| 1. | És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött, |
| 2. | Íme, a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és amikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát. |
| 3. | Monda pedig neki Dávid: Honnét jössz? Felele neki: Az Izrael táborából szaladék el. |
| 4. | Monda neki Dávid: Mondd meg, kérlek, nekem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harcból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonatán, az ő fia meghalának. |
| 5. | Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki neki [ezt] elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonatán, az ő fia? |
| 6. | Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és íme, Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és íme, a szekerek és lovagok utolérék őt. |
| 7. | Hátratekintvén pedig [Saul], megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol [vagyok] én! |
| 8. | Monda pedig nekem: Ki [vagy] te? Felelék neki: Amálekita vagyok. |
| 9. | Akkor monda nekem: Kérlek, állj mellém, és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van! |
| 10. | Annak okáért [én] mellé állván, megölém őt, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején [vala], és az aranyperecet, mely az ő karján [volt], és azokat, [íme], idehoztam az én uramnak. |
| 11. | Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, akik ővele [valának]. |
| 12. | És nagy zokogással sírának, és böjtöltek mind estvéig, Saulon és Jonatánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izraelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el. |
| 13. | És monda Dávid az ifjúnak, aki [ezt] elbeszélé neki: Honnét [való vagy] te? Felele: Egy jövevény amálekita férfi fia vagyok. |
| 14. | Ismét monda neki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére? |
| 15. | És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jöjj elő, és öld meg őt! Ki általüté azt, és meghala. |
| 16. | És monda neki Dávid: A te véred [legyen] a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét! |
| 17. | És keservesen síra Dávid ilyen sírással Saulon és Jonatánon, az ő fián, |
| 18. | És monda ([íjdal ez], hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe): |
| 19. | Izrael! A te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök! |
| 20. | Meg ne mondjátok Gátban, ne hirdessétek Askelon utcáin, hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai! |
| 21. | Gilboa hegyei, se harmat, se eső tireátok ne [szálljon], és mezőtök [ne teremjen semmi] áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős [vitézek] pajzsa, Saulnak pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal! |
| 22. | A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonatán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt. |
| 23. | Sault és Jonatánt, akik egymást szerették és kedvelték, míg éltek, a halál sem szakította el. A saskeselyűknél gyorsabbak, és az oroszlánoknál erősebbek valának. |
| 24. | Izrael leányai! Sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és arannyal ékesíté fel ruhátokat! |
| 25. | Oh, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jonatán halmaidon esett el! |
| 26. | Sajnállak, testvérem, Jonatán! Kedves valál nekem nagyon, hozzám való szereteted csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél. |
| 27. | Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok! |