének, íme, Dágon leesett arccal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták. |
| 4. | Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, íme, Dágon [ismét] leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két keze feje letörve a küszöbön valának, csak Dágon [dereka] maradt meg. |
| 5. | Annak okáért a Dágon papjai és mindazok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig. |
| 6. | És az Úrnak keze az asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; és megveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait. |
| 7. | Mikor azért látták az asdódbeliek, hogy így van a [dolog], mondának: Ne maradjon nálunk Izrael Istenének ládája, mert reánk nehezedett az ő keze, és Dágonra, a mi istenünkre. |
| 8. | Elküldének tehát, és összegyűjték a filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gátba az Izrael Istenének ládáját. És elvivék Izrael Istenének ládáját. |
| 9. | És történt azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lőn a városnak; és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtuk. |
| 10. | Elküldék azért az Istennek ládáját Ekronba. És lőn, hogy amikor Ekronba jutott az Istennek ládája, felzúdulának az ekronbeliek, mondván: Reám hozták Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet. |
| 11. | Annak okáért elküldének, és összegyűjték a filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert halálos rémület volt az egész városban; igen súlyos volt ott Istennek keze. |
| 12. | És azok az emberek, akik nem haltak meg, fekélyekkel sújtattak [annyira], hogy a város jajkiáltása felhatott az égig. |
| 1. | És az Úrnak ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. |
| 2. | Akkor szólíták a filiszteusok a papokat és jövendőmondókat, mondván: Mit tegyünk az Úrnak ládájával? Mondjátok meg nekünk, mi módon küldjük haza? |
| 3. | Azok pedig felelének: Ha elkülditek Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem hozzatok neki vétekért való áldozatot; akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el az ő keze rólatok. |
| 4. | És mondának: Micsoda az a vétekért való áldozat, melyet hoznunk kell neki? Azok pedig felelének: A filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekélyforma arany és öt aranyegér, mert ugyanazon csapás van mindeneken, a ti fejedelmeiteken is. |
| 5. | Csináljátok meg azért fekélyeiteknek képmását és egereiteknek képmását, melyek pusztítják a földet, és [így] adjatok Izrael Istenének dicsőséget, talán megkönnyebbedik az ő keze rajtatok, és a ti isteneteken és földeteken. |
| 6. | Miért keményítenétek meg szíveiteket, mint megkeményítették szívüket Egyiptom és a fáraó? Avagy nem úgy volt-e, hogy amint hatalmát megmutatta rajtuk, elbocsátá őket, hogy elmenjenek? |
| 7. | Most azért vegyetek és készítsetek egy új szekeret és két borjas tehenet, melyeken még nem volt járom; és fogjátok be a szekérbe a teheneket, borjaikat pedig vigyétek el tőlük haza. |
| 8. | És vegyétek az Úrnak ládáját, és tegyétek a szekérre, az aranyszerszámokat pedig, melyeket vétekért való áldozatul hoztok neki, tegyétek egy táskába az oldalára, és bocsássátok el, hadd menjen el. |
| 9. | És nézzetek [utána], hogyha az ő határának útján Bét-Semes felé tart, akkor ő szerezte nekünk ezt a nagy bajt; ha pedig nem, [akkor] megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott minket, hanem csak véletlen volt az, ami velünk történt. |
| 10. | Úgy cselekedének azért az emberek, és vettek két borjas tehenet, és befogták a szekérbe, borjaikat pedig berekeszték otthon. |
| 11. | És feltették az Úrnak ládáját a szekérre, és a táskát az aranyegerekkel, és fekélyeiknek képmásával. |
| 12. | A tehenek pedig egyenesen a Bét-Semes felé [vivő] úton menének; egy úton mentek, folytonosan bőgve, és sem jobbra, sem balra nem térének le. És a filiszteusok fejedelmei utánuk menének Bét-Semes határáig. |
| 13. | A bét-semesbeliek pedig búzaaratással foglalkozának a völgyben, és felemelvén szemeiket, meglátták a ládát, és örvendezének, hogy látták. |
| 14. | A szekér pedig eljutott a Bét-Semesből való Józsua mezejére, és ott megállott. Vala pedig ott egy nagy kő, és felvagdalták a szekér fáit, és a teheneket megáldozták az Úrnak egészen égő áldozatul. |
| 15. | Akkor a léviták levették az Úrnak ládáját és a táskát, mely mellette volt, melyben az aranyszerszámok valának, és a nagy kőre helyezték. A bét-semesbeli emberek pedig azon a napon egészen égő áldozatot és véres áldozatot áldoztak az Úrnak. |
| 16. | És mikor a filiszteusok öt fejedelme [ezt] látta, visszatére azon napon Ekronba. |
| 17. | Az aranyfekélyek pedig, melyeket a filiszteusok vétekért való áldozatul hoztak az Úrnak, ezek: egyet Asdódért, egyet Gázáért, egyet Askelonért, egyet Gátért, egyet Ekronért. |
| 18. | Az aranyegerek pedig a filiszteusok minden városainak száma szerint valának, melyek az öt fejedelem alá [tartoztak], a kerített városoktól a kerítetlen helységekig. És bizonyság az a nagy kő, amelyre az Úrnak ládáját helyezték, mind a mai napig, a Bét-Semesből való Józsua mezején. |
| 19. | És megvere [az Úr] a bét-semesbeliek közül némelyeket, mivel az Úrnak ládájába tekintének. Megvere pedig a nép közül ötvenezer és hetven embert. És a nép szomorkodott, hogy az Úr [ily] nagy csapással sújtotta vala a népet. |
| 20. | Mondának azért a bét-semesbeliek: Kicsoda állhat meg az Úr előtt, e szent Isten előtt? És kihez megy el mitőlünk? |
| 21. | Követeket küldének akkor Kirját-Jeá- rim lakosaihoz, mondván: A filiszteusok visszahozták az Úrnak ládáját, jöjjetek el, és vigyétek el azt magatokhoz. |
| 1. | És eljövének a kirját-jeárimbeliek, és felvitték az Úrnak ládáját, és bevivék Abinádáb házába, [mely] a dombon vala; és Eleázárt, az ő fiát az Úr ládájának őrizésére rendelék. |
| 2. | És lőn, hogy attól a naptól fogva, [amelyen] Kirját-Jeárimban hagyták a ládát, sok idő eltelék, tudniillik húsz esztendő. És Izraelnek egész háza siránkozék az Úr után. |
| 3. | Sámuel pedig szóla Izrael egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak neki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből. |
| 4. | Elhányák azért Izrael fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak szolgálának. |
| 5. | Akkor Sámuel monda: Gyűjtsétek össze egész Izraelt Mispába, hogy imádkozzam értetek az Úrhoz. |
| 6. | Összegyűlének azért Mispában, és vizet merítvén, kiönték az Úr előtt; és böjtölének azon a napon, és [így] szólának ott: Vétkeztünk az Úr ellen. És ekképpen ítélé Sámuel Izrael fiait Mispában. |
| 7. | Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Izrael fiai összegyűlének Mispában, feljöttek a filiszteusok fejedelmei Izrael ellen. És mikor [ezt] meghallották Izrael fiai, megrémülének a filiszteusoktól. |
| 8. | És mondának Izrael fiai Sámuelnek: Ne szűnjél meg értünk könyörögni az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből! |
| 9. | Vett azért Sámuel egy szopós bárányt, és megáldozá azt egészen égő áldozatul az Úrnak. És fohászkodék Sámuel Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatá őt. |
| 10. | És lőn, hogy amikor Sámuel az égő áldozatot végezé, eljövének a filiszteusok, hogy Izrael ellen harcoljanak. Az Úr pedig mennydörge nagy hangon azon a napon a filiszteusok felett, és [annyira] megzavarta őket, hogy megverettetének Izrael előtt. |
| 11. | Akkor kijövének Izrael emberei Mispából, és üldözték a filiszteusokat, és verték őket egészen Betkáron alól. |
| 12. | Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr! |
| 13. | És megaláztatának a filiszteusok, és nem menének többé Izrael határára. És az Úrnak keze a filiszteusok ellen volt Sámuelnek teljes életében. |
| 14. | És visszavevé [Izrael] a városokat, amelyeket a filiszteusok Izraeltől elvettek vala, Ekrontól fogva Gátig, és az ő határukat megszabadítá Izrael a filiszteusok kezéből. És békesség lőn Izrael és az emoreusok között. |
| 15. | Sámuel pedig életének minden napjaiban ítéle Izrael felett. |
| 16. | És elmegy vala esztendőnként, és bejárá Bételt, Gilgált és Mispát, és ítéletet hozott vala Izrael felett mind e helyeken. |
| 17. | Annak utána visszatére Rámába, mert ott vala az ő háza, és ott [is] ítéletet hoza Izrael felett; és oltárt építe ott az Úrnak. |
| 1. | És lőn, hogy amikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izrael felett. |
| 2. | Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve, és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak. |
| 3. | De fiai nem járának az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet. |
| 4. | Összegyűlének azért Izraelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. |
| 5. | És mondának neki: Íme, te megvénhedtél, és fiaid nem járnak utaidon. Most azért válassz nekünk királyt, aki ítéljen felettünk, mint minden népnél [szokás]. |
| 6. | Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nekünk királyt, aki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. |
| 7. | És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük. |
| 8. | Mindama cselekedetek szerint, amelyeket véghezvittek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is aszerint cselekesznek. |
| 9. | Most azért hallgass szavukra. Mindazáltal tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettük. |
| 10. | És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. |
| 11. | És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak. |
| 12. | Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket. |
| 13. | Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. |
| 14. | Elveszi legjobb szántóföldjeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kertjeiteket, és szolgáinak adja. |
| 15. | Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. |
| 16. | Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. |
| 17. | Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek neki. |
| 18. | És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. |
| 19. | A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem, hanem király legyen felettünk. |
| 20. | És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harcainkat. |
| 21. | És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak. |
| 22. | És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel monda Izrael férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába. |
| 1. | És volt egy ember a Benjámin [nemzetségéből], kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin [házából] való volt; igen tehetős ember vala. |
| 2. | És volt neki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; őnála Izrael fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél. |
| 3. | És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat. |
| 4. | És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földjét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földjét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földjét, de nem találták meg. |
| 5. | Mikor pedig a Suf földjére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, aki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék. |
| 6. | Az pedig monda neki: Íme, az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mindaz, amit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nekünk is a mi utunkat, hogy merre menjünk. |
| 7. | És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? Mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk? |
| 8. | A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Íme, van nálam egy ezüstsiklusnak negyedrésze, odaadom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nekünk a mi utunkat. |
| 9. | Régen Izraelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz! Mert akit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták. |
| 10. | És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz. Jer, menjünk el! Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt. |
| 11. | Amint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, akik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nekik: Itt van-e a néző? |
| 12. | És azok felelének nekik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata, ím e hegyen. |
| 13. | Amint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert éppen most fogjátok őt megtalálni. |
| 14. | Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, íme, akkor jöve ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre felmenjen. |
| 15. | És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe egy nappal azelőtt, hogy Saul eljött, mondván: |
| 16. | Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földjéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izrael felett, hogy megszabadítsa az én népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám. |
| 17. | Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről szólottam neked, ő uralkodjék az én népem felett. |
| 18. | Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék, és monda: Ugyan mondd meg nekem, hol van itt a néző háza. |
| 19. | Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző. Menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma énvelem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom neked mindazt, ami szívedben van. |
| 20. | A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz mindaz, ami Izraelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé? |
| 21. | És Saul felele, és monda: Avagy nem benjáminita vagyok-e én, Izraelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon? |
| 22. | Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre, és nekik adta a fő helyet a meghívottak között, kik mintegy harmincan valának. |
| 23. | És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam neked, és amelyről azt mondám, hogy tartsd magadnál! |
| 24. | Akkor a szakács felhozta a combot és ami rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel. |
| 25. | És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal. |
| 26. | És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged! És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utcára. |
| 27. | Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk! És előrement. Te pedig most állj meg, hogy megmondjam neked az Istennek beszédét. |