| 1. | Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába. |
| 2. | És elküldte Eliákimot, a [király] házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, akik zsákba öltöztek Ésaiás prófétához, az Ámós fiához, |
| 3. | És mondának neki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez. |
| 4. | Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédeit, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent, és káromló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, akik még megmaradtak! |
| 5. | És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz. |
| 6. | És monda nekik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem Asszíria királyának szolgái! |
| 7. | Íme, én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az ő földjére, és fegyverrel vágatom le őt az ő földjében. |
| 8. | És mikor visszatért Rabsaké, Asszíria királyát Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment. |
| 9. | És hallván Tirháka felől, a szerecsen király felől, ezt mondván: Íme, kijött, hogy hadakozzék teellened; visszafordult, és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt üzenvén: |
| 10. | Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, akiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Asszíria királyának kezébe Jeruzsálem. |
| 11. | Íme hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-e? |
| 12. | Vajon megszabadították-e a pogányok istenei azokat, akiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, akik Telasárban [voltak]? |
| 13. | Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva? |
| 14. | És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt, |
| 15. | És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izrael Istene, aki a kerubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet; |
| 16. | Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet, és halld meg; nyisd fel, Uram, a te szemeidet, és lásd meg, és halld meg a Sénakhérib beszédét, aki ideküldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent. |
| 17. | Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait, |
| 18. | És az ő isteneiket a tűzbe hányták, de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket. |
| 19. | Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten! |
| 20. | Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: A te könyörgésedet Asszíria királya, Sénakhérib felől meghallgattam. |
| 21. | Ez az, amit az Úr őfelőle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya. |
| 22. | Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy [ki ellen] emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izrael szentje ellen! |
| 23. | Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libanon oldalait, és levágom magas cédrusait, legfelségesebb ciprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe. |
| 24. | Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Egyiptom minden folyóvizét. |
| 25. | Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ősidőktől elvégeztem ezt! Most [csak] véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat, |
| 26. | És hogy a benne lakók erejükben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek, mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve, és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona. |
| 27. | És ismerem a te ülésedet, és járásodat-kelésedet, és ellenem való tombolásodat; |
| 28. | A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, amely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen eljöttél. |
| 29. | Teneked pedig, [Ezékiás], legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, ami magától terem, de a harmadik esztendőben [már] vettek és arattok, szőlőket plántáltok, és azok gyümölcsét eszitek. |
| 30. | És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül. |
| 31. | Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt! |
| 32. | Azért azt mondja az Úr Asszíria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem pajzs nem ostromolja azt, sem sáncot nem ás mellette. |
| 33. | Azon az úton, amelyen jött, tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. |
| 34. | És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt énértem és Dávidért, az én szolgámért. |
| 35. | És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszíriabeli táborban száznyolcvanötezret, és mikor jó reggel felkeltek, íme mindenütt holttestek [hevertek]. |
| 36. | És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Asszíria királya, és Ninivében maradt. |
| 37. | És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai levágták őt fegyverrel, maguk pedig elszaladtak az Ararát földjébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette. |
| 1. | Ebben az időben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda neki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem élsz. |
| 2. | Akkor arccal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván: |
| 3. | Oh Uram, emlékezzél meg róla, hogy teelőtted hűséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, ami jó volt a te szemeid előtt. És sírt Ezékiás nagy sírással. |
| 4. | Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lőn őhozzá, mondván: |
| 5. | Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könnyhullatásidat, íme én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába; |
| 6. | És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből, és megoltalmazom e várost énértem és Dávidért, az én szolgámért, |
| 7. | És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide! És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult. |
| 8. | És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr házába? |
| 9. | Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekszi ezt a dolgot, amelyről szólott [neked]: Előremenjen-e az árnyék tíz grádiccsal, vagy visszatérjen-e tíz grádiccsal? |
| 10. | És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádiccsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádiccsal! |
| 11. | És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján azokon a grádicsokon, amelyeken már aláment volt, tíz grádiccsal. |
| 12. | Ebben az időben küldött Berodák Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak, mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt. |
| 13. | És meghallgatá őket Ezékiás, és megmutatta nekik az ő egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerszámokat, a drága kenetet, és az ő fegyveres házát, és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás. |
| 14. | Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda neki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. |
| 15. | És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, amit nekik meg ne mutattam volna. |
| 16. | Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét: |
| 17. | Íme, eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. |
| 18. | És a te fiaid közül is, akik tőled származnak és születnek, elhurcoltatnak, és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában. |
| 19. | Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, amelyet szólál! És monda: Nem [merő jóság-e], ha békesség és hűség lesz az én napjaimban? |
| 20. | Ezékiásnak egyéb dolgai pedig, és minden erőssége, és hogy miképpen csinálta a tavat és a vízcsöveket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 21. | És elaluvék Ezékiás az ő atyáival, és az ő fia, Manasse uralkodék helyette. |
| 1. | Manasse tizenkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának Hefsiba volt a neve. |
| 2. | És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, a pogányok utálatossága szerint, akiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai elől, |
| 3. | Mert újra megépítette a magaslatokat, amelyeket Ezékiás, az ő atyja lerontott, és oltárokat emelt a Baálnak, és állított Aserát, mint ahogy Akháb, az Izrael királya cselekedett volt, és imádta az összes mennyei seregeket, és azoknak szolgált. |
| 4. | És oltárokat is épített az Úr házában, amely felől azt mondotta volt az Úr: Jeruzsálembe helyeztetem az én nevemet! |
| 5. | Oltárokat épített az egész mennyei seregnek az Úr házának mind a két pitvarában, |
| 6. | És átvivé a fiát a tűzön, és igézést és jegymagyarázást űzött, és ördöngösöket és titokfejtőket tartott; sok gonosz dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, hogy őt haragra ingerelje. |
| 7. | És az Asera-bálványt, amelyet készített, bevitte abba a házba, amely felől azt mondotta volt az Úr Dávidnak és az ő fiának, Salamonnak: Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet magamnak választottam Izraelnek minden nemzetségei közül, helyeztetem az én nevemet mindörökké; |
| 8. | És ki nem mozdítom többé Izrael lábát erről a földről, amelyet adtam az ő eleiknek, ha szorgalmatosan az én parancsolataim szerint cselekesznek, és az egész törvény szerint, amelyet nekik Mózes, az én szolgám parancsolt. |
| 9. | Ők azonban nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe ejté őket Manasse, hogy még gonoszabbul viseljék magukat azoknál a pogányoknál, akiket az Úr kivesztett az Izrael fiai elől. |
| 10. | Akkor szóla az Úr az ő szolgái, a próféták által, mondván: |
| 11. | Mivelhogy Manasse, Júda királya ezeket az utálatosságokat cselekedte, gonoszabb dolgokat cselekedvén mindazoknál, amelyeket az őelőtte való emoreusok cselekedtek vala, és Júdát is vétekbe ejtette az ő bálványai által, |
| 12. | Azért ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Íme, én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, aki azt hallja, megcsendül bele mind a két füle. |
| 13. | És kiterjesztem Jeruzsálemre a Szamaria mérőzsinórját és az Akháb házának mértékét, és kitörlöm Jeruzsálemet, mint kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják azt; |
| 14. | És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom őt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek |
| 15. | Azért, mert gonoszul cselekedtek énelőttem, és engem haragra ingerlettek az ő atyáiknak Egyiptomból való kijövetele napjától fogva mind e mai napig. |
| 16. | És Manasse nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgyhogy Jeruzsálem mindenfelől megtelt vele, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe ejtette Júdát, gonoszul cselekedvén az Úr szemei előtt. |
| 17. | Manassénak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, és az ő vétke, amelyet cselekedett, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 18. | És elaluvék Manasse az ő atyáival, és eltemetteték az ő háza mellett lévő kertben, az Uzza kertjében, és az ő fia, Amon uralkodék helyette. |
| 19. | Amon huszonkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Mésullémet volt, a jótbabeli Hárus leánya. |
| 20. | És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, amint cselekedett Manasse, az ő atyja. |
| 21. | És tökéletesen azon az úton járt, amelyen járt volt az ő atyja, és szolgált a bálványoknak, akiknek szolgált volt atyja, és azokat imádta. |
| 22. | És elhagyta az Urat, atyái Istenét, és nem járt az Úrnak útjában. |
| 23. | És pártot ütöttek Amon ellen a maga szolgái, és megölték a királyt az ő házában. |
| 24. | De a föld népe levágta mindazokat, akik pártot ütöttek volt Amon király ellen, és a föld népe királlyá tevé az ő fiát, Jósiást helyette. |
| 25. | Amonnak egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
| 26. | És eltemeték őt az ő sírjába, Uzza kertjében, és fia, Jósiás lett a király őhelyette. |
| 1. | Nyolcesztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya. |
| 2. | És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden utaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra. |
| 3. | És történt Jósiás király tizennyolcadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván: |
| 4. | Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyűlt pénzt, amelyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől. |
| 5. | És adják azt az Úr házában való művesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, akik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák; |
| 6. | Az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására. |
| 7. | De számadást nem kell tőlük venni a pénzről, amely kezükbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik. |
| 8. | És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia odaadta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt. |
| 9. | És elméne Sáfán, az íródeák a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, amely a házban találtatott, és odaadták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe. |
| 10. | És megmondá Sáfán, az íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt. |
| 11. | Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédeit, megszaggatá az ő ruháit. |
| 12. | És megparancsolta a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának és Akbórnak, a Mikája fiának és Sáfánnak, az íródeáknak és Asájának, a király szolgájának, mondván: |
| 13. | Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat énértem és a népért és az egész Júdáért e könyvnek beszédei felől, amely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, amint megíratott nekünk. |
| 14. | És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda prófétaasszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának – aki Harhásnak, a ruhák őrizőjének fia volt – feleségéhez, aki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele. |
| 15. | És monda nekik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött; |
| 16. | Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra a könyv minden beszédei szerint, amelyet olvasott a Júda királya, |
| 17. | Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jó illattal, hogy engem haragra indítsanak az ő kezüknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik. |
| 18. | A Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Mivelhogy e beszédekre, amelyeket hallottál, |
| 19. | Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr előtt, hallván azokat, amiket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál előttem: azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr. |
| 20. | Azért íme, én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ. |