| 1. | A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az Úr nevét, eljöve, hogy megkísértgesse őt nehéz kérdésekkel. |
| 2. | És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenekről, amelyek szívén voltak. |
| 3. | És Salamon megfelelt neki mindenre, semmi sem volt a király előtt elrejtve, amire ne tudott volna neki felelni. |
| 4. | És amikor látta Séba királynéasszonya Salamonnak minden bölcsességét, és a házat, amelyet épített vala; |
| 5. | És az ő asztalának étkeit, és szolgáinak lakásait, és szolgái udvarlásának módját, és azok öltözeteit, és pohárszékeit, és az ő áldozatát, amellyel az Úrnak házában áldozott, a lélegzete is elállott. |
| 6. | És monda a királynak: Mind igaz, amit az én földemben hallottam volt a te dolgaid felől és a te bölcsességedről, |
| 7. | De én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És íme, nekem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcsességgel és jósággal a hírt, amelyet hallottam felőled. |
| 8. | Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, akik udvarlanak neked mindenkor, és hallhatják a te bölcsességedet: |
| 9. | Legyen az Úr, a te Istened áldott, aki kedvelt téged, hogy az Izrael királyi székébe ültetett, mert szerette az Úr az Izraelt mindörökké, és királlyá tett téged, hogy ítéletet és igazságot szolgáltass. |
| 10. | És ada a királynak száz és húsz talentum aranyat, és igen sok fűszerszámot és drágakövet. Nem hoztak azután ilyen és ennyi sokaságú fűszerszámot, amennyit Séba királynéasszonya ada Salamon királynak. |
| 11. | És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát is hozott Ofirból nagy bőséggel és drágaköveket. |
| 12. | És csinála a király az ébenfából oszlopokat az Úr házába és a király házába, és az éneklőknek hegedűket és lantokat; nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig. |
| 13. | És Salamon király ada a Séba királynéasszonyának mindent, amit csak kívánt és kért tőle, azokon kívül, amelyeket gazdagságához képest ada Salamon király neki. Annak utána megtére, és méne az ő földjébe szolgáival egyetemben. |
| 14. | Vala pedig mértéke az aranynak, amely kezéhez jő vala Salamonnak minden esztendőben, hatszáz és hatvanhat talentum arany. |
| 15. | Azon kívül, [ami jő vala] az árus emberektől és a fűszerszámokkal kereskedő kalmároktól, és mind az arábiabeli királyoktól, és annak a földnek tiszttartóitól. |
| 16. | És csináltata Salamon király kétszáz pajzst tiszta vert aranyból; mindenik pajzsra hatszáz aranyat adott. |
| 17. | És háromszáz kerek pajzst vert aranyból, három font aranyat ada mindenik pajzsra: és azokat a király helyezteté a Libanon erdő házába. |
| 18. | És készíte a király elefántcsontból egy nagy királyi széket, és beborítá azt finom arannyal. |
| 19. | Hat grádicsa volt e királyi széknek, és e szék teteje kerekded vala hátul, és karjai valának mindkétfelől az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál. |
| 20. | És tizenkét oroszlán álla ott kétfelől a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem. |
| 21. | És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libanon erdő házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert [annak] semmi becse nem vala Salamon idejében. |
| 22. | Mert a király Társis-hajója, amely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendőben egyszer fordult meg, s hozott a Társis-hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat. |
| 23. | És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcsességgel a földön való minden királyoknál. |
| 24. | És mind az egész föld kívánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az ő bölcsességét, melyet Isten az ő szívébe adott volt. |
| 25. | És azok neki ajándékot hoznak vala: ezüst- és aranyedényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fűszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendőnként. |
| 26. | És gyűjte Salamon szekereket és lovagokat, úgyhogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt neki, akiket helyeztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben. |
| 27. | És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt, mint a követ, és a cédrust, mint a vad fügefákat, amelyek nagy tömegben vannak a mezőn. |
| 28. | És Salamonnak Egyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedői sereggel vették volt a [lovakat] megszabott áron. |
| 29. | És egy-egy szekér hatszáz ezüstsiklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel, és jött ki Egyiptomból, és ugyancsak ők szállították [ezeket] a hitteusok királyainak és Szíria királyainak. |
| 1. | Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, mégpedig a fáraó leányán kívül a moábiták, ammoniták, edomiták, szidonbeliek és hitteusok leányait, |
| 2. | Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izrael fiainak: Ne menjetek hozzájuk, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. |
| 3. | És valának neki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét. |
| 4. | És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgyhogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, amint az ő atyjának, Dávidnak szíve. |
| 5. | Mert Salamon követi vala Astoretet, a szidonbeliek istenét, és Milkómot, az ammoniták utálatos bálványát. |
| 6. | És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja. |
| 7. | Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a moábiták utálatos bálványának a hegyen, amely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai utálatos bálványának. |
| 8. | És ekképpen cselekedék [Salamon] mind az ő idegen feleségeivel, akik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak. |
| 9. | Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izrael Istenétől, aki megjelent volt neki kétszer is, |
| 10. | És azt parancsolta volt neki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatát. |
| 11. | Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendeléseimet, amelyeket parancsoltam neked: elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak. |
| 12. | Mindazáltal míg élsz, nem cselekszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt. |
| 13. | De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, amelyet magamnak választottam. |
| 14. | És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az edombeli Hadádot, aki az edombeli királyi nemből való vala. |
| 15. | Mert mikor Dávid az edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fővezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban |
| 16. | (Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izraellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban) |
| 17. | Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami edomiták az ő atyjának szolgái közül ővele, bemenvén Egyiptomba. Hadád pedig [akkor még] kisgyermek volt. |
| 18. | Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjük vévén a páránbeli férfiak közül, bemenének Egyiptomba a fáraóhoz, az egyiptombeli királyhoz, aki házat ada neki, és ételt, [italt] szolgáltata neki, és jószágot is ada neki. |
| 19. | Igen kedvében lőn azért Hadád a fáraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá neki az ő feleségének húgát, Táfnes királyasszonynak húgát. |
| 20. | És a Táfnes húga szülé neki Génubátot, az ő fiát, és elválasztá azt Táfnes a fáraó házában, és Génubát ott volt a fáraó házában, a fáraó fiai között. |
| 21. | Mikor pedig Hadád meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid elaludt az ő atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fővezére meghalt, monda Hadád a fáraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe! |
| 22. | És felele neki a fáraó: Mi nélkül szűkölködöl énnálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül [nem szűkölködöm], de [kérlek,] bocsáss el engem! |
| 23. | És támaszta az Isten neki [más] ellenséget [is], Rézont, az Eljada fiát, aki elfutott vala Hadadézertől, a sóbabeli királytól, az ő urától. |
| 24. | És [hadakozó] férfiakat gyűjtött maga mellé, és ő vala a sereg hadnagya, mikor megölé őket Dávid; azután Damaszkuszba menvén ott lakának, és uralkodának Damaszkuszban. |
| 25. | És ellensége volt Izraelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kívül, amelyet Hadád szerze, és gyűlölte Izraelt, és uralkodott Szíriában. |
| 26. | Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való efrateus, akinek anyja Sérua, egy özvegyasszony volt, a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen. |
| 27. | Annak pedig, amiért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását; |
| 28. | Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reábízá a József háza gondviselésének egész terhét. |
| 29. | És történt ebben az időben, hogy mikor kiment [egyszer] Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt. |
| 30. | És megragadván Ahija az új ruhát, amely azon volt, hasította azt tizenkét részre. |
| 31. | És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt, mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Íme, elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és neked adom a tíz nemzetséget; |
| 32. | Egy nemzetséget hagyok pedig őnála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, amelyet magamnak választottam az Izrael minden nemzetségei közül, |
| 33. | Mégpedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a szidonbeliek istenét, és Kámost, a moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, ami tetszett volna az én szemeimnek: az én rendeléseimet és végzéseimet, amint Dávid, az ő atyja. |
| 34. | De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért, az én szolgámért, akit választottam, mivelhogy megőrizte az én parancsolataimat és rendeléseimet; |
| 35. | Hanem az ő fiának kezétől [már] elveszem a királyságot, és neked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget. |
| 36. | Az ő fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen előttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, amelyet magamnak választottam, hogy ott helyeztessem az én nevemet. |
| 37. | Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész az Izraelen. |
| 38. | És ha te minden parancsolataimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, ami tetszik nekem, megőrizvén az én rendeléseimet és parancsolataimat, amint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek neked állandó házat, amint Dávidnak építettem, és neked adom az Izraelt. |
| 39. | És megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de mégsem örökre. |
| 40. | Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Egyiptomba Sésákhoz, az egyiptombeli királyhoz, és [ott] volt Egyiptomban Salamon haláláig. |
| 41. | Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, amelyeket cselekedett, és bölcsessége avagy nem írattattak-e meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben? |
| 42. | Az az idő pedig, amelyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izraelen: negyven esztendő. |
| 43. | És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette. |
| 1. | És elméne Roboám Sikembe; mert Sikembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt. |
| 2. | Mikor pedig meghallotta [ezt] Jeroboám, a Nébát fia, (aki még Egyiptomban volt, ahová futott volt Salamon király elől, és Egyiptomban tartózkodék Jeroboám, |
| 3. | És hozzá küldvén, elhívaták őt); elmenének Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván: |
| 4. | A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, amelyet mireánk vetett, és szolgálunk neked. |
| 5. | És monda nekik: Menjetek el, és harmadnap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a nép elméne. |
| 6. | És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek? |
| 7. | És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nekik szolgálsz, és választ adsz nekik, és jó szót adsz nekik: mind éltig szolgálnak neked. |
| 8. | De ő megveté a vének tanácsát, amelyet neki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ővele együtt nevekedtek volt fel, és akik őelőtte udvarlottak. |
| 9. | És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, amely nekem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet reánk vetett a te atyád? |
| 10. | És mondának neki az ifjak, akik együtt nevekedtek volt fel ővele: Így szólj ennek a népnek, amely szólván neked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nekünk; ekképpen szólj nekik: Az én kisujjam vastagabb az én atyám derekánál. |
| 11. | Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. |
| 12. | És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon. |
| 13. | És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, amelyet adtak vala neki; |
| 14. | És szóla nekik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. |
| 15. | És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, amelyet szólott volt az Úr a silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának. |
| 16. | Mikor pedig látta az egész Izrael, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az [egész] nép a királynak ekképpen: Micsoda részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk az Isai fiában: [menj el] a te hajlékaidba, oh Izrael! Most viseld gondját immár a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért az Izrael az ő hajlékaiba, |
| 17. | Úgyhogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak. |
| 18. | És amikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezé őt az egész Izrael, és meghala, és [maga] Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe. |
| 19. | Így szakada el az Izrael népe Dávidnak házától mind e mai napig. |
| 20. | És lőn, mikor meghallotta az egész Izrael, hogy megjött Jeroboám, érteküldvén, hívaták őt a gyülekezetbe, és királlyá tevék őt az egész Izraelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége. |
| 21. | És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott, hadra való [férfiút], hogy hadakozzanak az Izrael házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának. |
| 22. | De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván: |
| 23. | Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván: |
| 24. | Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izrael ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert éntőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint. |
| 25. | Jeroboám pedig megépíté Sikemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt. |
| 26. | És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához; |
| 27. | Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához. |
| 28. | Tanácsot tartván azért a király, csináltata két aranyborjút, és monda nekik: Sok nektek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, oh Izrael, akik téged kihoztak Egyiptomnak földjéből. |
| 29. | És az egyiket helyezteté Bételbe, a másikat pedig Dánba. |
| 30. | És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig. |
| 31. | Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül. |
| 32. | És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképpen cselekedék Bételben is, áldozván a borjúknak, amelyeket csinált vala, és szerze Bételben papokat a magaslatokhoz, amelyeket csinált vala. |
| 33. | És áldozék azon az oltáron is, amelyet Bételben állított fel, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, amelyet az ő szívében gondolt vala, és ünnepet szerze az Izrael fiainak, és felméne az oltárra, hogy jó illatot szerezzen. |