| 1. | Pékának, a Remália fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Akház, Jótámnak, a Júda királyának fia. |
| 2. | Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedé, ami az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna, amint Dávid, az ő atyja, |
| 3. | Hanem az Izrael királyainak útjukon járt, még az ő fiát is átvitte a tűzön a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr az Izrael fiai előtt kiűzött volt. |
| 4. | És ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon, és a halmokon, és minden zöld fa alatt. |
| 5. | Abban az időben jött fel Récin, Szíria királya, és Péka, a Remália fia, az Izrael királya Jeruzsálemet vívatni, és körülzárták Akházt, de nem tudták legyőzni. |
| 6. | Akkor nyerte vissza Récin, Szíria királya Elátot a szíriabelieknek, és irtotta ki a zsidókat Elátból; és szíriabeliek jövének Elátba, és ott laknak mind e mai napig. |
| 7. | És követeket küldött Akház Tiglát-Piléserhez, Asszíria királyához, ezt üzenvén: Te szolgád és a te fiad vagyok; jöjj fel, és szabadíts meg engem Szíria királyának kezéből és az Izrael királyának kezéből, akik reám támadtak! |
| 8. | És vevé Akház az ezüstöt és aranyat, és amely találtaték az Úr házában és a király házának kincsei között, és ajándékba küldé Asszíria királyának. |
| 9. | És engedett neki Asszíria királya, és feljövén Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette azt, és a benne levőket Kirbe hurcolta; Récint pedig megölte. |
| 10. | És eleibe ment Akház Tiglát-Pilésernek, Asszíria királyának Damaszkuszba, és mikor meglátta Akház király azt az oltárt, amely Damaszkuszban volt, elküldte Akház király annak az oltárnak hasonlatosságát és képét minden felszerelésével Uriás paphoz. |
| 11. | És megépítette Uriás pap az oltárt arra a formára, amelyet Akház király Damaszkuszból küldött, és elkészíté azt Uriás pap, mire Akház király visszajött Damaszkuszból. |
| 12. | És mikor megjött a király Damaszkuszból, és meglátta a király az oltárt, az oltárhoz ment a király, és áldozott rajta, |
| 13. | És meggyújtotta az ő égő áldozatát és ételáldozatát, és áldozott italáldozattal is, és az ő hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül. |
| 14. | És a rézoltárt, amely az Úr előtt állott, elviteté a ház elől, hogy ne álljon az ő oltára és az Úr háza között, és helyezteté azt az oltár szegletéhez észak felől. |
| 15. | És megparancsolta Akház király Uriás papnak, mondván: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égő áldozatot és az esteli ételáldozatot, a király égő áldozatát is az ő ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind égő áldozatát, mind ételáldozatát, mind italáldozatát, és az égő áldozat minden vérét és egyéb áldozatnak minden vérét a körül hintsed el; a rézoltár felől pedig még [majd] gondolkozom. |
| 16. | És Uriás pap mind aszerint cselekedék, amint Akház király megparancsolta. |
| 17. | És letörte Akház király a talpak oldalait, és lehányta azokról a mosdómedencéket; a tengert is ledobta a rézökrökről, amelyeken állott, és kőtalapzatra tette. |
| 18. | És áthelyezte a szombati hajlékot, amelyet a házban építettek, és a király külső bejáró helyét az Úr házában Asszíria királya miatt. |
| 19. | Akháznak egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 20. | És elaluvék Akház az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék őhelyette az ő fia, Ezékiás. |
| 1. | Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás, az Ela fia Szamariában Izraelen, kilenc esztendeig. |
| 2. | És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, de nem annyira, mint Izrael ama királyai, akik előtte éltek. |
| 3. | Ez ellen jött fel Salmanassár, Asszíria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett neki. |
| 4. | De mikor Asszíria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene, és követeket küldött Suához, Egyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Asszíria királyának: elfogatta őt Asszíria királya, és börtönbe vetette. |
| 5. | És felméne az asszíriai király az egész ország ellen, és feljövén Szamaria ellen, azt három esztendeig ostromolta. |
| 6. | És Hóseásnak kilencedik esztendejében bevette Asszíria királya Szamariát, és elhurcolta az Izraelt Asszíriába; és Halában és Háborban, a Gózán folyó mellett, és a médek városaiban telepítette le őket. |
| 7. | Ez pedig azért történt, mert az Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki őket kihozta Egyiptom földjéből a fáraónak, az egyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket tiszteltek. |
| 8. | És jártak a pogányok szerzésekben, akiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai elől, és úgy cselekedtek, mint az Izrael királyai. |
| 9. | És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izrael fiai, amelyek ellenére voltak az Úrnak, az ő Istenüknek, és építettek maguknak magaslatokat minden városaikban, az őrtornyoktól a kerített városokig. |
| 10. | És emeltek maguknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden zöld fa alatt, |
| 11. | És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, akiket az Úr kiűzött volt előlük, és gonosz dolgokat cselekedtek, amelyekkel az Urat haragra indították. |
| 12. | És a bálványoknak szolgáltak, akik felől az Úr azt parancsolta volt nekik: Ezt ne cselekedjétek! |
| 13. | És mikor bizonyságot tett az Úr Izraelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz utaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet az egész törvény szerint, amelyet parancsoltam a ti atyáitoknak, és amelyet tihozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által: |
| 14. | Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakukat atyáik makacssága szerint, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben. |
| 15. | Sőt, megvetették az ő rendeléseit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött, és az ő bizonyságtételeit, amelyekkel megintette őket, és hiábavalóságot követvén, maguk is hiábavalókká lettek, és a körülöttük való pogányok után [indultak], akik felől pedig azt parancsolta nekik az Úr, hogy azokat ne utánozzák. |
| 16. | És elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek minden parancsolatát, és öntött képeket csináltak maguknak, két borjút, és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden seregei előtt, és a Baált tisztelték. |
| 17. | És átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, jövendőket mondtak és varázslást űztek, és magukat teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására. |
| 18. | Azért igen megharaguvék az Úr Izraelre, és elveté őt színe elől, és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda nemzetsége egyedül. |
| 19. | Sőt még a Júda sem őrizte meg az Úrnak, az ő Istenének parancsolatait, hanem az Izrael szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok. |
| 20. | Elidegenült azért az Úr az egész Izrael magvától, és megsanyargatta őket, és a kóborlók kezébe adta őket, mígnem mind elvetette az ő szemei elől, |
| 21. | Mert elszakasztotta Izraelt a Dávid házától, és királlyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izraelt az Úrtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket. |
| 22. | És az Izrael fiai követték Jeroboám minden bűnét, amelyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól, |
| 23. | Míglen elveté az Úr az ő színe elől az Izraelt, amint megmondotta minden ő szolgái, a próféták által. Így hurcoltatott el fogságra az Izrael az ő földjéből Asszíriába mind e mai napig. |
| 24. | És [más népet] telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá őket Szamaria városaiba az Izrael fiai helyett, akik birtokba vették Szamariát, és annak városaiban laktak. |
| 25. | És történt ottlakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájuk, amelyek [többet] megöltek közülük. |
| 26. | Mondának azért Asszíria királyának: A pogányok, akiket [ide]hoztál és Szamaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját. |
| 27. | Parancsola azért Asszíria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnét elhoztatok, aki menjen el, és lakjék ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára. |
| 28. | És elméne egy a papok közül, akiket Szamariából elvittek volt, és lakék Bételben, és megtanította őket, hogy miképp tiszteljék az Urat. |
| 29. | De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, amelyeket a szamaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, amelyben lakott. |
| 30. | A Babilonból való férfiak csinálták a Szukkót-Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták; |
| 31. | A háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a sefárvaimbeliek tűzzel égették meg az ő magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek, a sefárvaimbeliek isteneinek. |
| 32. | De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, akik őértük áldoztak a magaslatok házaiban. |
| 33. | Így tisztelték az Urat, és szolgálták az ő isteneiket is, ama népek szokása szerint, akik közül elhozták volt őket. |
| 34. | És mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik [igazán] az Urat, és nem cselekesznek az ő rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, amelyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, akiknek az Izrael nevet adta, |
| 35. | És akikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nekik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok, és ne áldozzatok nekik; |
| 36. | Hanem csak az Urat tiszteljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, aki titeket kihozott az Egyiptom földjéből nagy erővel és kinyújtott karral. |
| 37. | És őrizzétek meg az ő rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatát, amelyeket megírt nektek, azokat cselekedvén minden időben, és idegen isteneket ne tiszteljetek; |
| 38. | És el ne felejtkezzetek a kötésről, amelyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket, |
| 39. | Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből. |
| 40. | De ezek nem engedelmeskedtek, hanem előbbi szokásaik szerint cselekedtek. |
| 41. | Így tisztelték ezek a pogányok az Urat, és szolgálták az ő bálványaikat, és így cselekedtek az ő fiaik és unokáik is, amint az ő eleik cselekedtek, mind e mai napig. |
| 1. | És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izrael királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia. |
| 2. | Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya. |
| 3. | És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, amint az ő atyja, Dávid cselekedett volt. |
| 4. | Ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érckígyót is, amelyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izrael fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékustánnak. |
| 5. | [Egyedül] az Úrban, Izrael Istenében bízott, és őutána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között, sem azok között, akik őelőtte [voltak]. |
| 6. | Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott őtőle, és megőrizte az ő parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala. |
| 7. | És vele volt az Úr mindenütt, és ahova csak ment, előmenetele volt. És elszakadt Asszíria királyától, és nem szolgált neki. |
| 8. | Megverte a filiszteusokat is egész Gázáig, és határukat az őrtornyoktól a kerített városokig. |
| 9. | Ezékiás királynak negyedik esztendejében – amely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izrael királyának hetedik esztendeje – feljött Salmanassár, Asszíria királya Szamaria ellen, és megszállotta azt; |
| 10. | És elfoglalta három esztendő múlva, Ezékiás hatodik esztendejében – ez Hóseásnak, az Izrael királyának kilencedik esztendeje –, ekkor vették be Szamariát. |
| 11. | És elhurcolta Asszíria királya az Izraelt Asszíriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé és a médeusok városaiba |
| 12. | Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, hanem megszegték az ő szövetségét, mindazokat, amelyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájuk, sem nem cselekedték azokat. |
| 13. | Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Asszíria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat. |
| 14. | Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Asszíria királyához Lákisba, ezt üzenvén: Vétkeztem, térj el énrólam; amit rám vetsz, elviselem! És Asszíria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki. |
| 15. | És Ezékiás odaadott minden ezüstöt, amely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között. |
| 16. | Ugyanebben az időben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, amelyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és odaadta azokat Asszíria királyának. |
| 17. | És Asszíria királya [mégis] odaküldte Tartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és odaérvén, megállának a felső halastó zsilipjénél, amely a ruhafestő útja mellett van. |
| 18. | És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájuk Eliákim, a Hilkia fia, ki a [király] házának gondviselője volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Aszáf fia, az emlékíró. |
| 19. | És monda nekik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Asszíria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, amelyben te bizakodtál? |
| 20. | Azt mondád (csak szóbeszéd): tanács és erő [kell] a hadakozáshoz; vajon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem? |
| 21. | Íme, ebben a törött nádszálban bizakodol, Egyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenekhez, akik őhozzá bíznak! |
| 22. | Vagy azt akarjátok nekem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-e az, akinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár előtt imádkozzatok Jeruzsálemben? |
| 23. | Nosza, fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Én neked kétezer lovat adok, ha tudsz reájuk adni annyi lovast. |
| 24. | Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Egyiptomhoz a szekerek és a lovagok miatt? |
| 25. | Vajon az Úr [tudta] nélkül jöttem-e fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nekem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt! |
| 26. | És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal szíriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, amely a kőfalon van! |
| 27. | És felele nekik Rabsaké: Vajon a te uradhoz vagy tehozzád küldött-e engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem [inkább] e férfiakhoz-e, akik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjukat, és igyák meg a saját vizeletüket? |
| 28. | És odaállott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Asszíria nagy királyának beszédeit! |
| 29. | Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből. |
| 30. | És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az asszíriai király kezébe. |
| 31. | Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Asszíria királya: Békéljetek meg velem, és jöjjetek ki hozzám, és ki-ki egyék az ő szőlőjéből és fügefájáról, és igyék az ő kútjának vizéből |
| 32. | Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higgyetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket! |
| 33. | Vajon megszabadították-e a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Asszíria királyának kezéből? |
| 34. | Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Szamariát is megszabadították-e az én kezemből? |
| 35. | Kicsoda a földön való minden istenek közül, aki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből? |
| 36. | De a nép csak hallgatott, és nem felelt neki csak egy igét sem, mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek neki! |
| 37. | És elment Eliákim, a Hilkia fia, a [király] házának gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Aszáf fia, az emlékíró Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák neki Rabsaké beszédeit. |