| 1. | Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá neki, és mondá: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül! |
| 2. | Kelj fel, menj el Mezopotámiába, Betuélnek, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, a te anyád bátyjának leányai közül. |
| 3. | A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy; |
| 4. | És adja neked az Ábrahám áldását, teneked és a te magodnak teveled egybe, hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak. |
| 5. | Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mezopotámiába Lábánhoz, a szíriabeli Betuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához. |
| 6. | És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mezopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola neki, és monda: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül! |
| 7. | És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mezopotámiába; |
| 8. | És látá Ézsaú, hogy a kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak, az ő atyjának. |
| 9. | Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségül vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek, az Ábrahám fiának leányát, Mahaláthot, Nebajóthnak húgát. |
| 10. | Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. |
| 11. | És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala; és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé, és lefeküvék azon a helyen. |
| 12. | És álmot láta: Íme, egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és íme, az Istennek angyalai fel- és alájárnak vala azon. |
| 13. | És íme, az Úr áll vala azon, és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene; ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te magodnak. |
| 14. | És a te magod olyan lészen, mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és tebenned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. |
| 15. | És íme, én veled [vagyok], hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam. |
| 16. | Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. |
| 17. | Megrémüle annak okáért, és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja! |
| 18. | És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; |
| 19. | És nevezé annak a helynek nevét Bételnek, azelőtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. |
| 20. | És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nekem, |
| 21. | És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lesz az én Istenem; |
| 22. | És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adsz nekem, annak tizedét neked adom. |
| 1. | Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földjére. |
| 2. | És látá, hogy íme, egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala. |
| 3. | Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat, s ismét helyére teszik a követ a kút szájára. |
| 4. | És monda nekik Jákób: Honnan valók vagytok, atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. |
| 5. | És monda nekik: Ismeritek-e Lábánt, a Nákhor fiát? S azok felelének: Ismerjük. |
| 6. | Azután monda nekik: Egészségben van-e? S azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya, Ráhel, ímhol jő a juhokkal. |
| 7. | És monda [Jákób]: Íme, még nagy fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. |
| 8. | Azok pedig felelének: Nem tehetjük, míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. |
| 9. | Még beszélget vala velük, mikor megérkezék Ráhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala. |
| 10. | S lőn, amint meglátá Jákób Ráhelt, Lábánnak, az ő anyja bátyjának leányát és Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób, és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait. |
| 11. | És megcsókolá Jákób Ráhelt, és nagy felszóval síra. |
| 12. | S elbeszélé Jákób Ráhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona, és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának. |
| 13. | És lőn, mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak. |
| 14. | És monda neki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig. |
| 15. | És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-e engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred. |
| 16. | Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Ráhel. |
| 17. | Leának pedig gyenge szemei valának, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű vala. |
| 18. | Megszereti vala azért Jákób Ráhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Ráhelért, a te kisebbik leányodért. |
| 19. | És monda Lábán: Jobb neked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj énnálam. |
| 20. | Szolgála tehát Jákób Ráhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt. |
| 21. | És monda Jákób Lábánnak: Add meg nekem az én feleségemet, mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá. |
| 22. | És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. |
| 23. | Este pedig vevé az ő leányát, Leát, és bevivé hozzá, aki beméne őhozzá. |
| 24. | És Lábán az ő szolgálóját, Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának, Leának. |
| 25. | És reggelre kelve: Íme, ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél énvelem? Avagy nem Ráhelért szolgáltalak-e én tégedet? Miért csaltál meg engem? |
| 26. | Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik előtt. |
| 27. | Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is neked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. |
| 28. | Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig neki adá Ráhelt, az ő leányát feleségül. |
| 29. | És adá Lábán az ő leányának, Ráhelnek, az ő szolgálóját, Bilhát, hogy neki szolgálója legyen. |
| 30. | És beméne Ráhelhez is, és inkább szereté Ráhelt, hogysem Leát, és szolgála őnála még más hét esztendeig. |
| 31. | És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Ráhel pedig magtalan vala. |
| 32. | Fogada azért Lea az ő méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. |
| 33. | Azután ismét teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. |
| 34. | És megint teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szültem neki; azért nevezé nevét Lévinek. |
| 35. | És ismét teherbe esék, és fiat szüle, és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől. |
| 1. | És látá Ráhel, hogy ő nem szüle Jákóbnak, irigykedni kezde Ráhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok! |
| 2. | Felgerjede azért Jákób haragja Ráhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-e] én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét?! |
| 3. | És monda ez: Ímhol az én szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is megépüljek őáltala. |
| 4. | Adá tehát neki az ő szolgálóját, Bilhát feleségül, és beméne ahhoz Jákób. |
| 5. | És teherbe esék Bilha, és szüle Jákóbnak fiat. |
| 6. | És monda Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnekem fiat: azért nevezé nevét Dánnak. |
| 7. | Ismét fogada az ő méhében, és szüle Bilha, a Ráhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. |
| 8. | És monda Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Naftalinak. |
| 9. | Látván pedig Lea, hogy ő megszűnt a szüléstől, vevé az ő szolgálóját, Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségül. |
| 10. | És szüle Zilpa, Lea szolgálója fiat Jákóbnak. |
| 11. | És monda Lea: Szerencsére! És nevezé nevét Gádnak. |
| 12. | És szüle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak. |
| 13. | És monda Lea: Oh, én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok; és nevezé nevét Ásernek. |
| 14. | És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragórabogyókat, s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Ráhel Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból. |
| 15. | Az pedig monda neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragórabogyóit is elvennéd tőlem? És monda Ráhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragórabogyóiért. |
| 16. | Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Énhozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórabogyóiért! És nála hála azon éjszaka. |
| 17. | És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében, és szüle Jákóbnak ötödik fiat. |
| 18. | És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak. |
| 19. | És ismét fogada az ő méhében Lea, és szüle hatodik fiat Jákóbnak. |
| 20. | És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szültem neki; és nevezé nevét Zebulonnak. |
| 21. | Annak utána szüle leányt, és nevezé nevét Dínának. |
| 22. | Megemlékezék pedig az Isten Ráhelről, és meghallgatá őt az Isten, és megnyitá az ő méhét. |
| 23. | És fogada méhében, és szüle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat. |
| 24. | És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nekem más fiat is. |
| 25. | És lőn, amint szülte vala Ráhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. |
| 26. | Add meg nekem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged. |
| 27. | És monda neki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr. |
| 28. | És monda: Szabj bért magadnak, és én megadom. |
| 29. | Ez pedig monda: Te tudod mi módon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod. |
| 30. | Mert ami kevesed vala énelőttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is? |
| 31. | És monda [Lábán]: Mit adjak neked? Felele Jákób: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed: |
| 32. | Nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen [ez] az én bérem. |
| 33. | S amikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. |
| 34. | És monda Lábán: Ám legyen. Vajha a te beszéded szerint lenne! |
| 35. | Különválasztá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind amelyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közül, és adá az ő fiainak keze alá. |
| 36. | És háromnapi járóföldet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait. |
| 37. | És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenyevesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére. |
| 38. | És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itatóvályúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. |
| 39. | És a juhok a vesszők előtt foganának, és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat. |
| 40. | Azután különszakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arccal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé. |
| 41. | És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket odaraká a vályúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak. |
| 42. | De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda, s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé. |
| 43. | És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala neki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara. |
| 1. | És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób, és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. |
| 2. | És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint annak előtte. |
| 3. | Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földjére, a te rokonságod közé, és veled leszek. |
| 4. | Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Ráhelt és Leát a mezőre az ő nyájához. |
| 5. | És monda nekik: Látom atyátok orcáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennek előtte; de az én atyám Istene velem volt. |
| 6. | Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. |
| 7. | De atyátok engem megcsalt, s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nekem kárt tehessen. |
| 8. | Mikor azt mondotta: a pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala. |
| 9. | Így vette el Isten atyátok jószágát, és nekem adta. |
| 10. | Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. |
| 11. | Akkor monda nekem az Isten angyala álomban: Jákób! És felelék: Ímhol vagyok. |
| 12. | És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, amit veled Lábán cselekszik vala. |
| 13. | Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre. |
| 14. | És felele Ráhel és Lea, és mondának neki: Vajon vagyon-e még nekünk va- lami részünk és örökségünk a mi atyánk házában? |
| 15. | Avagy nem úgy tartott-e minket, mint idegeneket, midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette. |
| 16. | Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit neked az Isten mondott, [azt] cselekedjed. |
| 17. | Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre; |
| 18. | És elvivé minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett vala, minden jószágát, melyet szerzett vala Mezopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére. |
| 19. | Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Ráhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának. |
| 20. | Jákób pedig meglopá a szíriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar. |
| 21. | Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta. |
| 22. | És mikor harmadnapra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött; |
| 23. | Maga mellé vévén az ő rokonait, hétnapi járóföldig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén. |
| 24. | Isten pedig megjelenék a szíriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! |
| 25. | Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát, Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe. |
| 26. | És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el? |
| 27. | Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nekem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval? |
| 28. | És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. |
| 29. | Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! |
| 30. | Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához, miért loptad el az én isteneimet? |
| 31. | Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat éntőlem erővel. |
| 32. | Akinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]! Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el! Mert nem tudja vala Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat. |
| 33. | Beméne tehát Lábán Jákób sátorába és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Ráhel sátorába. |
| 34. | Ráhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájuk üle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg [azokat]. |
| 35. | Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat. |
| 36. | Jákób pedig haragra gerjede, s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób, és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél? |
| 37. | Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közül valót? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között. |
| 38. | Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. |
| 39. | Amit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. |
| 40. | Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől. |
| 41. | Immár húsz esztendeje, hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. |
| 42. | Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és az Izsák félelme velem nem lett volna, bizony, most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel. |
| 43. | Felele pedig Lábán, és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim, és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzatjaiknak, akiket szültek? |
| 44. | Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul közöttem és közötted! |
| 45. | És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul. |
| 46. | És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson. |
| 47. | És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek. |
| 48. | És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek, |
| 49. | És Micpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és teközötted, amikor egymástól elválunk. |
| 50. | Ha az én leányaimat nyomorgatod, és ha az én leányaimon kívül több feleséget veszel, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted. |
| 51. | És monda Lábán Jákóbnak: Íme, e rakás kő és íme, ez emlékoszlop, amelyet raktam énközöttem és teközötted, |
| 52. | Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, sem te nem jössz át énhozzám e rakás kő és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. |
| 53. | Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjuk Istene tegyenek ítéletet közöttünk. És megesküvék Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére. |
| 54. | Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen. |
| 55. | Reggel pedig felkele Lábán, és megcsókolá fiait és leányait, és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére. |