| 1. | Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a jebuzeus Ornán szérűjén. |
| 2. | Elkezdé pedig az építést a második hónap második [nap]ján, királyságának negyedik esztendejében. |
| 3. | És ilyen alapot vetett Salamon az Isten házának építésénél: hosszúsága a régi mérték szerint vala hatvan sing, szélessége húsz sing. |
| 4. | És a tornác a [templom] hosszában, a ház szélessége szerint húsz sing volt, a magassága pedig százhúsz sing; és beborítá azt belül tiszta arannyal. |
| 5. | A derékházat pedig megbélelteté fenyőfákkal, és finom arannyal borítá be, melyen pálmafákat és láncokat metszete. |
| 6. | És beborította a házat drágakövekkel ékességül, és az arany Párvaimból való arany volt. |
| 7. | És beboríttatá a háznak gerendáit, ajtómellékit, falait és annak ajtajait is arannyal, és metszete a háznak falaira kerubokat. |
| 8. | Megcsináltatá a szentek szentjét is, melynek hosszúsága a derékháznak szélességével arányban húsz sing, szélessége is húsz sing volt, és beboríttatá azt hatszáz talentum finom arannyal. |
| 9. | A szegeknek súlya ötven aranysiklus volt. A felső helyiségeket is beboríttatá arannyal. |
| 10. | És csináltatott a szentek szentjébe két kerubot is, szoborműveket, és beboríták azokat arannyal. |
| 11. | A kerubok szárnyainak hosszúsága húsz sing vala; egyik szárnya öt sing, és a háznak falát érinté, a másik szárnya is öt sing és a másik kerub szárnyát érinté. |
| 12. | A másik kerubnak szárnya is, amely öt sing volt, a háznak falát érinté, a másik szárnya pedig, amely ismét öt sing volt, a másik kerub szárnyát érinté. |
| 13. | Úgyhogy a kerubok szárnyai húsz singnyire valának kiterjesztve; lábaikon állának, és arcuk befelé. |
| 14. | Annak felette függönyt is csináltata kék és piros bíborból, és karmazsinból és lenből, melyre kerubokat csináltatott. |
| 15. | Két oszlopot is csináltata a ház előtt, amelyeknek hossza harmincöt sing vala, és gömböt felül mindenikre, amely öt sing vala. |
| 16. | És csináltatott láncokat is, [mint] a belső részben, s az oszlopok tetejére helyezteté; és száz gránátalmát is csináltatott, s a láncokba helyezteté. |
| 17. | És felállítá ez oszlopokat a templom előtt, egyiket jobb felől, a másikat bal felől. És nevezé a jobb felől valót Jákinnak, a bal felől valót pedig Boáznak. |
| 1. | Csináltatott rézoltárt is, melynek hosszúsága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala. |
| 2. | Csináltatott öntött tengert is, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing vala, körös-körül kerek, és öt sing magas, és harminc sing zsinór érte be a kerületét. |
| 3. | Az alatt ököralakok valának körös-körül, tíz lévén egy singnyire, amelyek kört alkotának a tenger körül; az ököralakok két renddel valának öntve ugyanazon öntésből. |
| 4. | Tizenkét ökrön állott; három északra fordulva, három nyugatra, három délre és három napkeletre, és a tenger felül [vala] rajtuk, hátuk pedig mind befelé. |
| 5. | Vastagsága egy tenyérnyi volt, és karimája olyan, mint a pohár ajka, [vagy] a liliom virága; és háromezer bát fért belé. |
| 6. | Csináltatott annak felette tíz mosdómedencét, és ötöt helyeztete jobb kéz felől, ötöt pedig bal kéz felől, hogy azokban mossanak, mossák azt, ami áldozatra való; a tenger pedig [avégre vala], hogy abban mosakodjanak a papok. |
| 7. | Csináltatott tíz arany gyertyatartót is, az utasítás szerint, és helyezteté a templomban, ötöt jobb kéz felől, ötöt bal kéz felől. |
| 8. | Csináltatott tíz asztalt is, amelyeket helyeztete a templomban, ötöt jobb kéz felől, ötöt bal kéz felől; csináltatott száz aranymedencét is. |
| 9. | Megcsináltatá a papok pitvarát is, és a nagy tornácot; és ajtókat a tornácra, s azok ajtajait rézzel borítá be. |
| 10. | A tengert pedig helyezteté jobb kéz felől napkeletre, délnek ellenébe. |
| 11. | Húrám fazekakat, lapátokat és medencéket is csinált. És elvégezé Húrám a művet, amelyet csinálnia kellett Salamon királynak, az Isten házában, |
| 12. | [Tudniillik] a két oszlopot és a két kerek gömböt a két oszlop tetejére, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, amelyek az oszlopok tetején valának. |
| 13. | És négyszáz gránátalmát a két hálóra; két rend gránátalmát minden hálóba a két kerek gömb befedezésére, amelyek az oszlopok tetején valának. |
| 14. | Csinála talpakat is, és azokra mosdómedencéket. |
| 15. | Egy tengert és tizenkét ökröt az alá. |
| 16. | Fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezen eszközöket Húrám, az ő atyja tiszta rézből csinálta Salamon királynak az Úr háza számára. |
| 17. | A Jordán mezején önteté azokat a király az agyagos földben, Szukkót és Seredáta között. |
| 18. | Mindezen eszközöket Salamon nagy mennyiségben csináltatá, mert nem tekinték a réznek súlyát. |
| 19. | És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az Úr házához [szükséges volt]: az aranyoltárt és az asztalokat, amelyeken a szent kenyerek [voltak]. |
| 20. | A gyertyatartókat és azoknak szövétnekeit is, hogy égjenek azok rendeltetésük szerint a szentek szentje előtt, finom aranyból. |
| 21. | Azok virágait, szövétnekeit és hamvvevőit is aranyból, éspedig tiszta aranyból. |
| 22. | És az ollókat, medencéket, tálakat és tömjénezőket finom aranyból, és a ház kapuját, a szentek szentjéhez [való bejárat] belső ajtóit és a templom házának belső ajtóit aranyból. |
| 1. | És elvégezteték az egész mű, amelyet Salamon király csinála az Úr házához. És bevivé Salamon Dávidtól, az ő atyjától [Istennek] szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyezteté azokat az Isten házának kincsei közé. |
| 2. | Akkor Salamon összegyűjté az Izrael véneit, és a nemzetségek összes fejedelmeit, és az Izrael háznépének fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a Dávid városából, amely a Sion. |
| 3. | És felgyűlének Izraelnek minden férfiai a királyhoz, a hetedik hónak ünnepén. |
| 4. | Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izrael vénei, felvevék a léviták a ládát. |
| 5. | És felvivék a ládát, a gyülekezet sátorát és minden szent edényeket, amelyek a sátorban valának, felvivék azokat a papok [és] léviták. |
| 6. | Salamon király pedig és az Izrael egész gyülekezete, amely őhozzá gyűlt, [megy vala] a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, amelyek meg sem számláltathatnának, sem meg nem írattathatnának sokaságuk miatt. |
| 7. | És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére, az [Isten] házának belső részébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. |
| 8. | A kerubok pedig szárnyaikat kiterjesztik vala a láda felett, és befedezik vala a kerubok a ládát és annak rúdjait felülről. |
| 9. | Azután kijjebb vonták annak rúdjait úgy, hogy a rudaknak végei láthatók valának a ládán kívül, a legbelső rész felől, de kívülről nem voltak láthatók. És ott volt mind e mai napig. |
| 10. | Nem volt egyéb a ládában, hanem csak Mózes két táblája, melyeket ő a Hóreb [hegyén] tett vala [abba], amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, mikor kijövének Egyiptomból. |
| 11. | Lőn pedig, mikor a papok kijöttek a Szenthelyből (mert a papok mindnyájan, akik ott valának, magukat megszentelték vala, és akkor nem kellett megtartaniuk az ő sorrendjüket, |
| 12. | Annak okáért az énekes léviták mind, amennyien valának, Aszáf, Hémán, Jedutun, az ő fiaik és testvéreik fehér ruhákban, cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal állanak vala napkelet felől az oltárnál, és ővelük százhúsz kürtölő pap; |
| 13. | Mert a kürtölőknek és éneklőknek tisztük vala egyenlőképpen zengeni az Úrnak dicséretére és tiszteletére), és mikor nagy fennszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és [mindenféle] zengő szerszámokkal dicsérvén az Urat, hogy ő igen jó, és örökkévaló az ő irgalmassága, akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel |
| 14. | Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Istennek házát. |
| 1. | Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben. |
| 2. | Én pedig lakóházat építettem neked, helyet, ahol örökké lakjál. |
| 3. | Azután megfordult a király, és megáldá Izrael egész gyülekezetét; és Izrael egész gyülekezete felállott. |
| 4. | És monda: Áldott az Úr, Izrael Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, Dávidnak, és [hatalmas] kezeivel beteljesítette, mondván: |
| 5. | Attól a naptól fogva, amelyen kihozám az én népemet Egyiptom földjéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izrael minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, amelyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek, Izraelnek vezére lenne, |
| 6. | Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy [vezére] lenne az én népemnek, Izraelnek. |
| 7. | Ámbár az én atyám, Dávid, elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izrael Istenének, |
| 8. | De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted, |
| 9. | Mégis nem te építesz házat nekem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít az én nevemnek házat. |
| 10. | És beteljesíté most az Úr az ő beszédét, amelyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izrael királyi székébe, amint az Úr megmondotta volt, és megépítém a házat az Úrnak, Izrael Istene nevének. |
| 11. | És abba helyeztem a ládát, amelyben az Úrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izrael fiaival. |
| 12. | És odaállott [Salamon] az Úr oltára elé, az Izrael egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette. |
| 13. | Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézből, amelyet a tornácnak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izrael gyülekezete előtt, kezeit az ég felé kiterjeszté, |
| 14. | És monda: Oh Uram, Izraelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, aki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, akik teelőtted teljes szívvel járnak! |
| 15. | Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit szólottál neki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, amint e mai napon megtetszik. |
| 16. | Most azért, oh Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, mondván: Nem fogy el előttem a te magodból való férfiú, aki az Izraelnek királyi székében üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te énelőttem jártál. |
| 17. | Most azért, oh Uram, Izraelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak! |
| 18. | (Avagy lakozhatnék-e valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.) |
| 19. | És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram, Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, amellyel könyörög a te szolgád előtted! |
| 20. | Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, amelyről azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, amikor e helyen könyörögne. |
| 21. | Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek, Izraelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes! |
| 22. | Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és ő idejő, megesküszik oltárod előtt ebben a házban, |
| 23. | Te hallgasd meg a mennyből, és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ő útját, és az igazat megigazítván, megfizetvén neki az ő igazsága szerint. |
| 24. | Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izrael az ő ellenségeitől, mivel teellened vétkeztek, és [hozzád] visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak teelőtted e házban: |
| 25. | Te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izraelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál nekik és az ő atyáiknak! |
| 26. | Mikor az ég berekesztetik, és nem lészen eső, mivel vétkeztek teellened, és imádkozni fognak e helyen, és vallást tesznek a te nevedről, és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket: |
| 27. | Te hallgasd meg a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izraelnek, minekutána őket megtanítándod az igaz útra, amelyen járjanak; és adj esőt a te földedre, amelyet adtál a te népednek örökségül! |
| 28. | Éhség, ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ő ellensége szorongatja az ő birodalmának földjében; ha bármiféle csapás és nyomorúság [jövend] reájuk: |
| 29. | Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izrael, ha elismeri ki-ki az ő csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi: |
| 30. | Te hallgasd meg a mennyből, a te lakhelyedből, és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő utai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét; |
| 31. | Hogy féljenek téged, járván a te utaidon, míg élnek e föld színén, amelyet adtál volt a mi atyáinknak. |
| 32. | Sőt, még az idegent is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért, és a te hatalmas kezedért, és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban: |
| 33. | Te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izrael, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, amelyet én építettem: |
| 34. | Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket; ha könyörögnek, hozzád [fordulván] e város felé, amelyet választottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem: |
| 35. | Te hallgasd meg az égből az ő könyörgésüket és imádságukat, és szerezz nekik igazságot! |
| 36. | Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki nem vétkeznék), és reájuk megharagudván, az ellenség kezébe adod, és őket fogságba viendik azok, akiktől megfogattak, messze földre vagy közelre, |
| 37. | És ha az [idegen] földön, ahol fogva tartatnak, magukba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk; |
| 38. | És megtérendenek tehozzád teljes szívükből és teljes lelkükből az ő fogságuk földjében, ahol őket fogva tartják, és könyörögnek [hozzád], az ő földjüknek útja felé [fordulva], amelyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet választottál [magadnak], és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem: |
| 39. | Hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nekik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett! |
| 40. | Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva, és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen! |
| 41. | És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szentjeid örvendezzenek a jóban! |
| 42. | Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett [király]od orcáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való [nagy] irgalmasságaidról! |
| 1. | És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égő áldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat |
| 2. | Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába, mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát. |
| 3. | És az Izrael fiai mindnyájan látták, amikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arccal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való. |
| 4. | A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr előtt. |
| 5. | Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és [ekképpen] szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép. |
| 6. | A papok pedig foglalatosok valának az ő tisztükben, a léviták is az Úrnak [minden] zengő szerszámaival, amelyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dicsérnék (mert örökkévaló az ő irgalmassága) a Dávid dicséreteivel [mely] kezükbe [adatott]; a papok pedig trombitálának velük szemben, míg az egész Izrael ott álla. |
| 7. | És felszentelé Salamon a középső pitvart, amely az Úrnak háza előtt vala, mert ott szerze égő áldozatokat és hálaadó áldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, amelyet Salamon készíttete, nem fér vala az égő áldozat, az ételáldozat és a [hálaadó áldozat] kövére. |
| 8. | És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izrael, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Egyiptom patakjáig. |
| 9. | A nyolcadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték, és az ünnepet is hét napon. |
| 10. | A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jó felett, amelyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével, Izraellel. |
| 11. | És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, amit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé. |
| 12. | Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda neki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam. |
| 13. | Íme, amikor az eget bezárandom, hogy ne legyen eső, és amikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megeméssze, vagy amikor döghalált bocsátandok az én népemre, |
| 14. | És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög, és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket. |
| 15. | Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre. |
| 16. | Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor. |
| 17. | És ha te előttem járándasz, amint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, amint neked megparancsoltam, s az én rendeléseimet és ítéleteimet megtartándod: |
| 18. | Megerősítem a te birodalmad trónját, amint megígértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a [te nemzetségedből való] férfiú az Izrael királyi székéből! |
| 19. | De hogyha ti elszakadtok, s rendeléseimet és parancsaimat, amelyeket előtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén idegen isteneknek szolgálandotok, és azok előtt meghajoltok: |
| 20. | Kiszaggatom őket az én földemből, amelyet adtam volt nekik, és ezt a házat, amelyet az én nevemnek szenteltem, orcám elől elvetem; tanulságul és példabeszédül adom őket minden nemzetségnek. |
| 21. | És ezen a házon, amely felséges vala, minden elmenő álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal? |
| 22. | És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki őket kihozta volt Egyiptom földjéből, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájuk mind e veszedelmet. |