| 1. | És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Íme, ez a hely, ahol nálad lakunk, igen szoros nekünk; |
| 2. | Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, amelyben lakjunk. És monda: Menjetek el! |
| 3. | És monda egy közülük: Nyugodj meg rajta, és jöjj el a te szolgáiddal! És monda: Én is elmegyek. |
| 4. | És elméne velük. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. |
| 5. | És történt, hogy mikor egy közülük egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, [édes] uram, pedig ezt is kölcsön kértem! |
| 6. | És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta neki a helyet, levágott egy fát, és utánadobta, és a fejsze feljött a [víz színére]. |
| 7. | És monda: Vedd ki! És kinyújtván kezét, kivevé azt. |
| 8. | Szíria királya pedig hadat indított Izrael ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom. |
| 9. | És elkülde az Isten embere az Izrael királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a szíriaiak betörni! |
| 10. | És elkülde az Izrael királya arra a helyre, amelyről neki az Isten embere szólott és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer. |
| 11. | És felháborodott ezen a szíriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nekik: Miért nem mondjátok meg nekem, ki tart közülünk az Izrael királyával?! |
| 12. | Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram, király, hanem Elizeus próféta, aki Izraelben van, jelenti meg az Izrael királyának a beszédeket, amelyeket te a te titkos házadban beszélsz. |
| 13. | És monda: Menjetek el, és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek, és elhozassam őt. És megjelenték neki, mondván: Íme, Dótánban van. |
| 14. | Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, akik elmenének éjjel, és körülvevék a várost. |
| 15. | Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és íme, seregek vették körül a várost, és lovak, és szekerek. És monda neki az ő szolgája: Jaj, jaj, [édes] uram, mit cselekedjünk? |
| 16. | Felele ő: Ne félj! Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ővelük. |
| 17. | És imádkozott Elizeus, és monda: Oh, Uram, nyisd meg, kérlek, az ő szemeit, hadd lásson! És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és íme, a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül. |
| 18. | És mikor [azok] hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré őket vaksággal az Elizeus kívánsága szerint. |
| 19. | És monda nekik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el énutánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, akit kerestek. És elvezeté őket Szamariába. |
| 20. | És mikor bementek Szamariába, monda Elizeus: Oh, Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak! És megnyitá az Úr az ő szemeiket, és látának, és íme, Szamaria közepében voltak. |
| 21. | Az Izrael királya pedig, mikor látta őket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-e őket, atyám? |
| 22. | És monda: Ne vágasd! Le szoktad-e vágatni azokat, akiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nekik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ő urukhoz. |
| 23. | És nagy lakomát szerzett nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urukhoz; és ettől fogva többé nem jöttek a szíriai portyázó csapatok az Izrael földjére. |
| 24. | És lőn ezek után, hogy Benhadád, Szíria királya összegyűjté egész seregét, és felment, és megszállotta Szamariát. |
| 25. | És igen nagy ínség lett Szamariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolcvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett. |
| 26. | És mikor az Izrael királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta őhozzá, mondván: Légy segítséggel, uram, király! |
| 27. | A [király] monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról? |
| 28. | És monda neki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap esszük meg. |
| 29. | És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam neki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát. |
| 30. | Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, amint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy íme, alul zsákruha van az ő testén. |
| 31. | És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad! |
| 32. | Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött [a király] egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda [Elizeus] a véneknek: Látjátok-e, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és szorítsátok meg őt az ajtóban: íme, az ő ura lábainak dobogása követi őt. |
| 33. | És mikor még így beszélne velük, már a követ leérkezett hozzá, [és nyomában a király], és monda: Íme, ilyen veszedelem származott az Úrtól, várjak-e még tovább az Úrra? |
| 1. | És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét! Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Szamaria kapujában. |
| 2. | És felelvén egy főember, akinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen, akkor meglehet. És monda [Elizeus]: Íme, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle. |
| 3. | A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]? |
| 4. | Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is ínség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a szíriabeliek táborába: ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk. |
| 5. | És felkeltek alkonyatkor, hogy a szíriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a szíriabeliek táborának széléhez, íme, már nem volt ott senki. |
| 6. | Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a szíriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Íme, az Izrael királya bérbe fogadta meg ellenünk a hitteusok királyait és az egyiptombeliek királyait, hogy ellenünk jöjjenek. |
| 7. | És felkelvén, elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életüket megmenthessék. |
| 8. | Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén, elrejték azokat; és megtérvén, más sátorba menének be, és [abból is] hozának, és elmenvén, elrejték. |
| 9. | És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja; ha mi hallgatunk és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek, és menjünk el, és mondjuk meg a király házának! |
| 10. | És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nekik, mondván: Odamentünk volt a szíriabeliek táborába, és íme, már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, amint voltak. |
| 11. | Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában. |
| 12. | És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom nektek, mit csinálnak velünk a szíriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és [csak] azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba. |
| 13. | Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, amelyek a városban megmaradtak, ötöt – íme, éppen olyanok ezek, mint Izraelnek egész sokasága, amely megmaradt; íme, éppen olyanok ezek, mint Izrael egész sokasága, amely elpusztult –, és küldjük ki, hadd lássuk meg! |
| 14. | És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a szíriaiak táborába, mondván: Menjetek el, és nézzétek meg! |
| 15. | És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, íme, az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket a szíriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak, |
| 16. | Kiment a nép, és kirabolta a szíriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint. |
| 17. | A király pedig azt a főembert, akinek kezére [szokott] támaszkodni, odarendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban és meghala, amint az Isten embere megmondotta, aki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá. |
| 18. | Úgy történt, amint az Isten embere a királynak jövendölte: két köböl árpát egy sikluson, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Szamaria kapujában. |
| 19. | És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen, akkor meglehet; és ő azt mondotta rá: Íme, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle. |
| 20. | És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban, és meghalt. |
| 1. | És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, akinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házad népével együtt, és tartózkodjál, ahol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig. |
| 2. | És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a filiszteusok földjében hét esztendeig. |
| 3. | Mikor pedig elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldjeiért. |
| 4. | A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nekem mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus cselekedett! |
| 5. | És mikor elbeszélé a királynak, mi módon támasztotta fel a halottat, íme, az asszony, akinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldjeiért; és monda Géházi: Uram, király, ez az az asszony, és ez az ő fia, akit feltámasztott Elizeus. |
| 6. | És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé neki; és ada a király őmellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza neki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, amióta elhagyta a földet egész mostanig! |
| 7. | És Elizeus elment Damaszkuszba, Benhadád pedig, Szíria királya beteg volt, és hírül adák neki, mondván: Az Isten embere idejött. |
| 8. | És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól őáltala, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből? |
| 9. | És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaszkuszi jószágból negyven teve terhét; és elment és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Szíria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből? |
| 10. | Felele neki Elizeus: Menj el, mondd meg neki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nekem az Úr, hogy halált hal. |
| 11. | És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere. |
| 12. | És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, amelyet az Izrael fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kisgyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait kettévágod. |
| 13. | És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya. |
| 14. | És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda neki: Mit mondott Elizeus? És monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz. |
| 15. | Másnap azonban elővett egy takarót, és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arcára, és meghalt: és uralkodék Hazáel őhelyette. |
| 16. | És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izrael királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya. |
| 17. | Harminckét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. |
| 18. | És járt az Izrael királyainak útján, amiképpen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. |
| 19. | De az Úr mégsem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; amint megígérte volt neki, hogy szövétneket ad neki és az ő fiainak mindörökké. |
| 20. | Az ő idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának. |
| 21. | És átment Jórám Szeirbe, és minden harci szekere ővele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az edomitákat, akik körülzárták őt és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, ki-ki az ő hajlékába. |
| 22. | És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el Libna is. |
| 23. | Jórámnak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 24. | És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az ő fia őhelyette. |
| 25. | Jórámnak, az Akháb, az Izrael királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a júdabeli királynak fia. |
| 26. | Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izrael királyának leánya. |
| 27. | És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala. |
| 28. | És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával Szíria királya, Hazáel ellen, Rámót Gileádba; de a szíriabeliek megverték Jórámot. |
| 29. | Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, amelyeket rajta a szíriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Szíria királya ellen harcolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, ahol az betegen feküdt. |