| 1. | Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda neki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámót Gileádba. |
| 2. | És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig odaérsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába, |
| 3. | És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királlyá Izraelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne időzz! |
| 4. | És elment az ifjú, a próféta tanítványa Rámót Gileádba. |
| 5. | És mikor bement, íme, a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ő monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel [volna beszéded] ennyiünk közül? És monda: Teveled, fejedelem! |
| 6. | Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda neki: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Királlyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izraelen, |
| 7. | Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen. |
| 8. | És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izraelben; |
| 9. | És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát. |
| 10. | Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, aki eltemesse őt. És kinyitván az ajtót, elfutott. |
| 11. | És mikor Jéhu kiment az ő urának szolgáihoz, mondának neki: Békességes-e a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nekik: Hiszen ismeritek ez embert és az ő beszédét! |
| 12. | És mondának: Hazugság! Mondd meg [az igazat]. És monda: Így s így szóla nekem, mondván: Azt mondja az Úr: Királlyá kentelek téged Izraelen. |
| 13. | Akkor nagy sietséggel ki-ki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére, és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik! |
| 14. | Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámót Gileád alatt az egész Izraellel, Hazáel, Szíria királya ellen. |
| 15. | De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekből, amelyeket a szíriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Szíria királya ellen harcolt. És monda Jéhu: Ha nektek [is úgy] tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, aki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe. |
| 16. | És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, ahol Jórám feküdt, és ahova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot. |
| 17. | Mikor pedig az őrálló, aki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válassz egy lovast, és küldj eléjük, és mondja ezt: Békességes-e a dolog? |
| 18. | És odalovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-e a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé! Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájuk ment ugyan a követ, de nem tért vissza. |
| 19. | Akkor elküldött egy másik lovast, aki hozzájuk ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-e a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé! |
| 20. | Hírül adá [ezt is] az őrálló, mondván: Hozzájuk ment ugyan, de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása, mert mint egy őrült, úgy hajt. |
| 21. | Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izrael királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén Jéhu eleibe, és a jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele. |
| 22. | És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-e a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz! |
| 23. | Akkor megfordítá Jórám az ő kezét, és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia? |
| 24. | Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapockák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben. |
| 25. | És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr őfelőle ezt a fenyegetést mondotta: |
| 26. | Bizonyára [megkeresem] a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, amelyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek neked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr; most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint. |
| 27. | Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján, de Jéhu utánamenvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben! [És megsebesíték őt] a Gúr hágójánál, amely Jibleám mellett van, és ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt. |
| 28. | És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sírboltjába az ő atyáival a Dávid városában. |
| 29. | Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében. |
| 30. | És mikor Jéhu Jezréelbe ment, és Jézabel ezt meghallotta, arcát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon. |
| 31. | És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-e, oh Zimri, uradnak gyilkosa? |
| 32. | Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két [vagy] három főember. |
| 33. | És monda azoknak: Vessétek alá őt! És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt. |
| 34. | Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak, és temessétek el, hiszen [mégiscsak] király leánya. |
| 35. | De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit. |
| 36. | És visszamenvén, megmondák neki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, amelyet szólott az ő szolgája, tesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földjén, |
| 37. | És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgyhogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel! |
| 1. | Akhábnak pedig hetven fia volt Szamariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Szamariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez és az Akháb [fiainak] tutoraihoz, ilyen parancsolattal: |
| 2. | Mihelyt e levél hozzátok jut, akiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erős városokkal és fegyverekkel együtt, |
| 3. | Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az ő atyjának királyi székébe, és harcoljatok a ti uratok házáért! |
| 4. | És megrettenének felette igen, és mondának: Íme, már két király nem maradhatott meg őelőtte, mi módon maradhatnánk hát mi meg? |
| 5. | És elküldének mind a [király] házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tutorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nekünk, azt cselekesszük; mi senkit királlyá nem teszünk, ami neked tetszik, azt cselekedjed! |
| 6. | És írt nekik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok, és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejüket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jöjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe! És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, akik nevelték őket. |
| 7. | És mikor a levél hozzájuk jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és őhozzá küldték Jezréelbe. |
| 8. | És mikor odaérkezett a követ és bejelenté neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelig. |
| 9. | És mikor reggel kiment, megállott és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Íme, az én uram ellen én ütöttem pártot, és én öltem meg őt; de ki ölte meg mindezeket? |
| 10. | Azért vegyétek eszetekbe ebből, hogy az Úrnak beszédéből egyetlen egy sem esik a földre, amit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, amit az ő szolgája, Illés által mondott! |
| 11. | Azután levágá Jéhu mindazokat, akik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is. |
| 12. | És felkelvén, elindult és elment Szamariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza. |
| 13. | És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait. |
| 14. | Ő pedig monda: Fogjátok meg őket elevenen! És megfogták őket elevenen, és megölték őket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük. |
| 15. | És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, aki elébe jött és köszönté őt, és monda neki: Vajon olyan igaz-e a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet! És ő kezet nyújta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe. |
| 16. | És monda: Jer velem, és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És [vele együtt] vitték őt az ő szekerén. |
| 17. | És megérkezett Szamariába, és levágta mindazokat, akik az Akháb [nemzetségéből] megmaradtak volt Szamariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott Illésnek. |
| 18. | És Jéhu összegyűjté az egész népet, és monda neki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni. |
| 19. | Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon, mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak! Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelőit. |
| 20. | És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak! És kikiálták. |
| 21. | És szétküldött Jéhu egész Izraelbe, és eljövének mind a Baál tisztelői, és senki el nem maradt, aki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában. |
| 22. | Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelőinek! És hozott nekik ruhákat. |
| 23. | És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelőinek: Tudakozzátok meg, és lássátok meg, hogy valamiképpen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelői! |
| 24. | És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égő áldozatokkal áldozzanak, Jéhu odaállított kívül nyolcvan embert, akiknek azt mondta: Aki egyet elszalaszt azok közül, akiket én kezetekbe adok, annak meg kell érte halni. |
| 25. | Mikor pedig elvégezték az égő áldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le őket, csak egy is közülük meg ne meneküljön! És levágták őket fegyver élével, és elhányták [az ő holttestüket] a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába, |
| 26. | És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat. |
| 27. | És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig. |
| 28. | Így veszté ki Jéhu a Baált Izraelből. |
| 29. | De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejté az Izraelt, nem szakadt el Jéhu, az aranyborjúktól, melyek Bételben és Dánban valának. |
| 30. | És monda az Úr Jéhunak: Amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nekem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izrael királyi székében. |
| 31. | De Jéhu mégsem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izrael Istenének törvényében járjon teljes szívéből, [mert] nem szakadt el a Jeroboám bűneitől, aki bűnbe ejtette az Izraelt. |
| 32. | Abban az időben kezdett az Úr pusztítani Izraelben, és megveré őket Hazáel Izrael minden határában |
| 33. | A Jordántól egész napkeletig, a gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét Aroertől fogva, mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt. |
| 34. | Jéhunak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei és minden erőssége vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében? |
| 35. | És elaluvék Jéhu az ő atyáival, és eltemeték őt Szamariában. És uralkodék Joákház, az ő fia helyette. |
| 36. | A napok pedig, amelyekben uralkodott Jéhu Izraelen Szamariában, huszonnyolc esztendő. |
| 1. | És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette. |
| 2. | De Jóseba, Jórám király leánya, Akházia húga fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván őt a király fiai közül, akik megölettettek vala, [elrejté] az ő dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték őt Athália elől úgy, hogy ez nem ölettetett meg. |
| 3. | És elrejtve vala [Joás] ővele együtt az Úr házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az országban. |
| 4. | A hetedik esztendőben azonban elküldött Jójada, és magához hívatta a káriánusok és a testőrök csapatainak vezéreit, és bevitte őket magával az Úr házába, és szövetséget kötött velük, és megesküdteté őket az Úr házában, és megmutatta nekik a király fiát. |
| 5. | És megparancsolta nekik, mondván: Ezt kell cselekednetek: közületek a harmadrész, akik szombaton jőnek [őrségre], tartsa a király házának őrizetét, |
| 6. | A harmadrésze legyen a Súr-kapuban, és a harmadrésze a testőrök háta mögött való kapuban, és nagy szorgalmatossággal őrizzétek e házat, hogy senki reánk ne üthessen! |
| 7. | Az a két rész pedig közületek, az egész, amely szombaton az [őrszolgálatból] kilép, vigyázzon az Úr házának megőrzésére a királyhoz [vezető részen]! |
| 8. | És vegyétek körül a királyt, mindenki kezében fegyverével, és aki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a király körül legyetek kijövetelekor és bemenetelekor! |
| 9. | És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, amint meghagyta volt nekik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az ő embereit, azokat, akik bementek szombaton az [őrségre], azokkal együtt, akiket felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek. |
| 10. | És a pap a csapatok vezéreinek azokat a kopjákat és pajzsokat adta oda, amelyek Dávid királyéi voltak, és az Úr házában voltak. |
| 11. | És a testőrök ott állottak a király körül, mindenik fegyverrel kezében, a ház jobb szárnyától a bal szárnyáig, az oltár és a szenthely felé. |
| 12. | És kivezeté [Jójada] a király fiát, és fejébe tevé a koronát, és [kezébe adá] a bizonyságtételt, és királlyá tevék őt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király! |
| 13. | Mikor pedig Athália meghallotta a testőröknek és a községnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába. |
| 14. | És mikor szétnézett, íme, a király ott állott az emelvényen, amint szokás, és a király előtt állottak a fejedelmek és a trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, monda: Összeesküvés! Összeesküvés! |
| 15. | De parancsola Jójada pap a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nekik: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki őt követné, öljétek meg fegyverrel! Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában. |
| 16. | És utat nyitottak neki, és ő arra az útra ment, amerre a lovakat vezetik be a király házába, és ott megölték. |
| 17. | És kötést tőn Jójada az Úr, a király és a nép között, hogy ők az Úrnak népe lesznek; és [külön] a király és a nép között. |
| 18. | És elment az egész föld népe a Baál templomába, és azt lerombolta, [és] oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál papját az oltárok előtt ölték meg. És a pap gondviselőket rendele az Úr házában. |
| 19. | És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a káriánusokat és a testőröket és az egész föld népét, elvivék a királyt az Úrnak házából, és menének a testőrök kapujának útján a király házához. És [Joás] üle [a király]ok székébe. |
| 20. | És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a város, miután megölték Atháliát fegyverrel a király háza mellett. |
| 21. | Joás hét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett. |