| 1. | Lőn pedig húsz esztendő múlva, amialatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját, |
| 2. | Azokat a városokat, amelyeket Hírám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izrael fiait telepíté oda. |
| 3. | Azután elméne Salamon Hámát-Sobába, és azt hatalmába keríté. |
| 4. | És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, amelyeket Hámátban épített. |
| 5. | Annak felette mind a felső, mind az alsó Betoront megépíté, s megerősített városokká [tette] kőfalakkal, kapukkal és zárokkal. |
| 6. | És Baalátot, s a tárházak minden városait, amelyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait, és mindent, amihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az ő egész birodalmának földjén. |
| 7. | Mindazt a népet, amely megmaradt a hitteusok közül, az emoreusok, perizeusok, hivveusok és a jebuzeusok közül, akik nem az Izrael közül valók, |
| 8. | Hanem azoknak fiai közül, akik azon a földön őutánuk maradtak volt, akiket az Izrael fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetőkké tevé mind e mai napig. |
| 9. | De az Izrael fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az ő külső dolgaiban, mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az ő hadnagyainak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei. |
| 10. | Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, akik uralkodnak vala a népen. |
| 11. | És felviteté Salamon a fáraó leányát a Dávid városából a házba, amelyet neki épített vala, mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izrael királyának, Dávidnak házában, mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett. |
| 12. | Akkor égő áldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, amelyet rakatott vala a tornác előtt; |
| 13. | Naponként áldozának azon, Mózes parancsolata szerint, szombatnapokon, a hónapok első napjain, és évenként a főünnepeken háromszor: [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén. |
| 14. | És elrendelé az ő atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az ő szolgálatukban, a lévitákat is az ő tisztük szerint, hogy dicsérnék [az Istent], és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is az ő csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolata. |
| 15. | És nem tértek el a király parancsolatától, [amelyet parancsolt vala] a papoknak és lévitáknak minden dolog és a kincsek felől. |
| 16. | [Ilyen módon] bevégződött Salamonnak minden munkája azon naptól, amikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, amikor immár az Úr háza elkészült. |
| 17. | Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, amely a tenger partján, Edom földjén volt. |
| 18. | És külde Hírám az ő szolgái által neki hajókat és szolgákat, akik a tengeren jártasok valának, akik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven talentum aranyat hozának, és vivék Salamon királynak. |
| 1. | A Séba királynéasszonya pedig, hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkísértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekről, amelyek szívén voltak. |
| 2. | És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elől elrejtve, amelyet meg nem mondhatott volna neki. |
| 3. | És mikor látta Séba királynéasszonya Salamon bölcsességét, és a házat, amelyet épített vala, |
| 4. | És az ő asztalának étkeit, szolgáinak lakását, és hivatalnokainak állását és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözékeit, és az ő áldozatát, amellyel az Úrnak házában áldozott: a lélegzete is elállott. |
| 5. | És monda a királynak: Mind igaz volt, amit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcsességedről, |
| 6. | De hinni sem akartam azoknak beszédeit, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És íme, nekem a felét sem beszélték el a te bölcsességed nagyságának; felülmúltad a hírt, amelyet hallottam. |
| 7. | Boldogok a te embereid, és boldogok ezek a te szolgáid, akik szüntelen udvarlanak neked, hogy hallhatják a te bölcsességedet! |
| 8. | Legyen az Úr, a te Istened áldott, aki téged annyira szeretett, hogy az ő székébe helyezett, hogy lennél az Úrnak, a te Istenednek királya; mivel a te Istened szerette Izraelt, hogy megerősítse őt mindörökké, azért tett téged királlyá felettük, hogy szolgáltass ítéletet és igazságot. |
| 9. | És ada a királynak százhúsz talentum aranyat, és felette sok fűszerszámot, és drágaköveket. Nem is volt [több] olyan fűszerszám, mint amilyet Séba királynéasszonya ada Salamon királynak. |
| 10. | És Hírám szolgái is és Salamon szolgái is, akik hoztak vala aranyat Ofirból, hoztak ébenfát és drágaköveket is. |
| 11. | És csinála a király az ébenfából lépcsőket az Úr házába és a király házába, s citerákat és lantokat az éneklőknek. Ezekhez hasonlókat nem láttak azelőtt Júda országában. |
| 12. | Salamon király pedig ada a Séba királynéasszonyának mindent, amit csak kívánt és kért tőle, azon kívül, amit ő a királynak hozott. Azután megtére és méne az ő földjébe mind ő, mind az ő szolgái. |
| 13. | Vala pedig mértéke az aranynak, amely esztendőnként bejő vala Salamonnak, hatszázhatvanhat talentum arany |
| 14. | Azon kívül, [amit] hoznak vala a kalmárok és kereskedők, de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei, és hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak. |
| 15. | És csináltata Salamon király kétszáz pajzsot vert aranyból, mindenik pajzsra hatszáz vert aranysiklus ment fel. |
| 16. | Háromszáz kerek pajzsot is vert aranyból; mindenik pajzsra háromszáz aranysiklus megy vala, amelyeket a király helyeztete a Libanon erdejének házába. |
| 17. | És csináltatott a király egy nagy királyi széket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom arannyal. |
| 18. | Hat lépcsője volt a széknek, és aranyzsámolya a székhez erősítve, és támaszai valának mindkét felől az ülés mellett, és két oroszlán állott a karok mellett. |
| 19. | És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsőn mindkét felől. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem. |
| 20. | És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libanon erdő házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében; |
| 21. | Mert hajói voltak a királynak, amelyek Társisba jártak a Hírám szolgáival együtt. Minden három esztendőben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala. |
| 22. | És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcsességben. |
| 23. | És e földnek minden királyai kívánnak vala szembe lenni Salamonnal, hogy hallhatnák az ő bölcsességét, amelyet Isten adott vala az ő szívébe. |
| 24. | És azok mindnyájan ajándékot visznek vala neki, arany- és ezüstedényeket, ruhákat, fegyvert, fűszerszámokat, lovakat és öszvéreket esztendőnként. |
| 25. | És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának, akiket helyeztete a szekerek városaiba és a király mellé Jeruzsálembe. |
| 26. | És uralkodó vala minden király felett az [Eufrátesz] folyóvíztől a filiszteusok földjéig és az Egyiptom határáig. |
| 27. | És a király Jeruzsálemben olyanná tevé az ezüstöt, mint a köveket, és a cédrusfákat úgy elszaporítá, mint a vadfügefákat, amelyek nevekednek a mezőségen bőséggel. |
| 28. | Hordanak vala pedig Salamonnak lovakat Egyiptomból és minden országból. |
| 29. | Salamonnak egyéb dolgai, úgy az elsők, mint az utolsók, avagy nem írattak-e meg a Nátán próféta könyvében, és a silóbeli Ahija próféciájában, és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen [írt] látásaiban? |
| 30. | És uralkodék Salamon Jeruzsálemben az egész Izrael felett negyven esztendeig. |
| 31. | És elaluvék Salamon az ő atyáival egyetemben, és eltemeték őt az ő atyjának, Dávidnak városában, és uralkodék helyette az ő fia, Roboám. |
| 1. | Elméne Roboám Sikembe, mert Sikembe gyűlt vala az egész Izrael, hogy őt királlyá választanák. |
| 2. | Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, aki [akkor] Egyiptomban vala, mert oda futott volt Salamon király elől, visszatére Jeroboám Egyiptomból. |
| 3. | És hozzáküldvén, elhívaták őt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izrael, és szólának Roboámnak, mondván: |
| 4. | A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és szolgálunk neked! |
| 5. | És monda nekik: Harmadnapig [gondolkodom róla], azután jöjjetek hozzám. Elméne azért a nép. |
| 6. | És tanácskozék Roboám király a vén [ember]ekkel, akik Salamon előtt, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek? |
| 7. | És azok ekképpen szólának: Ha javára leszel ennek a népnek, s kedvezel nekik, és jó szóval beszélsz hozzájuk, akkor te szolgáid lesznek mindenkor. |
| 8. | De ő megvetette a vének tanácsát, amelyet neki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ővele nevekedtek volt fel, és neki udvaroltak. |
| 9. | És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik nekem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet a te atyád reánk vetett! |
| 10. | Akkor felelének az ifjak, akik ővele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, amely szólván neked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nekünk; így szólj nekik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál; |
| 11. | Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal! |
| 12. | És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint a király meghagyta, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon. |
| 13. | És a király kemény választ adott nekik, megvetve Roboám király a vének tanácsát. |
| 14. | És az ifjak tanácsa szerint szóla nekik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal. |
| 15. | És a király nem hallgatá meg a népet, mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, amelyet szólott vala a silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának. |
| 16. | Mikor pedig az egész Izrael [látta], hogy nem hallgatá meg őket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk az Isai fiában! [Menj el] a te hajlékaidba, oh Izrael! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izrael, |
| 17. | Úgyhogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak. |
| 18. | És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedőt, megkövezék őt Izrael fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon. |
| 19. | Így szakada el az Izrael népe a Dávid házától, mind e mai napig. |
| 1. | Méne azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyűjté a Júda és Benjámin házát, száznyolcvanezer válogatott hadviselőt, hogy hadakoznának Izrael ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak. |
| 2. | Szóla pedig az Úr Semájának, az Isten emberének, mondván: |
| 3. | Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izraelnek Júdában és Benjáminban, így szólván: |
| 4. | Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert éntőlem lett e dolog! És engedének az Úr szavának, és megtérének ahelyett, hogy Jeroboám ellen mennének. |
| 5. | Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben, és megerősíté a városokat Júdában. |
| 6. | Így megépíté Betlehemet, Etámot és Tékoát, |
| 7. | Betsúrt, Sókót és Adullámot, |
| 8. | Gátot, Marésát és Zifet, |
| 9. | Adoráimot, Lákist és Azekát, |
| 10. | Sorát, Ajalont és Hebront, melyek erős városok valának Júdában és Benjáminban. |
| 11. | És mikor megerősítette [ez] erősségeket, helyezett azokba elöljárókat és [szerze] tárházakat eleségnek és bornak és olajnak. |
| 12. | És mindenik városban [szerze] pajzsokat és kopjákat, és rendkívül megerősíté azokat. És az övé lőn Júda és Benjámin. |
| 13. | Továbbá a papok és a léviták, akik az egész Izraelben valának, őhozzá csatlakozának minden ő határukból, |
| 14. | Mert a léviták elhagyták az ő faluikat és jószágukat, és Júdába és Jeruzsálembe menének, mert kiűzte vala őket Jeroboám és az ő fiai, hogy az Úrnak ne szolgálnának. |
| 15. | És rendele magának papokat a magaslatokhoz, a bakokhoz és a borjúkhoz, amelyeket csináltatott vala. |
| 16. | És utánuk Izrael minden nemzetsége közül azok, akik szívük szerint keresték az Urat, Izraelnek Istenét, menének Jeruzsálembe, hogy áldoznának az Úrnak, az ő atyáik Istenének. |
| 17. | És megerősíték Júda országát, és megerősíték Roboámot, a Salamon fiát három esztendeig; mert három esztendeig járának Dávidnak és Salamonnak útján. |
| 18. | És feleségül vevé Roboám Mahalátát, Jérimótnak, a Dávid fiának leányát [és] Abihailt, Eliábnak, az Isai fiának leányát, |
| 19. | Aki szüle neki fiakat: Jeust, Semáriát és Zahámot. |
| 20. | És őutána vevé Maakát, az Absolon leányát, aki szülé neki Abiját, Attait, Zizát és Selómitot. |
| 21. | Legjobban szereté pedig Roboám Maakát, az Absolon leányát minden feleségei és ágyasai között; mert tizennyolc felesége és hatvan ágyasa volt. És nemze huszonnyolc fiút és hatvan leányt. |
| 22. | És Roboám Abiját, a Maaka fiát tette testvérei között vezérré és elöljáróvá, mert őt akará királlyá tenni. |
| 23. | És okosan gondolkodván, szétosztá fiait mind Júda és Benjámin földjén a megerősített városokba, akiknek bőségesen adott eleséget, és sok feleséget szerzett számukra. |
| 1. | Lőn pedig, mikor Roboám az ő királyságát megszilárdította és abban megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izrael. |
| 2. | Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen (mert az Úr ellen vétkezének) |
| 3. | Ezerkétszáz [fegyveres] szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatatlan vala a nép, amely vele Egyiptomból feljött, a líbiabeliekkel, szukkeusokkal és szerecsenekkel, |
| 4. | És elfoglalá Júdának erős városait, azután méne Jeruzsálem alá. |
| 5. | Akkor Semája próféta méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe gyűltek össze Sésáktól való féltükben, és monda nekik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket. |
| 6. | Akkor megalázák magukat az Izrael fejedelmei és a király, s mondának: Az Úr igaz! |
| 7. | És mikor az Úr látta, hogy megalázták magukat, ekképpen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magukat, nem vesztem el őket, hanem némi szabadulást szerzek nekik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által; |
| 8. | Mindazáltal szolgái lesznek neki, hogy megtudják [a különbséget] az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között. |
| 9. | Feljöve azért Sésák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az Úr házának kincsét, s a király házának kincsét; mindazokat elvivé; az aranypajzsokat is elvivé, amelyeket Salamon csináltatott vala. |
| 10. | Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelminek kezére, akik őrzik a király házának ajtaját. |
| 11. | És mikor a király felmegy az Úr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába. |
| 12. | Mikor azért megalázta magát [Roboám], eltávozék az Úr haragja őróla, hogy meg ne semmisülne mindenestől, mert Júdában is volt még jó dolog. |
| 13. | Megerősödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék, mert negyvenegy esztendős vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, amelyet az Úr választott vala az Izrael minden nemzetségei közül, hogy ott helyeztesse az ő nevét; és az ő anyjának neve vala Naáma, aki ammonita volt. |
| 14. | Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará. |
| 15. | Roboámnak pedig első és utolsó dolgai avagy nincsenek-e megírva a Semája próféta könyvében, és Iddónak, a látnoknak [könyvében], a nemzetségi lajstromban? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltükben. |
| 16. | És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az ő fia, Abija helyette. |