| 1. | Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-e Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel! És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba. |
| 2. | Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége. |
| 3. | És embereit is, akik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga háza népével, és lakának Hebron városaiban. |
| 4. | És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault; |
| 5. | Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt üzené neki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek. |
| 6. | Annak okáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt, én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek! |
| 7. | Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert meghalt a ti uratok, Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán! |
| 8. | Abner pedig, a Nér fia, aki Saulnak fővezére [vala], felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba. |
| 9. | És királlyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel [város]án, és az Efraim és Benjámin [nemzetség]ein, és az egész Izraelen. |
| 10. | Negyvenesztendős [vala] Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izraelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot. |
| 11. | Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap. |
| 12. | És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba. |
| 13. | Joáb is, Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl. |
| 14. | Akkor monda Abner Joábnak: Nosza, álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk! És monda Joáb: Hát, álljanak elő! |
| 15. | Felkelének azért, és [egyenlő] számban általmenének a Benjámin [nemzeté]ből és a Saul fiának, Isbósetnek [seregé]ből tizenketten, és a Dávid szolgái közül [is] tizenketten. |
| 16. | És ki-ki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába [üté]; és egyenlőképpen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van. |
| 17. | És felette erős harc lőn azon a napon, és megvereték Abner és az Izrael népe a Dávid szolgái által. |
| 18. | Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn [lakik]. |
| 19. | És Asáel üldözé Abnert; és se jobb felé, se bal felé nem tére ki Abner után való futásában. |
| 20. | Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-e, Asáel? Felele: Én [vagyok]. |
| 21. | És monda neki Abner: Térj másfelé, vagy jobb kézre, vagy bal kézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből! De Asáel nem akarta őt elhagyni. |
| 22. | Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül! Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orcával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz? |
| 23. | Mikor azért semmiképpen nem akart eltérni, általüté őt Abner a dárda végével az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, akik arra a helyre érkezének, ahol Asáel elesett és meghalt vala, megállának. |
| 24. | Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton. |
| 25. | Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején. |
| 26. | És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-e a fegyvernek? Nem tudod-e, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról? |
| 27. | És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait. |
| 28. | Trombitát fúvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izraelt, és nem harcolának tovább. |
| 29. | Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba. |
| 30. | Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilencen és Asáel. |
| 31. | A Dávid szolgái pedig Benjámin [nemzeté]ből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, akik meghalának. |
| 32. | És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Betlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg. |
| 1. | Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala. |
| 2. | Fiai születének Dávidnak Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a Jezréelből való Ahinoámtól; |
| 3. | A második pedig Kileáb, a kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, aki a gessurbeli Thalmai király leánya vala; |
| 4. | És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia, |
| 5. | A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban. |
| 6. | Míg a hadakozás tartott a Saul háza népe és a Dávid háza népe között, Abner igen ragaszkodék a Saul háza népéhez. |
| 7. | Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala Rizpa, Ajának leánya; és monda [Isbóset] Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához? |
| 8. | Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-e én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az ő atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te [mégis] ez asszonynak vétkét reám fogod most. |
| 9. | Úgy cselekedjék Isten Abnerrel [most] és ezután is, hogy amint megesküdött az Úr Dávidnak, én is aszerint cselekeszem vele: |
| 10. | Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székét az Izrael és a Júda felett, Dántól fogva mind Bersebáig! |
| 11. | És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tőle. |
| 12. | Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen üzenettel: Vajon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és íme, az én erőm is temelletted lesz, hogy az egész Izraelt hozzád hajtsam! |
| 13. | Kinek felele [Dávid]: Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tőled, mondván: [Addig] ne lássad az én arcomat, míg el nem hozod nekem Mikált, a Saul leányát, mikor ide akarsz jőni, hogy arcomat lássad! |
| 14. | És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak! |
| 15. | Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őt az ő férjétől, Páltieltől, Láis fiától. |
| 16. | És vele ment az ő férje [is], sírva követvén őt Bahurimig; és [ott] mondá neki Abner: Eredj, menj vissza! És hazatére. |
| 17. | Annak utána Abner szóla az Izrael véneinek, mondván: Immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen nektek, |
| 18. | Azért most vigyétek véghez! Mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet, Izraelt, a filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezéből. |
| 19. | Azután szóla Abner a Benjámin [nemzetség]ével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse neki mindazt, ami tetszenék Izrael népének és Benjámin egész nemzetségének. |
| 20. | Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és ővele együtt húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket. |
| 21. | Ennek utána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izraelt ide gyűjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, akik frigyet kössenek teveled, és uralkodjál mindeneken úgy, amint szívednek tetszik! És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével. |
| 22. | És íme, a Dávid szolgái és Joáb jőnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt, és békével elment vala. |
| 23. | Joáb pedig és az egész sereg, mely ővele vala, amint megérkezének, értesíték Joábot e dolog felől, mondván: Idejött Abner, Nérnek fia, a királyhoz, és visszabocsátá őt, és békével hazatére. |
| 24. | Beméne azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Íme, Abner hozzád jött. Miért bocsátád el őt, hogy elmenjen? |
| 25. | Ismered-e Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, amit te cselekszel. |
| 26. | És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák őt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala. |
| 27. | Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá őt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, a [Joáb] atyjafiának véréért. |
| 28. | Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől. |
| 29. | Szálljon ez Joábnak fejére és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és aki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő! |
| 30. | Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az ő atyjukfiát, Asáelt, Gibeonban a harcon. |
| 31. | Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után; |
| 32. | És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor felkiálta a király, és igen síra az Abner koporsója felett, és síra az egész nép is. |
| 33. | És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimúlnia Abnernek? |
| 34. | A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid béklyóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember miatt szokott elveszni az ember! És siratá őt ismét az egész nép. |
| 35. | Előjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy cselekedjék énvelem az Isten [most] és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem! |
| 36. | Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nekik; valamint a többi dolga is, amit a király cselekszik vala, igen tetszék nekik. |
| 37. | És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izrael, hogy nem a királytól volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték. |
| 38. | Monda pedig a király az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy nagy fejedelem esett ma el az Izraelben? |
| 39. | Én pedig ma erőtelen, noha felkent király vagyok, ezek pedig, a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, aki gonoszt cselekszik, az ő gonoszsága szerint! |
| 1. | Mikor pedig meghallotta Saul fia, hogy meghalt Abner Hebronban, igen megfogyatkozék az ő ereje. Sőt az egész Izrael megrémüle. |
| 2. | Két fővezére volt a Saul fiának, egyiknek neve Bahana és a másiknak neve Rékáb, Rimmonnak fiai, ki Beerótból való vala, a Benjámin fiai közül; mert Beerót is a Benjámin [városai] közé számláltatik. |
| 3. | Elfutottak vala pedig a beerótbeliek Gittáimba, és lőnek ott jövevények mind e mai napig. |
| 4. | Jonatánnak pedig, a Saul fiának, volt egy sánta fia (ötesztendős vala, mikor Jezréelből hír jött Saul és Jonatán felől, és felvevé őt a dajkája, hogy elszaladjon [vele]; lőn pedig, hogy mikor a [dajka] gyorsan futott, elesett, és megsántula), ennek neve vala Méfibóset. |
| 5. | Elmenének azért a beerótbeli Rimmonnak fiai, Rékáb és Bahana, és bemenének Isbósetnek házába, mikor a nap legmelegebb vala, és ő déli álmát alussza vala. |
| 6. | Bemenvén azért ezek a ház belsejébe, gabonát vive, általüték őt az ötödik oldalborda alatt; s Rékáb és az ő atyjafia, Bahana, elszaladának. |
| 7. | Mikor azért ezek a házba bementek, és ő hálószobájában az ágyán feküvék, megsebesítvén megölték őt, s fejét levágva, felvették az ő fejét, és egész éjjel mennek vala a sík mezőn. |
| 8. | És elvivék Isbóset fejét Dávidhoz Hebronba, és mondának a királynak: Ímhol Isbósetnek, Saul fiának, a te ellenségednek feje, aki üldözé a te lelkedet, és az Úr bosszút állott e mai napon az én uramért, a királyért, Saulon és az ő maradékán. |
| 9. | Felele pedig Dávid Rékábnak és Bahanának, az ő atyjafiának, a beerótbeli Rimmon fiainak, és monda nekik: Él az Úr, ki az én életemet megszabadította minden nyomorúságból, |
| 10. | Hogy én azt, aki nekem hírt hozott vala, ezt mondván: Íme, meghalt Saul (és azt hitte, hogy azzal nekem örömet szerez), megragadván megöletém őt Siklágban, holott jutalmat kellett volna adnom neki hírmondásáért; |
| 11. | Mennyivel inkább az istentelen embereket, kik ágyában, a maga házában ölték meg az igaz embert? Azért most vajon ne kívánjam-e meg az ő vérét kezeitekből, hogy titeket eltöröljelek a földről? |
| 12. | Parancsola azért Dávid az ő szolgáinak, hogy megöljék őket; és elvagdalák kezeiket és lábaikat, és felakaszták őket Hebronban, a halastó mellett. Isbósetnek pedig fejét felvevén, eltemeték az Abner sírboltjába, Hebronban. |
| 1. | Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izraelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképpen: Íme, mi a te csontodból és testedből valók vagyunk, |
| 2. | [Mert] ennek előtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izraelt, és az Úr azt mondotta neked: Te legelteted az én népemet, az Izraelt, és te fejedelem leszel Izrael felett. |
| 3. | Eljövének azért Izraelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velük Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királlyá kenék Dávidot Izrael felett. |
| 4. | Harmincesztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, [és] negyven esztendeig uralkodék. |
| 5. | Hebronban uralkodék a Júda [nemzetség]én hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminchárom esztendeig az egész Izrael és Júda [nemzetség]ein. |
| 6. | Felméne pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! [Mellyel] azt jelenték: Nem jő ide be Dávid. |
| 7. | Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az [immár] a Dávid városa. |
| 8. | Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, aki vágja a jebuzeusokat, menjen fel a csatornához, [és vágja ott] a sántákat és a vakokat, akiket gyűlöl a Dávid lelke! Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba! |
| 9. | És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid körös-körül, Millótól fogva befelé. |
| 10. | Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, [mert] az Úr, a Seregeknek Istene vala ővele. |
| 11. | Követeket külde pedig Hirám, Tírusznak királya Dávidhoz, és cédrusfákat is, ácsmestereket és kőműveseket, és építének házat Dávidnak. |
| 12. | És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izrael felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izraelért. |
| 13. | Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból odament; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai. |
| 14. | És ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon, |
| 15. | Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia, |
| 16. | Elisáma, Eljada és Elifélet. |
| 17. | Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen, felkelének mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék, melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe. |
| 18. | A filiszteusok pedig elérkezének, és elszéledének a Réfaim völgyében. |
| 19. | Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat! |
| 20. | Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak. |
| 21. | És otthagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az ő szolgái. |
| 22. | Azután ismét feljövének a filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében. |
| 23. | Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj [most] reájuk, [hanem] kerülj a hátuk mögé, és a szederfák ellenében támadd meg őket! |
| 24. | És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy teelőtted az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát! |
| 25. | És úgy cselekedék Dávid, amint megparancsolta vala neki az Úr: és vágta a filiszteusokat Gibeától fogva, mind[addig], míg Gézerbe mennél. |