| 1. | Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége. |
| 2. | Ézsaú a kananeusok leányai közül vette vala feleségeit: Adát, a kitteus Élonnak leányát, és Oholibámát, Anáhnak leányát, aki a kivveus Cibhón leánya vala. |
| 3. | És Boszmátot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát. |
| 4. | Szülé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmát szülé Rehuélt. |
| 5. | Oholibáma pedig szülé Jéhust, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek neki Kánaán földjén. |
| 6. | És felvevé Ézsaú az ő feleségeit, az ő fiait, és az ő leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait és minden jószágát, melyet szerzett vala Kánaán földjén, és elméne [más] országba az ő atyjafiának, Jákóbnak színe elől. |
| 7. | Mert az ő jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földje nem bírja vala meg őket az ő nyájaik miatt. |
| 8. | Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm. |
| 9. | Ez Ézsaúnak, az edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen. |
| 10. | Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának, Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmátnak, Ézsaú feleségének fia. |
| 11. | Elifáznak fiai valának: Témán, Omár, Cefó, Gahtám és Kenáz. |
| 12. | Timna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szülé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai. |
| 13. | Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmátnak, Ézsaú feleségének fiai. |
| 14. | Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Cibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szüle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Kóré. |
| 15. | Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsőszülöttjének fiai: Témán fejedelem, Omár fejedelem, Cefó fejedelem, Kenáz fejedelem. |
| 16. | Kóré fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai. |
| 17. | Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltől való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmátnak, Ézsaú feleségének fiai. |
| 18. | Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Kóré fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétől való fejedelmek. |
| 19. | Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm. |
| 20. | A horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Cibhón, Anáh. |
| 21. | Disón, Ecer, Disán. Ezek a horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában. |
| 22. | Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna. |
| 23. | Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám. |
| 24. | Cibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának, Cibhónnak szamarait legelteté. |
| 25. | Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma, Anáhnak leánya. |
| 26. | Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán. |
| 27. | Ecernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán. |
| 28. | Disánnak fiai ezek: Húc és Arán. |
| 29. | A horeusok közül való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Cibhón fejedelem, Anáh fejedelem. |
| 30. | Disón fejedelem, Ecer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a horeusok közül való fejedelmek az ő fejedelemségük szerint Széir tartományában. |
| 31. | Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földjén, minekelőtte Izrael fiai között király uralkodott volna. |
| 32. | Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az ő városának neve Dinhába vala. |
| 33. | És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Bocrából való volt. |
| 34. | És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földjéből való Khusám. |
| 35. | És meghala Khusám, és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, aki megveré a midiánitákat a Moáb mezején; az ő városának neve pedig Hávit vala. |
| 36. | És meghala Hadád, és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá. |
| 37. | És meghala Szamlá, és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból. |
| 38. | És meghala Saul, és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia. |
| 39. | És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az ő városának neve Pahu, az ő feleségének pedig neve Mehetábéel, aki Mézaháb leányának, Matrédnak leánya vala. |
| 40. | Ezek pedig az Ézsaú nemzetségéből való fejedelmek nevei az ő családjuk, helyük és nevük szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem. |
| 41. | Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem. |
| 42. | Kenáz fejedelem, Témán fejedelem, Mibcár fejedelem. |
| 43. | Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az ő lakásuk szerint, az ő örökségük földjén. Ézsaú az edomiták atyja. |
| 1. | Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földjén, Kánaán földjén. |
| 2. | Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának, az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. |
| 3. | Izrael pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és cifra ruhát csináltat vala neki. |
| 4. | Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. |
| 5. | És álmot álmodék József, és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt. |
| 6. | Mert monda nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. |
| 7. | Íme, kévéket kötünk vala a mezőben, és íme, az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. |
| 8. | És mondának neki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-e lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-e rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. |
| 9. | Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: Íme, megint álmot álmodtam; íme, a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala énelőttem. |
| 10. | S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván neki: Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-e én, és a te anyád, és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat teelőtted a földig? |
| 11. | Irigykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot. |
| 12. | Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikembe, hogy az ő atyjuk juhait őrizzék, |
| 13. | Monda Izrael Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikemben legeltetnek-e? Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol [vagyok]. |
| 14. | És monda neki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nekem! Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikembe. |
| 15. | Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keresel? |
| 16. | És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nekem, hol legeltetnek. |
| 17. | És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban. |
| 18. | Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájuk, összebeszélének, hogy megölik. |
| 19. | És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó! |
| 20. | Most hát jertek, öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. |
| 21. | Meghallá pedig Rúben, és megmenté őt kezükből, és mondá: Ne üssük őt agyon! |
| 22. | És mondá nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért, hogy megszabadítsa őt kezükből, hogy visszavigye atyjához. |
| 23. | És lőn, amint odaére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felsőruháját, a cifra ruhát, mely rajta vala. |
| 24. | És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne. |
| 25. | Azután leülének kenyerezni, és felemelék szemeiket és láták, hogy íme, egy ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba. |
| 26. | És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? |
| 27. | Jertek, adjuk el őt az ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő! És hallgatának rá az ő atyjafiai. |
| 28. | És menének arra midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Egyiptomba. |
| 29. | És visszatére Rúben a kúthoz, és íme, József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. |
| 30. | És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek; és én, merre menjek én? |
| 31. | Akkor vevék a József felsőruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsőruhát a vérbe. |
| 32. | És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjukhoz, és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-e vagy nem? |
| 33. | És megismeré azt, és monda: Fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony szétszaggatta Józsefet. |
| 34. | És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. |
| 35. | Felkelének pedig minden ő fiai és minden ő leányai, hogy vigasztalják őt, de nem akara vigasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. |
| 36. | A midiániták pedig eladák őt Egyiptomba Pótifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának. |
| 1. | És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala. |
| 2. | És meglátá ott Júda egy Súah nevű kánaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá. |
| 3. | És az fogada méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Hérnek. |
| 4. | És ismét fogada méhében, s fiat szüle, és nevezé nevét Ónánnak. |
| 5. | Még egyszer szüle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szülé, Khezibben vala. |
| 6. | És vőn Júda az ő elsőszülött fiának, Hérnek feleséget, ennek neve Támár vala. |
| 7. | De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr. |
| 8. | És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségül mint sógor, és támassz magot bátyádnak. |
| 9. | Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot], hogy bátyjának magot ne támasszon. |
| 10. | És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, amit cselekszik vala, annak okáért megölé őt is. |
| 11. | És monda Júda Támárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam, Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Támár, és marada az ő atyja házában. |
| 12. | Sok idő múlva meghala Súah leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódék, és elméne az ő juhainak nyíróihoz barátjával, az adullámbeli Khirával, Timnába. |
| 13. | Hírül adák pedig Támárnak, mondván: Ím, a te ipád Timnába megy juhainak nyírására. |
| 14. | Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leüle Enajim kapujába, mely a Timnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és mégsem adák őt annak feleségül. |
| 15. | Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orcáját. |
| 16. | És hozzátére az útra, és monda: Engedd meg, kérlek, hogy menjek be tehozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? |
| 17. | És felele: Küldök neked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-e zálogot, míg megküldöd? |
| 18. | És monda: Micsoda zálogot adjak neked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálcádat, mely kezedben van. Odaadá azért neki, és beméne hozzá, és teherbe ejté. |
| 19. | Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. |
| 20. | És megküldé Júda a kecskefiat az ő adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt. |
| 21. | És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna [nő], aki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nő. |
| 22. | Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nő. |
| 23. | És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; íme, én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt. |
| 24. | És lőn, mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Támár, a te menyed paráználkodott, és íme, terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg! |
| 25. | Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, akiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór és e pálca. |
| 26. | És megismeré Júda, és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak, Sélának; de nem ismeré őt [Júda] többé. |
| 27. | És lőn az ő szülésének idején, íme, kettősök valának az ő méhében. |
| 28. | És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába, és vörös fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. |
| 29. | De lőn, hogy amikor visszavoná kezét, íme, az ő testvére jöve ki. És mondá a [bába]: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecnek. |
| 30. | És utána kijöve az ő testvére, kinek vörös fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak. |
| 1. | József pedig aláviteték Egyiptomba, és megvevé őt az ismáelitáktól, kik őt odavitték vala, egy egyiptomi ember, Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. |
| 2. | És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala, és az ő egyiptomi urának házában vala. |
| 3. | Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: |
| 4. | Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala neki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá. |
| 5. | És lőn az időtől fogva, hogy házának, és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. |
| 6. | Mindent azért, valamije vala, József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala. |
| 7. | És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem! |
| 8. | Ő azonban vonakodék, s monda az ő ura feleségének: Íme, az én uramnak énmellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. |
| 9. | Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy: hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és [hogyan] vétkezném az Isten ellen? |
| 10. | És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. |
| 11. | Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban, |
| 12. | És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem! Ő pedig otthagyá ruháját az [asszony] kezében, és elfuta és kiméne. |
| 13. | És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: |
| 14. | Összehívá a háznépet, és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték. |
| 15. | És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá, és elfuta és kiméne. |
| 16. | Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura hazajöve. |
| 17. | S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon reám. |
| 18. | És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá, és kifuta. |
| 19. | És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket neki beszélt, mondván: ilyesmiket tett velem a te szolgád, haragra gerjede. |
| 20. | Vevé azért Józsefet az ő ura, és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben. |
| 21. | De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt. |
| 22. | És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden őáltala történék. |
| 23. | És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala. |