| 1. | Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak, az ő fiának, ezt mondván: |
| 2. | Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad, és légy férfiú! |
| 3. | És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek őrizetit, hogy az ő utain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatait és ítéleteit és bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében, hogy előmented legyen mindenekben, amelyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz, |
| 4. | Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nekem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjukat, járván énelőttem tökéletességgel, teljes szívük és teljes lelkük szerint; ezt mondván, [mondom]: Soha el nem fogy a férfiú teközüled az Izraelnek királyi székéből. |
| 5. | Azt is jól tudod, mit cselekedett énvelem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izrael seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával és Amasával, a Jéter fiával, akiket megölt, harci vért ontván békességnek idején, és hintett harci vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira. |
| 6. | Cselekedjél a te bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba. |
| 7. | De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem. |
| 8. | És íme, veled van Sémei, Gérának fia, a bahurimbeli benjáminita, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem, de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem neki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel; |
| 9. | Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba. |
| 10. | Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában. |
| 11. | Az idő pedig, amelyben uralkodék Dávid Izraelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig. |
| 12. | Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székébe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen. |
| 13. | De Adónia, a Haggit fia beméne Betsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-e a te jöveteled? Ki felele: Békességes. |
| 14. | És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj! |
| 15. | Akkor monda [Adónia]: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izrael reám néz vala, hogy én uralkodjam, de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték neki. |
| 16. | Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orcámat. Az pedig monda: Beszélj! |
| 17. | És monda: Beszélj, kérlek, Salamon királlyal, mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nekem a Súnemből való Abiságot feleségül. |
| 18. | Felele Betsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak. |
| 19. | És beméne Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székébe, és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobb keze felől. |
| 20. | És monda [Betsabé]: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orcámat. És monda neki a király: Kérj, édesanyám; mert nem szégyenítem meg orcádat. |
| 21. | Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül. |
| 22. | Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed neki az országot is, mert ő az én bátyám, és vele [egyetért] Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia. |
| 23. | És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet! |
| 24. | Most azért él az Úr, aki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székébe, és aki házat szerzett nekem, amint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia! |
| 25. | Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, aki levágá őt, és meghala. |
| 26. | Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál. |
| 27. | És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, amelyet szólott vala az Éli háza felől Silóban. |
| 28. | És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait. |
| 29. | Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és íme, az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt! |
| 30. | Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda neki: Ezt mondja a király: Jöjj ki! Kinek felele [Joáb]: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nekem. |
| 31. | És monda neki a király: Cselekedjél úgy, amint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, amelyet kiontott Joáb, énrólam és az én atyámnak házáról. |
| 32. | És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, amiért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, [tudniillik] Abnert, Nérnek fiát, az Izrael seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét. |
| 33. | Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké. |
| 34. | És elméne Benája, Jójada fia, és reárohanván megölé őt, és eltemetteték az ő házában, a pusztában. |
| 35. | Rendelé pedig a király a Jójada fiát őhelyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett. |
| 36. | És elkülde a király, és magához hívatá Sémeit, és monda neki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben, és lakjál ott, és onnét ne menj ki se ide, se tova; |
| 37. | Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden. |
| 38. | És monda Sémei a királynak: Tetszik nekem e beszéd; amiképpen szólott az én uram, a király, akképpen cselekszik a te szolgád. És sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben. |
| 39. | Lőn azonban három esztendő múlva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a gátbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Íme, a te szolgáid Gátban [vannak]. |
| 40. | Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gátba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Odaérvén Sémei, meghozá szolgáit Gátból. |
| 41. | Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gátba, és hazajött. |
| 42. | Akkor elkülde a király, és magához hívatá Sémeit, és monda neki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-e téged az Úrra, és bizonyságot tettem neked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonnyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nekem: Tetszik e beszéd, megértettem. |
| 43. | Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, amelyet neked parancsoltam? |
| 44. | Monda annak felette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, amelyről a te szíved bizonyság, és amelyet atyámmal, Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította. |
| 45. | Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké. |
| 46. | És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, aki elméne, és levágá [Sémeit], és meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében. |
| 1. | Sógorságot szerze azután Salamon a fáraóval, az egyiptombeli királlyal, és elvevé a fáraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát körös-körül. |
| 2. | De a nép áldozik vala a magas helyeken, mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig. |
| 3. | Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett. |
| 4. | És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égő áldozatul ezer barmot, |
| 5. | Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, amit [akarsz], hogy adjak neked! |
| 6. | És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, amiképpen [ő is] járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad neki ezt a nagy irgalmasságot, hogy neki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, amint e mai napon megtetszik. |
| 7. | És most, oh én Uram, Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. |
| 8. | És a te szolgád a te néped között van, amelyet te [magadnak] választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. |
| 9. | Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között, mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? |
| 10. | És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. |
| 11. | Monda azért az Isten neki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek lelkét, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre: |
| 12. | Íme, a te beszéded szerint cselekszem, íme, adok neked bölcs és értelmes szívet úgy, hogy hozzád hasonló nem volt teelőtted, és utánad sem támad olyan, mint te. |
| 13. | Sőt még amit nem kértél, azt is megadom neked, gazdagságot és dicsőséget: úgy, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. |
| 14. | És ha az én utaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét. |
| 15. | És mikor felserkent Salamon, íme álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égő áldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak. |
| 16. | Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla őelőtte. |
| 17. | És monda az egyik asszony: Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem őnála abban a házban. |
| 18. | És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban. |
| 19. | És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia, mert ráfeküdt. |
| 20. | És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát énmellém fektette. |
| 21. | Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: íme, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, akit én szültem. |
| 22. | Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a király előtt. |
| 23. | Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. |
| 24. | És monda a király: Hozzatok nekem kardot! És mikor odahozák a kardot a király elé, |
| 25. | Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. |
| 26. | Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt! A másik pedig azt mondja vala: Se enyém, se tied ne legyen, vágjátok ketté. |
| 27. | Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, [mert] az az ő anyja. |
| 28. | És mikor hallotta az egész Izrael ezt az ítéletet, amelyet tett vala a király, félék a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsessége van az ő szívében az ítélettételre. |
| 1. | És lőn Salamon király az egész Izrael felett királlyá. |
| 2. | Ezek [valának] pedig az ő főemberei: Azária, Sádók papnak fia. |
| 3. | Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala. |
| 4. | És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár papok. |
| 5. | És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók elöljárója; és Zábud, a Nátán fia, főtanácsos és a király barátja. |
| 6. | És Ahisár udvarbíró; Adónirám pedig, az Abda fia, kincstartó. |
| 7. | Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izraelen, akik ellátták a királyt és az ő háznépét: esztendőnként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie. |
| 8. | És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén. |
| 9. | Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Bét-Semesben és Elonban és Bét-Hanánban. |
| 10. | Hésednek fia Arúbotban, őhozzá tartozott Szókó és Héfer egész földje. |
| 11. | Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát vala neki felesége. |
| 12. | Bahana, az Ahilud fia [bírja vala] Taanákot és Megiddót és egész Bét-Seánt, mely Sartána mellett vala Jezréel alatt, Bét-Seántól fogva mind Abela Méholáig és mind Jokméámon túl. |
| 13. | Gébernek fia, Rámót Gileádban: övé valának Jáirnak, a Manasse fiának falui, melyek Gileádban [valának]; az övé volt az Argób tartománya, mely Básánban vala, hatvan nagy város kőfallal és érczárakkal [megerősítve]. |
| 14. | Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban. |
| 15. | Ahimaás Naftaliban; a Salamon leányát, Bosmátát vevé magának feleségül ő is. |
| 16. | Bahana, Khúsai fia, Áserben és Alóthban. |
| 17. | Jósafát, Paruákh fia, Issakhárban. |
| 18. | Simei, Éla fia, Benjáminban. |
| 19. | Géber, Uri fia, a Gileád földjében, Sihonnak, az Emoreus királyának földjében, és Ógnak, a básánbeli királynak [földjében]; és [ez] egy tiszttartó [bírja vala] azt a földet. |
| 20. | És Júda és Izrael megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny, és ettek, ittak és vigadtak. |
| 21. | Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztől fogva egész a filiszteusok földjéig és Egyiptomnak határáig, és ajándékokat hoznak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében. |
| 22. | És Salamon eledele naponként [ez] vala: harminc véka zsemlyeliszt és hatvan véka közönséges liszt; |
| 23. | Tíz hizlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh; a szarvasokon, őzeken, bivalyokon és hizlalt madarakon kívül. |
| 24. | Mert ő uralkodék minden helyeken a folyóvízen túl Thifsától fogva egész Gázáig; minden királyokon, akik a folyóvízen túl valának; és békessége volt neki minden alattvalóitól körös-körül. |
| 25. | És lakozék Júda és Izrael bátorsággal, ki-ki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében. |
| 26. | És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja. |
| 27. | És ezek a tiszttartók ellátták Salamon királyt és mindazokat, akik a Salamon király asztalánál valának, ki-ki az ő hónapján, minden fogyatkozás nélkül. |
| 28. | Azután árpát és szalmát is hoztak a lovaknak és a paripáknak arra a helyre, ahol a [király] volt, ki-ki az ő rendelete szerint. |
| 29. | És az Isten adott bölcsességet Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van. |
| 30. | Úgyhogy a Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége, és Egyiptomnak egész bölcsessége. |
| 31. | Sőt, bölcsebb volt minden embereknél, [még] az ezrahita Ethánnál is és Hémánnál, Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál, és híre-neve vala minden nemzetségek között körös-körül. |
| 32. | És szerze háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek [száma] ezer és öt volt. |
| 33. | Szólott a fákról is, a Libanon cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is. |
| 34. | És jőnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcsességét; a földnek minden királyaitól, akik hallották vala az ő bölcsességét. |