| 1. | Ezek után pedig megveré Dávid a filiszteusokat, és megalázá őket, és Gát városát faluival együtt elvevé a filiszteusok kezéből. |
| 2. | A moábitákat is megveré, és a moábiták Dávidnak adófizető szolgái lettek. |
| 3. | Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátesz folyóvízig vesse birodalmának határát. |
| 4. | Dávid pedig nyere őtőle ezer szekeret és hétezer lovast és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból. |
| 5. | És mikor eljövének Damaszkuszból a szíriabeliek, hogy megsegéllenék Hadadézert, a Sóba királyát, levága Dávid a szíriabeliek közül huszonkétezer férfit. |
| 6. | És rendele Dávid [tiszttartókat] Szíriában, ahol Damaszkusz van; és lettek a szíriabeliek Dávidnak adófizető szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, amerre csak ment. |
| 7. | És vevé Dávid az aranypajzsokat, amelyeket a Hadadézer szolgái viselének, és vivé Jeruzsálembe. |
| 8. | És hoza Dávid Tibhátból és Kúnból, a Hadadézer városaiból igen sok rezet. Abból csinálá Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket. |
| 9. | Mikor meghallotta volna pedig Tóhu, a hamátbeli király, hogy Dávid megverte Hadadézernek, a Sóba királyának egész hadát, |
| 10. | Küldé Dávid királyhoz az ő fiát, Hadorámot, hogy köszöntené őt és megáldaná, mivelhogy megharcolt vala Hadadézerrel és megverte vala őt; mert Tóhu is hadakozik Hadadézer ellen. És [külde Dávidnak] sok arany-, ezüst- és rézedényt, |
| 11. | És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az arannyal együtt, amelyet nyert vala minden pogányoktól, az edomitáktól, a moábitáktól, az Ammon fiaitól, a filiszteusoktól és amálekitáktól. |
| 12. | Abisai pedig, a Séruja fia, az edomiták közül a Sónak völgyében megvere tizennyolcezret. |
| 13. | És rendele Edomban [Dávid] tiszttartókat, és lettek az edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, amerre csak ment. |
| 14. | Így uralkodék Dávid az egész Izrael felett, és ítéletet és igazságot szolgáltat vala egész népének. |
| 15. | Joáb pedig, Séruja fia, a sereg elöljárója volt, Jósafát, az Ahilud fia pedig emlékíró. |
| 16. | Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia voltak a papok, Sausa az íródeák. |
| 17. | És Benája, a Jójada fia, a kereteusok és peleteusok elöljárója volt; a Dávid fiai pedig elsők a király mellett. |
| 1. | Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette. |
| 2. | És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz, mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde őhozzá, akik vigasztalnák őt az ő atyjának [halála] miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földjére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák. |
| 3. | Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-e, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-e az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék? |
| 4. | Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyíratá, és ruhájukat félig elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket. |
| 5. | Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjük (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala), és ezt üzené a király: Maradjatok Jerikóban, míg szakállatok megnő, akkor jöjjetek hozzám! |
| 6. | Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer talentum ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mezopotámiából, a szíriai Maakából és Sóbából. |
| 7. | Fogadának azért maguknak harminckétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, akik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból, és jövének az ütközetre, |
| 8. | Amit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét. |
| 9. | És az Ammon fiai kimenvén csatarendbe állának a város kapuja előtt; amely királyok pedig [segítségre] jöttek vala, külön valának a mezőn. |
| 10. | Látván pedig Joáb, hogy mind elöl, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izrael harcosai közül [egynéhányat], és a szíriabeliek ellen rendelé. |
| 11. | A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és [ezek] az Ammon fiaival állának szembe. |
| 12. | És monda: Ha a szíriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek! |
| 13. | Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik! |
| 14. | Harcra indula azért Joáb és az ő hada a szíriabeliek ellen, akik őelőtte megfutamodának. |
| 15. | Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a szíriabeliek, ők is megfutamodának Abisai elől, az ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe. |
| 16. | Látván pedig a szíriabeliek, hogy az Izrael előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a szíriabelieket, akik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az elöljárójuk. |
| 17. | Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izraelt, és a Jordán vizén átmenvén hozzájuk érkezék, és csatarendbe állott ellenük. És mikor csatarendbe állott Dávid a szíriabeliek ellen, ők is megütközének ővele. |
| 18. | De a szíriabeliek megfutamodának Izrael elől, és levága Dávid a szíriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annak felette Sófákot, a sereg vezérét is megölé. |
| 19. | Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izrael előtt legyőzetének, békét kötöttek Dáviddal és szolgálának neki, és nem akarák többször a szíriabeliek megsegélleni az Ammon fiait. |
| 1. | És lőn az esztendőnek fordulásával, mikor a királyok [harcba] menni [szoktak], elindítá Joáb a hadat, és elpusztítá az Ammon fiainak földjét. És elmenvén, megszállá Rabbát (Dávid pedig Jeruzsálemben marada), és elfoglalá Joáb Rabbát, és elrontá azt. |
| 2. | És elvevé Dávid az ő királyuknak fejéről a koronát, mely egy talentum arany súlyú vala, s melyben drágakövek valának, és Dávid fejére tette azt, s a városból is temérdek zsákmányt vitt el. |
| 3. | A [város] népét pedig kihozatá és fűrésszel vágatá, és vasboronákkal, és fejszékkel. Így cselekedék Dávid az Ammon fiainak minden városával, azután megtére Dávid az egész néppel Jeruzsálembe. |
| 4. | Ezután ismét had támada Gézerben a filiszteusok ellen, és akkor ölé meg a husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait, és ilyen módon megaláztatának. |
| 5. | Ismét lőn had a filiszteusok ellen, amelyben megölé Elhanán, a Jáir fia a gátbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát; és az ő dárdájának nyele hasonló [vala] a szövők zugolyfájához. |
| 6. | Ezek után ismét versengés támadt Gátban, hol egy magas ember vala, akinek hat-hat, [vagyis] huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala. |
| 7. | És szidalommal illeté Izraelt, és megölé őt Jonatán, Dávid testvérének, Simeának fia. |
| 8. | Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gátban, akik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által. |
| 1. | Támada pedig a Sátán Izrael ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izraelt. |
| 2. | Monda azért Dávid Joábnak és a nép elöljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izraelt Beersebától fogva Dánig, és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát! |
| 3. | Akkor monda Joáb: Az Úr százennyivel szaporítsa meg az ő népét, amennyien vannak! Avagy nem mind a te szolgáid-e azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izraelnek büntetésére? |
| 4. | De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izraelt; azután megtért Jeruzsálembe. |
| 5. | És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izrael [népének száma] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai [közül] pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi. |
| 6. | A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjük, mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata. |
| 7. | Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izraelt. |
| 8. | Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem! |
| 9. | Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván: |
| 10. | Eredj el, szólj Dávidnak ekképpen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elődbe, válassz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled! |
| 11. | Elméne azért Gád [próféta] Dávidhoz, és monda neki: Ezt mondja az Úr: Válassz magadnak! |
| 12. | Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad, vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig [kegyetlenkedjék] földedben, és az Úr angyala pusztítson Izrael minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, aki engem hozzád küldött! |
| 13. | És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az ő irgalmassága), és ne essem emberek kezébe! |
| 14. | Bocsáta azért az Úr döghalált Izraelre, és meghalának Izrael közül hetvenezren. |
| 15. | Bocsáta annak felette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná [a népet], meglátá az Úr és könyörüle az [ő] veszedelm[ükö]n, és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szűnjél meg! Az Úrnak angyala pedig áll vala a jebuzeus Ornánnak szérűjénél. |
| 16. | Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orcájukra. |
| 17. | És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-e meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? Oh, én Uram, Istenem, forduljon ellenem a te kezed, és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás! |
| 18. | Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a jebuzeus Ornán szérűjén. |
| 19. | Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala. |
| 20. | Mikor pedig Ornán hátratekintvén látta az angyalt, ő és az ő négy fia, akik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala). |
| 21. | És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá magát Dávid előtt, arccal a földre. |
| 22. | És monda Dávid Ornánnak: Add nekem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nekem azt, hogy megszűnjék e csapás a népen. |
| 23. | Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, ami neki tetszik; sőt az ökröket is odaadom égő áldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket [ajándékul] adom! |
| 24. | És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert ami a tied, nem veszem el [tőled] az Úrnak, és nem akarok égő áldozattal áldozni neki a máséból. |
| 25. | Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz aranysiklust. |
| 26. | És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő és hálaáldozatokkal, és segítségül hívá az Urat, aki meghallgatá őt, mennyből tüzet [bocsátván] az égő áldozat oltárára. |
| 27. | És parancsola az Úr az angyalnak, és betevé az ő kardját hüvelyébe. |
| 28. | Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. |
| 29. | (Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égő áldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. |
| 30. | És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.) |
| 1. | Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égő áldozatnak oltára Izrael számára. |
| 2. | Megparancsolá azért Dávid, hogy gyűjtsék össze az Izrael földjén való jövevényeket, akiket kővágókká tőn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák. |
| 3. | Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bőségesen minden mérték nélkül. |
| 4. | Számtalan cédrusfát is; mert a Szidon és Tírusz [város]beliek cédrusfákat bőségesen szállítának Dávidnak. |
| 5. | Mert monda Dávid: Az én fiam, Salamon, gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig nagy házat kell építeni, mely híres legyen és ékesség az egész világon; elkészítek [azért mindeneket] neki. Dávid azért [mindeneket] nagy bőségesen megszerze, minekelőtte meghalna. |
| 6. | Hívatá azért Dávid az ő fiát, Salamont, és meghagyá neki, hogy az Úrnak, Izrael Istenének házat csináltasson. |
| 7. | És monda Dávid Salamonnak: [Édes] fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek nevének házat építsek, |
| 8. | De az Úr ekképpen szóla nekem, mondván: Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre énelőttem! |
| 9. | Íme, fiad lészen neked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok neki minden körüle való ellenségétől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izraelnek az ő idejében. |
| 10. | Ő csinál az én nevemnek házat; ő lészen nekem fiam, és én neki atyja leszek, és megerősítem az ő királyságának trónját Izrael felett mindörökké. |
| 11. | Most, [édes] fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön neked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképpen szólott tefelőled; |
| 12. | De adjon az Úr neked értelmet és bölcsességet, mikor téged Izrael fölé helyez, hogy az Úrnak, a te Istenednek törvényét megőrizzed! |
| 13. | Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izraelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj és ne rettegj! |
| 14. | Íme, én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának [építésére] százezer talentum aranyat és ezerszer ezer talentum ezüstöt, és rezet s vasat mérték nélkül, mert igen bőven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez! |
| 15. | Van neked sok művesed, kővágód, kő- és fafaragód, és mindenféle dologban bölcs mesterembered. |
| 16. | Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: [azért] kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled! |
| 17. | Megparancsolá pedig Dávid Izrael összes főembereinek, hogy [ők] is legyenek segítségül az ő fiának, Salamonnak, [ezt mondván]: |
| 18. | Avagy nincsen-e az Úr, a ti Istenetek tiveletek, aki nektek békességet adott körös-körül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr előtt és az ő népe előtt. |
| 19. | No, azért keressétek az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetek és lelketek szerint, és felkelvén, az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, amely építtetik az Úr nevének! |
| 1. | Megvénhedék pedig Dávid, és mikor igen koros volna, királlyá tevé az ő fiát, Salamont Izrael felett. |
| 2. | És összegyűjté Izrael összes fejedelmét, a papokat és a lévitákat is. |
| 3. | És megszámláltatának a léviták harmincesztendőstől fogva, és akik annál idősebbek valának, és azok száma fejenként, férfianként harmincnyolcezer volt. |
| 4. | Ezek közül huszonnégyezren az Úr háza teendőinek gondviselői [valának], és hatezren tiszttartók és bírák. |
| 5. | Négyezren ajtónállók; négyezren pedig dicsérik vala az Urat [minden zengő] szerszámokkal, melyeket [Dávid] készíttetett a dicséretre. |
| 6. | És Dávid őket csoportokba osztá a Lévi fiai szerint: gersonitákra, kéhátitákra és méráritákra. |
| 7. | A gersoniták közül valók valának Lahdán és Simhi. |
| 8. | Lahdán fiai: Jéhiel a fő, Zétám és Joel, hárman. |
| 9. | És a Simhi fiai: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei. |
| 10. | Simhi fiai: Jahát, Zina, Jéus és Béria; ezek négyen voltak Simhi fiai. |
| 11. | Jahát volt a fő, Zina második, de Jéus és Béria, mivel nem sok fiat nemzének, az ő családjukban csak egy ágnak vétettek. |
| 12. | Kéhát fiai: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel, négyen. |
| 13. | Amrám fiai: Áron és Mózes, Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, ő és az ő fiai mindörökké, hogy jó illatot tennének az Úr előtt, és szolgálnának neki, s az ő nevében [a népet] megáldanák mindörökké. |
| 14. | Mózesnek, az Isten emberének fiai pedig számláltatának a Lévi nemzetségei közé. |
| 15. | Mózes fiai: Gerson és Eliézer. |
| 16. | Gerson fiai: Sébuel a fő. |
| 17. | Eliézer fiai voltak: Rehábia a fő. Eliézernek nem volt több fia, de a Rehábia fiai igen megsokasodtak vala. |
| 18. | Ishár fiai: Selómit, aki fő vala. |
| 19. | Hebron fiai: Jéria a fő, Amárja második, Jaháziel harmadik és Jékámám negyedik. |
| 20. | Uzziel fiai: Mika a fő, és Isija második. |
| 21. | Mérári fiai: Mákhli és Músi; Mákhli fiai: Eleázár és Kis. |
| 22. | Meghala pedig Eleázár és nem voltak neki fiai, hanem leányai, akiket a saját atyjafiaik, a Kis fiai vettek el. |
| 23. | Músi fiai: Mákhli, Eder és Jeremót, hárman. |
| 24. | Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfők az ő megszámláltatásuk szerint, neveik száma szerint fejenként, akik az Úr házában szolgáltak, húszéves korban és azon felül. |
| 25. | Mert ezt mondotta vala Dávid: Az Úr, az Izrael Istene nyugodalmat adott az ő népének, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké; |
| 26. | Azért a lévitáknak sem kell többé hordozni az [Isten] hajlékát, s mindazokat az eszközöket, [amelyek] az ő szolgálatához valók. |
| 27. | Annak okáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húszéves korban és azon felül. |
| 28. | Mert az ő helyük az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent [edények] tisztítása és az Isten házának szolgálata által. |
| 29. | És hogy [gondot viseljenek] a szent kenyerekre, az ételáldozathoz való lisztlángra, a kovász nélkül való lepényekre, a serpenyőben főttre és pirítottra, minden mértékre és mérőre. |
| 30. | És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dicséretére, úgy reggel, mint este; |
| 31. | És hogy áldozzanak az Úrnak minden égő áldozattal, minden szombaton, a hónapok első napjain és a szokott ünnepeken [bizonyos] szám szerint, amint szükség vala, szüntelen az Úr előtt; |
| 32. | És hogy szorgalmasan őrizzék a gyülekezet sátorát, őrizzék a szenthelyet, és hogy vigyázzanak az ő atyjafiaiknak, az Áron fiainak szolgálatánál az Úr házában. |