Vedd kezedbe a Bibliád!


Királyok I. könyve - 22. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a szíriabeliek és az Izrael között.
2. De a harmadik esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izrael királyához,
3. Akkor monda az Izrael királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Szíria királyától?
4. És monda Josafátnak: Feljössz-e velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izrael királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped, úgy az én lovaim, mint a te lovaid.
5. És monda Josafát az Izrael királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után.
6. És összegyűjté az Izrael királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nekik: Elmenjek-e Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel, mert az Úr kezébe adja azt a királynak.
7. És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?
8. És monda az Izrael királya Josafátnak: Még van egy férfiú, aki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia, de én gyűlölöm őt, mert [soha] nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!
9. És előszólíta az Izrael királya egy udvari szolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.
10. És ott ült az Izrael királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Szamaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.
11. És Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a szíriabelieket, míg meg nem emészted őket.
12. És a próféták is mindnyájan ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz, mert azt az Úr a király kezébe adja.
13. A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla neki, mondván: Íme, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.
14. Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nekem.
15. És mikor a királyhoz ment, monda neki a király: Mikeás! Elmenjünk-e Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda neki: Menj fel, és járj szerencsével; az Úr kezébe adja [azt] a királynak.
16. És monda neki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nekem az Úr nevében?
17. És monda: Látám az egész Izraelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek uruk? Térjen vissza ki-ki az ő házához békességben!
18. És monda az Izrael királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-e neked, hogy [soha] jót nekem nem jövendöl, hanem [csak] rosszat.
19. És monda [Mikeás]: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az ő székében ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb és bal keze felől mellette állani.
20. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.
21. Akkor előjöve egy lélek, aki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda neki: Miképpen?
22. És felele: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda [az Úr]: Csald meg, és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.
23. Íme, az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
24. Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arcul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna éntőlem az Úrnak lelke, hogy csak neked szólana?
25. És monda Mikeás: Íme, meglátod azon a napon, amikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtőzhess.
26. Az Izrael királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza őt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;
27. És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöcbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.
28. Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott énáltalam. Azután monda: Halljátok ezt meg, minden népek!
29. És felvonult az Izrael királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád [ellen].
30. És monda az Izrael királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izrael királya, és úgy méne a viadalra.
31. Szíria királya pedig megparancsolá az ő szekerei harminckét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinnyel, se naggyal, hanem egyedül csak az Izrael királya ellen vívjatok.
32. És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izrael királya; és reárohanván vívának ellene. De Josafát [elkezdett] kiáltani.
33. Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izrael királya, otthagyták.
34. Egy ember pedig [csak úgy] találomra kilövé az ő kézívét, és találá az Izrael királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda a kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem!
35. És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és a király az ő szekerében állott a szíriabeliek ellen, és meghalt este[felé], és a vér a sebből a szekérbe csorgott.
36. És kikiálták napnyugatkor a táborban, mondván: Minden ember [menjen haza] a maga városába és földjébe!
37. És meghalt a király, és visszavitetvén Szamariába, eltemeték a királyt Szamariában.
38. És mikor mosták az ő szekerét a Szamaria mellett lévő tóban, az ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott volt.
39. Akhábnak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, amelyeket épített, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
40. És elaluvék Akháb az ő atyáival, és uralkodék őutána fia, Akházia.
41. És Josafát, az Asa fia lett királlyá Júdában, Akhábnak, az Izrael királyának negyedik esztendejében.
42. És Josafát harmincöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.
43. És jára Asának, az ő atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, ami az Úr szemei előtt kedves.
44. Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
45. És békességben élt Josafát az Izrael királyával.
46. Josafátnak egyéb dolgai pedig, és az ő ereje, amellyel cselekedett és amellyel hadakozott, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
47. A férfiparáznákat is, akik még megmaradtak volt az ő atyjának, Asának idejéből, kiűzte az országból.
48. Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király.
49. És Josafát Társis-hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el, mert a hajók összetörtek Esiongáberben.
50. Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon, de Josafát nem akará.
51. És elaluvék Josafát az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában, és az ő fia, Jórám uralkodék helyette.
52. Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izraelen Szamariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izraelben két esztendeig.
53. És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, aki bűnbe ejté az Izraelt,
54. És szolgála a Baálnak, és azt imádá, és haragra indítá az Urat, Izrael Istenét, mint ahogy az ő atyja cselekedett.

Királyok II. könyve - 1. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És elszakadt Moáb Akháb halála után az Izraeltől.
2. És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Szamariában és megbetegedék, követeket külde el, akiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-e e betegségből!
3. Az Úrnak angyala pedig szóla tesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a szamariabeli király követeinek, és szólj nekik: Nincs-e Isten Izraelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4. Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5. És mikor a követek visszajöttek őhozzá, monda nekik: Miért jöttetek vissza?
6. És felelének neki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nekünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, aki titeket elküldött, és mondjátok meg neki: Ezt mondja az Úr: Nincs-e Izraelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7. És monda nekik: Milyen volt az a férfiú, aki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá nektek?
8. És felelének neki: Egy szőr[ruhás] ember, derekán bőrövvel felövezve. Akkor monda: tesbites Illés volt.
9. És hozzá külde egy ötven ember előtt járó főembert az alatta való ötven emberrel. És mikor ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda neki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jöjj le!
10. Felelvén Illés, monda az ötven ember előtt járó főembernek: Ha én Isten embere vagyok, szálljon tűz alá az égből, és emésszen meg téged és az alattad való ötven embert! És tűz szálla alá az égből, és megemészté őt és az [ő] ötven emberét.
11. És ismét külde őhozzá [a király] más ötven ember előtt való főembert, mind az ötven férfival egybe, aki szóla, és monda neki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jöjj alá!
12. És felele Illés, és monda nekik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tűz az égből alá, és emésszen meg téged és a te ötven emberedet! És Istennek tüze szálla alá az égből, és megemészté őt és az ő ötven emberét.
13. És újra elküldött egy harmadik ötven ember előtt járó főembert is az ő ötven emberével együtt, és felmenvén ez az ötven ember előtt járó főember, elméne, és térdre borult Illés előtt, és könyörögvén neki, monda: Oh, Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid előtt az én lelkemnek, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven ember lelkének!
14. Íme, tűz szállott le az égből, és megemészté az ötven ember előtt való elébbi két főembert az ő ötven emberével egybe: most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid előtt!
15. Ekkor szóla az Úr angyala Illésnek: Menj alá vele, ne félj semmit tőle! És ő felkelvén aláméne vele a királyhoz.
16. És szóla neki: Ezt mondja az Úr: Amiért követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izraelben Isten, akinek a beszédéből tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, amelyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz.
17. És meghalt az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés, és uralkodék Jórám őhelyette, Jórámnak, a Josafát fiának, a júdabeli királynak második esztendejében; mert [Akháziának] nem volt fia.
18. Akháziának egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?

Királyok II. könyve - 2. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. És lőn, mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe, elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Bételbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Bétel felé,
3. Kijövének a próféták fiai, akik Bételben valának, Elizeushoz, és mondának neki: Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok!
4. És monda neki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem Jerikóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor elmenének Jerikóba:
5. A próféták fiai, akik Jerikóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának neki: Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok!
6. Azután monda neki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És elmenének együtt mindketten.
7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül [utánuk] menvén, velük szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
8. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet, és az kétfelé válék, úgyhogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom! És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam!
10. És ő monda: Nehéz dolgot kértél, mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, amit [kérsz], ha pedig [meg] nem [látándasz], nem lesz meg.
11. És lőn, amikor menének és menvén beszélgetének, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izrael szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
13. És felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért és megállott a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, amely róla leesett, és [azzal] megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az, és általméne Elizeus.
15. És mikor látták őt a próféták fiai, akik átellenben Jerikónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének neki, és meghajták magukat őelőtte a földig,
16. És mondának neki: Íme, a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek!
17. De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: [Hát] küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.
18. És mikor visszajöttek őhozzá, mert Jerikóban lakott, monda nekik: Nem mondottam-e, hogy ne menjetek el?
19. És mondának a város férfiai Elizeusnak: Íme, e város jó lakóhely volna, amint, uram, magad látod, de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
20. És monda: Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek sót belé! És elhozák neki.
21. Ő pedig kiment a forráshoz, és beleveté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket, nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
22. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig Elizeus beszéde szerint, amelyet szólott.
23. Felméne azután onnét Bételbe, és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, akik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jöjj fel, kopasz, jöjj fel, kopasz!
24. És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülük negyvenkét gyermeket.
25. Onnét azután felment a Kármel hegyére, onnét pedig Szamariába tért vissza.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt