Vedd kezedbe a Bibliád!


Királyok II. könyve - 12. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királlyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, aki Beersebából való volt.
2. És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, amíg Jójada pap oktatá őt;
3. Azonban a magaslatok [oltárai] nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok [oltárain].
4. És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, amely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig amelyet ki-ki szabad akarata szerint az Úr házához bevisz,
5. Vegyék magukhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az [Úr] házának romlásait mindenütt, ahol romlást látnak rajta.
6. De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az [Úr] házának romlásait,
7. Előhívatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nekik: Miért nem építitek meg az [Úr] házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt!
8. És a papok beleegyeztek, hogy [többé] semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait.
9. És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyezteté azt az oltár mellé jobb felől, amely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a [templom] küszöbinek őrizői minden pénzt, amelyet az Úr házába hoznak.
10. És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, amely az Úr házában találtatott.
11. És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, akik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon dolgoztak,
12. És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására és mindarra, ami a ház javítására szükséges volt.
13. De abból a pénzből, amelyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüstpoharakat, sem késeket, sem medencéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany- vagy ezüstedényt,
14. Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.
15. Számot sem vettek azoktól az emberektől, akiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.
16. De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.
17. Ebben az időben jött fel Hazáel, Szíria királya, és megszállotta Gátot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.
18. De Joás, Júda királya vevé mind a megszentelt ajándékokat, amelyeket az ő atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az [Úrnak] szenteltek volt, és amelyeket ő maga szentelt neki, és minden aranyat, amely találtaték mind az Úr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, Szíria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.
19. Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
20. Fellázadván pedig az ő szolgái, pártot ütének ellene, és megölték Joást Bet-Millóban, amerre Sillába megy az ember.
21. Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az ő szolgái ölték meg őt, és meghalt, és eltemették őt az ő atyáival a Dávid városában. És Amásia, az ő fia lett a király őhelyette.

Királyok II. könyve - 13. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izraelen Szamariában tizenhét esztendeig.
2. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki bűnbe ejté az Izraelt, és nem szakadt el azoktól.
3. És felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen, és adá őket Hazáelnek, a Szíria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe [az ő életének] minden idejében.
4. De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá őt az Úr; mert megtekintette az Izrael nyomorúságát, hogy miképp nyomorgatja őket Szíria királya,
5. És az Isten szabadítót küldött Izraelnek, aki megmentette őket a szíriabeliek hatalmától, hogy az Izrael fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt.
6. De mégsem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejté az Izraelt, hanem azokban jártak; sőt az Asera is helyén maradt Szamariában;
7. Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Szíria királya, és olyanná tette, mint a cséplő pora.
8. Joákház egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, és az ő ereje vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
9. És elaluvék Joákház az ő atyáival, és eltemették őt Szamariában; és az ő fia, Joás uralkodék őhelyette.
10. Joásnak, a Júda királyának harminchetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia Izraelen, Szamariában, tizenhat esztendeig.
11. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, aki az Izraelt bűnbe ejté, hanem azokban járt.
12. Joásnak egyéb dolgai pedig, és valamit cselekedett, és az ő erőssége, amellyel Amásia, a Júda királya ellen harcolt vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
13. És elaluvék Joás az ő atyáival, és Jeroboám ült az ő királyi székébe; és eltemetteték Joás Szamariában az Izrael királyai mellé.
14. És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, amelybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izrael királya, és arcára [borulván] sírt, és monda: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izrael szekerei és lovagjai!
15. És monda neki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat! És ő kézívet és nyilakat vett kezébe.
16. Akkor monda az Izrael királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet! És ő megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire,
17. És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felől! És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lőj! És lőtt. Akkor monda: Az Úrnak győzedelmes nyila ez, győzedelmes nyíl a szíriabeliek ellen; mert megvered a szíriabelieket Afekben a megsemmisülésig.
18. Monda azután: Vedd fel a nyilakat! És felvette. Ő pedig monda az Izrael királyának: Lőj a földbe; és belelőtt a földbe háromszor, azután abbahagyta.
19. Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a szíriabelieket a megsemmisülésig, de így már csak háromszor vered meg a szíriabelieket.
20. Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben.
21. És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de amint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.
22. Hazáel pedig, Szíria királya nyomorgatá az Izraelt Joákház minden napjaiban.
23. De megkegyelmezett az Úr nekik, és megkönyörült rajtuk, és hozzájuk tért az ő szövetségéért, amelyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta őket elveszíteni, sem el nem vetette őket az ő orcája elől mind ez ideig.
24. És meghalt Hazáel, Szíria királya, és az ő fia, Benhadád lett helyette a király.
25. És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezéből a városokat, amelyeket erővel elvett volt Joákháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor veré meg őt Joás, és visszaszerezte Izrael városait.

Királyok II. könyve - 14. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Joásnak, a Joákház fiának, Izrael királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amásia, Joásnak, a Júda királyának fia.
2. Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának pedig Joáddán volt a neve, Jeruzsálemből való.
3. És kedves dolgot cselekedett az Úr szemei előtt, de mégsem annyira, mint Dávid, az ő atyja, hanem csak úgy tett mindent, mint az ő atyja, Joás.
4. Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép [még mindig] ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon.
5. Mikor azután a birodalom kezében megerősödött, megölte az ő szolgáit, akik a királyt, az ő atyját megölték volt,
6. De a gyilkosok fiait nem ölte meg, amint meg van írva a Mózes törvénykönyvében, amelyben az Úr megparancsolta és megmondotta: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; ki-ki az ő bűnéért haljon meg!
7. Ugyanő megvert az edomiták közül tízezret a Sós-völgyben, és bevette Sélát ostrommal, és ezt nevezé Jokteélnek mind e mai napig.
8. Akkor követeket küldött Amásia Joáshoz, a Joákház fiához, aki Jéhunak, az Izrael királyának volt a fia, ezt üzenvén: Jere, nézzünk egymás szemébe!
9. És elkülde Joás, Izrael királya Amásiához, Júda királyához, ezt válaszolván: A bogáncskóró, mely a Libanonon [van], elküldött a Libanon cédrusfájához, ezt üzenvén: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; de a mező vadja, amely a Libanonon van, átszaladt a bogáncskórón, és eltapodta azt.
10. Megverted az edomitákat, azért fuvalkodtál fel szívedben. Elégedjél meg a dicsőséggel, és maradj otthon; miért akarsz a szerencsétlenséggel harcra kelni, hogy elessél magad is, és Júda is veled együtt?
11. De Amásia nem hallgatott reá, és felvonult Joás, Izrael királya, és szembe-szállottak egymással ő és Amásia, Júda királya Betsemesnél, amely Júdában van.
12. De megveretett Júda Izraeltől, és ki-ki elfutott az ő sátorába.
13. És Amásiát, Júda királyát, Joásnak, az Akházia fiának fiát [is] elfogta Joás, Izrael királya Betsemesnél; és Jeruzsálem ellen ment, és lerontotta Jeruzsálem kerítését az Efraim kapujától egész a Szeglet-kapuig, négyszáz singre.
14. És elvitt minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényt, amely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között, és kezeseket [is vévén], visszatért Szamariába.
15. Joás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, és az ő erőssége, és miképpen hadakozott Amásia, a Júda királya ellen, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
16. És elaluvék Joás az ő atyáival, és eltemetteték Szamariában az Izrael királyaival együtt; és az ő fia, Jeroboám uralkodék őhelyette.
17. Amásia pedig, Joásnak, a Júda királyának fia, Joásnak, a Joákház fiának, az Izrael királyának halála után még tizenöt esztendeig élt.
18. És Amásiának egyéb dolgai vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
19. És pártot ütöttek őellene Jeruzsálemben, és ő Lákisba menekült; de utánaküldtek Lákisba, és megölték ott.
20. És visszahozták őt lovakon, és eltemetteték Jeruzsálemben, a Dávid városában az ő atyáival.
21. És az egész Júda népe vevé Azáriát, aki tizenhat esztendős volt, és őt tette királlyá az ő atyja, Amásia helyett.
22. Ő építé meg Elátot, amelyet visszavett Júdának azután, hogy a király elaludt az ő atyáival.
23. Amásiának, Joásnak, a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétől fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Izrael királyának fia Szamariában negyvenegy esztendeig.
24. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mert Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől el nem távozott, aki bűnbe ejtette az Izraelt.
25. Ő szerezte vissza az Izrael határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig az Úrnak, Izrael Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt az ő szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, aki Gát-Kéferből való volt.
26. Mert megtekintette az Úr az Izrael igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és az elhagyatott is semmi, és nincs senki, aki az Izraelt megszabadítaná.
27. És nem mondta azt az Úr, hogy az Izrael nevét eltörli az ég alól; annak okáért megszabadította őket Jeroboám, a Joás fia által.
28. Jeroboám egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, és az ő erőssége, hogy miképpen hadakozott, és mi módon nyerte vissza Damaszkuszt és a Júdához tartozó Hámátot az Izraelnek, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
29. És elaluvék Jeroboám az ő atyáival, Izrael királyaival, és uralkodék az ő fia, Zakariás őhelyette.

Királyok II. könyve - 15. fejezet

Károli Gáspár fordítás
1. Jeroboámnak, az Izrael királyának huszonhetedik esztendejében kezdett uralkodni Azária, Amásiának, a Júda királyának fia.
2. Tizenhat esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Jekólia, Jeruzsálemből való.
3. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyja, Amásia cselekedett;
4. Csakhogy a magaslatok nem rontattak le, a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
5. És megverte az Úr a királyt, mert bélpoklos lett egész halála napjáig, és külön házban lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a házat, és ő szolgáltatott törvényt a föld népének.
6. Azáriának egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
7. És elaluvék Azária az ő atyáival, és eltemeték őt az ő atyáival a Dávid városában, és az ő fia, Jótám uralkodék őhelyette.
8. Azáriának, a Júda királyának harmincnyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Zakariás, a Jeroboám fia Izraelen Szamariában hat hónapig.
9. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miképpen az ő atyái cselekedtek volt. Nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki vétekbe ejtette az Izraelt.
10. És összeesküdött ellene Sallum, a Jábes fia, és megölte őt a nép szeme láttára, és megölvén őt, ő uralkodott helyette.
11. Zakariásnak egyéb dolgai pedig íme, meg vannak írva az Izrael királyainak krónika-könyvében.
12. Ez az Úr beszéde, amit Jéhu felől szólott, mondván: A te fiaid negyedízig ülnek Izrael trónján. És így történt.
13. Sallum, a Jábes fia lett a király Uzziának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében, de csak egy hónapig uralkodott Szamariában,
14. Mert Menáhem, a tirsabeli Gádi fia feljött, és Szamariába ment, és megölte Sallumot, a Jábes fiát Szamariában, és megölvén őt, ő uralkodott helyette.
15. Sallumnak egyéb dolgai pedig, és összeesküvése, amelyet csinált, íme, meg vannak írva az Izrael királyainak krónika-könyvében.
16. Akkor verte le Menáhem Tifsáhot és mindazokat, akik benne voltak, és egész határát Tirsától fogva, mert nem bocsátották be, azért veré le, [és még] a terhes asszonyokat [is] mind felhasogatá benne.
17. Azáriának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől fogva uralkodott Menáhem, a Gádi fia Izraelen tíz esztendeig Szamariában.
18. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit teljes életében, aki vétekbe ejtette az Izraelt.
19. [És] rátört Púl, Asszíria királya az országra, és Menáhem Púlnak ezer talentum ezüstöt adott azért, hogy legyen neki segítséggel az ő birodalmának megerősítésében.
20. És Menáhem adót vetett Izraelben a gazdagokra, ötven ezüstsiklust minden egyes emberre, hogy azt Asszíria királyának adja, és visszatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban.
21. Menáhemnek egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
22. És elaluvék Menáhem az ő atyáival, és uralkodék az ő fia, Pekája őhelyette.
23. [És] Azáriának, Júda királyának ötvenedik esztendejében kezdett uralkodni Pekája, a Menáhem fia Izraelen Szamariában két esztendeig.
24. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejtette az Izraelt.
25. És pártot ütött ellene Péka, a Remália fia, az ő hadnagya, és megölte őt Szamariában, a király házának palotájában Argóbbal és Arjéval és ötven emberrel a gileádbeliek fiai közül, és megölte őt, és ő lett helyébe a király.
26. Pekájának egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei íme, meg vannak írva az Izrael királyainak krónika-könyvében.
27. Azáriának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Péka, a Remália fia Izraelen Szamariában húsz esztendeig.
28. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejtette az Izraelt.
29. Pékának, az Izrael királyának idejében jött el Tiglát-Piléser, Asszíria királya, és foglalta el Hijont, Abélt, Bet-Maakát, Jánoát, Kédest, Hásort, Gileádot, Galileát és a Naftali egész földjét, és hurcolta el őket, Asszíriába.
30. De Hósea, az Ela fia pártot ütött Péka, a Remália fia ellen, és levágta és megölte őt, és ő lett helyébe a király Jótámnak, az Uzzia fiának huszadik esztendejében.
31. Pékának egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei íme, meg vannak írva az Izrael királyainak krónika-könyvében.
32. Pékának, a Remália fiának, az Izrael királyának második esztendejében kezdett uralkodni Jótám, Uzziának, a Júda királyának fia.
33. Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Jérusa volt a neve, a Sádók leánya.
34. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyja, Uzzia cselekedék;
35. Csak a magaslatokat nem rontották le; még ott áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. Ő építette meg az Úr házának felső kapuját.
36. Jótámnak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
37. Ebben az időben kezdte az Úr ráküldeni Júdára Récint, Szíria királyát, és Pékát, a Remália fiát.
38. És elaluvék Jótám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival Dávidnak, az ő atyjának városában, és Akház, az ő fia uralkodék őhelyette.

Elolvastad a szakaszt

Sikeresen végigolvastad a mai szakaszt