| 1. | Akkor elővevé Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett? |
| 2. | Mikor azért te most elmégy tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Ráhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, akik azt mondják neked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és íme, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért? |
| 3. | És mikor onnan továbbmégy, és a Tábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Bételbe mennek fel Istenhez: az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort. |
| 4. | És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak neked; te pedig vedd el azokat kezükből. |
| 5. | Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jőnek le, előttük lant, dob, síp és hárfa lesz, és ők maguk prófétálnak. |
| 6. | Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel. |
| 7. | Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van. |
| 8. | Most azért menj le énelőttem Gilgálba, és íme, én lemegyek tehozzád, hogy égő áldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél. |
| 9. | És lőn, amint hátrafordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mindazok a jelek. |
| 10. | És mikor elmenének ama hegyre, íme, a prófétáknak serege vele szembejöve, és az Istennek lelke őreá szálla, és prófétála őközöttük. |
| 11. | És lőn, hogy mindazok, kik ismerték őt annak előtte, mikor látták, hogy íme, a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van? |
| 12. | És felele egy közülük, és monda: Ugyan kicsoda az ő atyjuk? Azért lőn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van? |
| 13. | És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre. |
| 14. | Saulnak nagybátyja pedig monda neki és a szolgájának: Hol jártatok? És ő monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk. |
| 15. | Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nekem, mit mondott nektek Sámuel! |
| 16. | És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nekünk, hogy a szamarakat megtalálták. De amit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el neki. |
| 17. | És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz. |
| 18. | És monda Izrael fiainak: Így szól az Úr, Izraelnek Istene: Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az egyiptombeliek kezéből és mindamaz országok kezéből, melyek sanyargatának titeket. |
| 19. | Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, aki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból, és azt mondottátok neki: Adj királyt nekünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint. |
| 20. | És mikor előállatá Sámuel Izraelnek minden nemzetségét, kiválasztaték [sors által] a Benjámin nemzetsége. |
| 21. | Akkor előállatá a Benjámin nemzetségét az ő háza népei szerint, és kiválasztaték a Mátri háza népe, [azután] kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék őt, de nem találták meg. |
| 22. | Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajon eljön-e ide az az ember? És az Úr monda: Íme, ő a holmik közé rejtőzék el. |
| 23. | Akkor elfutának, és előhozták őt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé. |
| 24. | És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-e, akit választott az Úr? Hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király! |
| 25. | Sámuel pedig előadá a nép előtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához. |
| 26. | Azután Saul is elment haza Gibeába, és vele ment a sokaság, akiknek szívét Isten megindította vala. |
| 27. | [Némely] kaján emberek azonban [azt] mondák: Mit segíthet ez rajtunk? És megvetették őt, és ajándékot nem vivének neki. Ő pedig olyan volt, mintha [semmit sem] hallott volna. |
| 1. | És feljöve az ammonita Náhás, és tábort jára Jábes-Gileád ellen. A jábesbeliek pedig mondának mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked. |
| 2. | És monda nekik az ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izraelnek gyalázatára. |
| 3. | Jábes vénei pedig mondának neki: Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izraelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád. |
| 4. | Elmenének azért a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták [e] beszédeket a nép füle hallatára. És felemelé az egész község az ő szavát, és sírának. |
| 5. | Saul pedig éppen a mezőről jött vala a barmok után, és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták neki a jábesbeliek beszédeit. |
| 6. | És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra szálla, és az ő haragja nagyon felgerjede. |
| 7. | És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektől elküldé Izraelnek minden határára, mondván: Aki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme szálla a népre, és kivonulának mind egy szálig. |
| 8. | És megszámlálá őket Bézekben. És Izrael fiai háromszázezren valának, a júdabeliek pedig harmincezren. |
| 9. | És mondának a követeknek, kik [oda]menének: Így szóljatok a jábes-gileádbelieknek: Holnap, mikor a nap felmelegszik, megszabadultok. És elmenének a követek, és megmondák a jábesbelieknek, és ők örvendezének. |
| 10. | Mondának azért a jábesbeliek: Holnap kimegyünk hozzátok, hogy egészen úgy cselekedjetek velünk, amint nektek jónak tetszik. |
| 11. | Másodnapon pedig Saul a népet három seregre osztá, és kora hajnalban a táborra ütének, és verték Ammont mindaddig, míg a nap felmelegedék; akik pedig megmaradtak, úgy szétszórattak, hogy kettő sem maradt közülük együtt. |
| 12. | Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, aki mondá: Saul fog-e rajtunk uralkodni? Adjátok elő a férfiakat, hogy megöljük őket! |
| 13. | Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izraelnek. |
| 14. | Sámuel pedig monda a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot! |
| 15. | Elméne azért az egész nép Gilgálba, és ott az Úr előtt Gilgálban királlyá tették Sault; és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr előtt, és felette örvendezének ott, Saul és Izraelnek minden férfiai. |
| 1. | És monda Sámuel az egész Izraelnek: Íme, meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nekem mondottatok, és királyt választottam nektek. |
| 2. | És most, íme, a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim, íme, tiköztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig. |
| 3. | Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak, és visszaadom nektek. |
| 4. | Ők pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál. |
| 5. | És ő monda nekik: Legyen bizonyság az Úr tiellenetek, és bizonyság az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig mondának: Legyen bizonyságul. |
| 6. | És monda Sámuel a népnek: [Igen], az Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki kihozta atyáitokat Egyiptom földjéről! |
| 7. | Most azért álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az Úr előtt az Úrnak minden jótéteményei felett, amelyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal. |
| 8. | Miután Jákób Egyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat Egyiptomból, és letelepíték erre a helyre. |
| 9. | De ők elfeledték az Urat, az ő Istenüket, azért adá őket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a filiszteusok kezébe, és Moáb királyának kezébe, és azok harcolának ellenük. |
| 10. | Akkor kiáltának az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak. Most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezéből, hogy neked szolgáljunk! |
| 11. | És elküldé az Úr Jerubbaált, és Bédánt, és Jeftét, és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok. |
| 12. | Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nekem: Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok. |
| 13. | Most azért, ímhol a király, akit választottatok, akit kértetek. Íme, az Úr királyt adott nektek. |
| 14. | Hogyha az Urat félitek, és neki szolgáltok, szavára hallgattok, és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek, és mind ti, mind pedig a király, aki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek, [megtartattok]. |
| 15. | Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek, az Úrnak keze ellenetek lesz, miként a ti atyáitok ellen. |
| 16. | Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, amelyet az Úr visz véghez szemeitek előtt. |
| 17. | Avagy nem búzaaratás van-e most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ad, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak. |
| 18. | Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől. |
| 19. | És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak. |
| 20. | És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghezvittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből. |
| 21. | Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok. |
| 22. | Mert nem hagyja el az Úr az ő népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon. |
| 23. | Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem, és felhagyjak az értetek való könyörgéssel, hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra. |
| 24. | Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok neki hűségesen, teljes szívetekből, mert látjátok, mily nagy dolgot cselekedett veletek. |
| 25. | Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek. |
| 1. | Saul [harminc]éves volt, mikor királlyá lett; és mikor uralkodék az Izrael felett két esztendeig, |
| 2. | Választa Saul magának az Izrael közül háromezer [embert]; és kétezer Saullal vala Mikmásban és Bétel hegységén, ezer pedig Jonatánnal volt Gibeában, a Benjámin [városában]. A népnek többi részét pedig elbocsátá, kit-kit a maga hajlékába. |
| 3. | És Jonatán megveré a filiszteusoknak előőrsét, mely Gébában vala, és meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig megfúvatta a trombitát az egész országban, mondván: Hallják meg a zsidók! |
| 4. | És meghallotta egész Izrael, [hogy azt] mondák: Megverte Saul a filiszteusok előőrsét, és gyűlöletessé vált Izrael a filiszteusok előtt. A nép pedig egybegyűle Saul mellé Gilgálba. |
| 5. | Összegyűlének a filiszteusok is, hogy harcoljanak Izrael ellen; harmincezer szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig [oly] sok volt, mint a tenger partján lévő föveny; és feljövének és tábort ütének Mikmásnál, Bét-Aventől keletre. |
| 6. | Mikor pedig Izrael férfiai látták, hogy bajban vannak, mert a nép szorongattatott, elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe. |
| 7. | És a zsidók közül [némelyek] általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett. |
| 8. | És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellőle. |
| 9. | Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égő áldozatot és a hálaáldozatokat. És égő áldozatot tőn. |
| 10. | És mikor elvégezte az égő áldozatot, íme, megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt. |
| 11. | És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok pedig összegyűlének [már] Mikmásban, |
| 12. | Azt mondám: Mindjárt reám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égő áldozatot. |
| 13. | Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt neked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izrael felett. |
| 14. | Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked. |
| 15. | Felkele ezután Sámuel, és elment Gilgálból Benjámin [városába], Gibeába. És Saul megszámlálta a népet, mely körülötte található volt, mintegy hatszáz embert. |
| 16. | Saul pedig és az ő fia, Jonatán, és a nép, mely körülöttük található vala, Benjámin [városában], Gébában tartózkodának, és a filiszteusok Mikmásnál táborozának. |
| 17. | Akkor a filiszteusok táborából egy dúló sereg vált ki három csapatban: az egyik csapat az Ofra felé [vivő] útra fordult Suál földjének; |
| 18. | A másik csapat a Betoron felé [vivő] útra fordula; a harmadik csapat pedig a határ felé [vivő] útra fordult, mely a Sebóim völgyén át a pusztáig terjed. |
| 19. | És kovácsot egész Izrael földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok azt mondák: Ne csinálhassanak a zsidók szablyát vagy dárdát. |
| 20. | És egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lemenni, hogy megélesítse ki-ki a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét és sarlóját, |
| 21. | (Minthogy megtompulának a kapák, szántóvasak, a háromágú villa és a fejszék), és hogy az ösztökét kiegyenesítsék. |
| 22. | Azért az ütközet napján az egész népnél, mely Saullal és Jonatánnal vala, sem szablya, sem dárda nem találtaték, hanem csak Saulnál és az ő fiánál, Jonatánnál volt található. |
| 23. | És a filiszteusok előőrse kijöve Mikmás szorosához. |