| 1. | Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin [nemzetségéből] való férfiú. Ez trombitát fúvata, és monda: Nincsen nekünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. [Azért], oh Izrael, [oszoljatok el], ki-ki az ő sátorába. |
| 2. | Eltávozék azért mind az Izrael népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda [nemzetség]éből valók azonban mellette maradának az ő királyuknak, a Jordán [vizétől] fogva mind Jeruzsálemig. |
| 3. | Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király azt a tíz ágyasát, akiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté, és tápláltatá azokat; de hozzájuk be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláluknak napjáig, özvegységben élvén. |
| 4. | Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd össze nekem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen! |
| 5. | Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint ahogy a [király] meghagyta vala neki. |
| 6. | Monda akkor Dávid Abisainak: Íme, majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk! |
| 7. | Kimenének azért őutána a Joáb emberei, és a kereteusok, és peleteusok, és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát. |
| 8. | Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe. Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor [Joáb] ment, leesék. |
| 9. | És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-e, atyámfia? És Joáb megfogá jobb kezével az Amasa szakállát, mintha meg akarná csókolni. |
| 10. | Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a belét a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala. Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát. |
| 11. | Megálla pedig az [Amasa teste] felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart, és Dávidnak [javát] kívánja, Joáb után [siessen]! |
| 12. | Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén. Látván pedig egy [ember], hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete őreá, mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott. |
| 13. | Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát. |
| 14. | És általméne [Séba] Izraelnek minden nemzetségein, Abelán és Bét-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt. |
| 15. | És eljövén, körülfogták őt Abelában, Bét-Maaka [városában], és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat. |
| 16. | Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jöjj ide hozzám, valamit mondok neked! |
| 17. | Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-e Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda neki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát! És felele: Meghallgatom. |
| 18. | Akkor monda az [asszony]: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek. |
| 19. | Én Izrael békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izraelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét? |
| 20. | Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az éntőlem, hogy elnyeljem és elveszessem! |
| 21. | Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, akinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen. Adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól! És monda az asszony Joábnak: Íme, majd kivetjük a kőfalon a fejét neked. |
| 22. | Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfúvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól ki-ki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe a királyhoz. |
| 23. | Joáb pedig Izrael egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a kereteusok és peleteusok vezére vala. |
| 24. | Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala. |
| 25. | Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának. |
| 26. | A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala. |
| 1. | Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé [emiatt] Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez, mivelhogy megölte a gibeonitákat. |
| 2. | Hívatá azért a király a gibeonitákat, és szóla nekik: (A gibeoniták pedig nem az Izrael fiai közül valók valának, hanem az emoreusok maradékából, akiknek az Izrael fiai megesküdtek vala. Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izrael és Júda nemzetsége iránti buzgalmából.) |
| 3. | És monda Dávid a gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét? |
| 4. | Felelének neki a gibeoniták: Nincsen nekünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az ő házánál, és nem kell minekünk, hogy valaki megölettessék Izraelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek. |
| 5. | Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a [házából], aki megemésztett minket, és aki ellenünk [gonoszt] gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izrael egész határában; |
| 6. | Adj nekünk hét embert az ő maradékai közül, akiket felakasszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában! És monda a király: Én átadom. |
| 7. | És kedveze a király Méfibósetnek, Jonatán fiának, ki Saul fia vala, az Úr [nevére tett] esküvésért, mely közöttük tétetett, Dávid és Jonatán között, a Saul fia között. |
| 8. | De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek, a Méholátból valónak. |
| 9. | És adá azokat a gibeoniták kezébe, akik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. |
| 10. | Vőn pedig Rispa, Ajának leánya [egy] zsákruhát, és kiteríté azt magának a kősziklán az aratás kezdetétől fogva, míg eső lőn reájuk az égből: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka. |
| 11. | És megmondák Dávidnak, amit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett. |
| 12. | Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonatán tetemeit a jábes-gileádbeliektől, kik ellopták vala azokat a Betsánnak utcájáról, ahol őket a filiszteusok felakasztották vala, mikor a filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén. |
| 13. | És elhozták onnét Saulnak és az ő fiának, Jonatánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, akik felakasztattak. |
| 14. | És eltemeték Saulnak és az ő fiának, Jonatánnak tetemeit a Benjámin földjében, Sélában, az ő atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, amit a király parancsolt. És kiengesztelődött ezáltal Isten az ország iránt. |
| 15. | Ezután ismét háborút kezdének a filiszteusok Izrael ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harcolának a filiszteusok ellen annyira, hogy Dávid elfárada. |
| 16. | Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadiszerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; |
| 17. | De Abisai, Sérujának fia segített neki, és általüté a filiszteust, és megölé. Akkor esküvéssel fogadák neki a Dávid szolgái, ezt mondván: [Soha] többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izraelnek szövétnekét el ne oltsad. |
| 18. | Lőn azután is harcuk a filiszteusokkal Gób [városánál], és Sibbékai, Husát [város]ból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala. |
| 19. | Azután újra lőn háború a filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Betlehemből való Jaharé, Oregimnek fia, megölé a gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövőknek zugolyfája. |
| 20. | Gátban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, [azaz] mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala. |
| 21. | És szidalmazá Izraelt, de megölé Jonatán, Dávid bátyjának, Simeának fia. |
| 22. | Ezek négyen származtak Gátban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el. |
| 1. | Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből. |
| 2. | És monda: Az Úr az én kősziklám, és kőváram, és szabadítóm nekem. |
| 3. | Az Isten az én erősségem, őbenne bízom én. Pajzsom nekem ő, s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. |
| 4. | Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó; És megszabadulok ellenségeimtől. |
| 5. | Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; |
| 6. | A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. |
| 7. | Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe. |
| 8. | Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott ő. |
| 9. | Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzó szén gerjedt belőle. |
| 10. | Lehajtá az eget, és leszállt, És homály volt lábai alatt. |
| 11. | A kerubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tűnt fel. |
| 12. | Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sűrű felhőket. |
| 13. | Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének. |
| 14. | És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott. |
| 15. | Ellövé nyilait, és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat. |
| 16. | És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától. |
| 17. | Lenyúlt a magasságból, és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem. |
| 18. | Hatalmas ellenségeimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam. |
| 19. | Reám törtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nekem. |
| 20. | Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nekem. |
| 21. | Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nekem. |
| 22. | Mert megőriztem az Úrnak útjait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. |
| 23. | Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el. |
| 24. | Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól. |
| 25. | Ezért megfizet nekem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint. |
| 26. | Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. |
| 27. | A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. |
| 28. | Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. |
| 29. | Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. |
| 30. | Mert veled harci seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. |
| 31. | Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Pajzsa ő mindeneknek, akik őbenne bíznak. |
| 32. | Mert kicsoda volna Isten az Úron kívül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül? |
| 33. | Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. |
| 34. | Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem. |
| 35. | Kezeimet harcra tanítja, Hogy az ércív karjaim által törik el. |
| 36. | Üdvösségednek pajzsát adtad nekem, S kegyelmed naggyá tett engem. |
| 37. | Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak. |
| 38. | Üldözöm ellenségeimet, és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket. |
| 39. | Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el. |
| 40. | Mert te erővel öveztél fel engem a harcra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak. |
| 41. | Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nekem, Gyűlölőim, akiket elpusztítottam én, |
| 42. | Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nekik. |
| 43. | Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utca sarát, széttaposom őket. |
| 44. | Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, [Oly] nép szolgál nekem, melyet nem ismertem. |
| 45. | Idegen fiak hízelkednek nekem, S [egy] hallásra engedelmeskednek, |
| 46. | Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő. |
| 47. | Él az Úr, és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, üdvösségem kősziklája! |
| 48. | Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket. |
| 49. | Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem. |
| 50. | Dicsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dicséretet éneklek. |
| 51. | Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal, és az ő magvával mindörökké! |